Már a 2016-os szezon második felében is látszott, hogy Max Verstappen felveszi a versenyt rutinosabb csapattársával, Daniel Ricciardóval szemben. Az idei esztendőre világbajnoki esélyesnek kikiáltott istálló viszont nem rukkolt elő olyan versenyautóval, hogy azzal rendszeresen a futamgyőzelmekért lehetett volna harcolni.
Az RB13 aerodinamikailag és motorikusan is jelentősen elmaradt a Mercedes-Ferrari duótól és csak akkor állhattak dobogóra vele, amikor a riválisokkal valami probléma adódott. Bár a karosszéria gondjait két lépcsőben, aránylag gyorsan megoldotta Adrian Newey főtervező, a Renault-erőforrás rengeteg bosszúságot okozott a versenyzőknek.
Az idény első kétharmadában inkább csak Max Verstappennek, aki számos dobogós helyet, sőt egy potenciális győzelmet is bukott (Bakuban) a sorozatos meghibásodások miatt. Aztán az idény hajrájában Ricciardónak is kijutott a jóból, az utolsó négy futamból háromszor kényszerült kiállni, mindig motorhiba miatt.
A bikák egymás közti erőviszonyait a pontállás egyáltalán nem tükrözi hűen, az ausztrál híveknek is el kell ismerniük, hogy idén a holland nagyrészt lefőzte kedvencüket. A tabellán mégis Ricciardo végzett előrébb, mert az első félévben a lehető legjobban használta ki csapattársa technikai hibáit és egyenletes, jó teljesítménnyel (és megbízhatóbb autóval) sorra hozta a dobogós helyeket.
Akkora pontelőnyt autózott ki Szingapúrig, hogy utána hiába hajrázott fantasztikusan Verstappen (és volt ezzel egy időben peches Ricciardo) már csak csökkenteni tudta a különbséget. A statisztika azonban rámutat, hogy a tiszta párharcokban idén bizony a holland vitte el a pálmát minden tekintetben. A megbízhatóság egyébként annyira pocsék volt, hogy a húsz futamból mindössze hét alkalommal látták meg mindketten a kockás zászlót.
Nézzük tehát Ricciardo és Verstappen összevetését a számok nyelvén.
Kvalifikáció: 7-13
Célba érés a csapattárs előtt: 2-5
A megszerzett pontok aránya: 200-168
A csapattárs előtt töltött körök versenyen: 156-371 (!)
