„Csúcsteljesítmény – forradalmi technológiák a motorsportban” témának állított emléket az idei goodwoodi sebességfesztivál. Olyan versenyautók kerültek az idei esemény központjában, amelyek annak idején feszegették mind a fizika, úgy a szabályzat határait és ennek eredményeképpen betiltották őket.
Ennek szellemében Lord March olyan különlegességeket hívott el a birtokára, mint a Mercedes W125 1937-ből, a Group B raliautó szörnyek, a Le Mans 24 órás köré szervezett Group C sportautók, Jim Hall Chaparral mozgószárnyas agyszüleménye, a „miniszoknyás” és turbófeltöltős Formula-1 autók a hetvenes-nyolcvanas évekből, a Brabham „ventilátoros” BT46B-je és a valaha legfejlettebb, aktív felfüggesztéssel ellátott kilencvenes évek F1 betontorpedói.
Ez volt az első alkalom, hogy a Goodwood ház előtti szobor-költemény egy kiemelkedő személyiség és nem egy autómárka előtt tisztelgett. Bernard Charles Ecclestone „öt korszakát” elevenítette meg Bernie múltját meghatározó autók formájában: a versenyző (Connaught, amellyel 1958-ban kvalifikálni próbálta magát a monacói nagydíjra), a menedzser (az általa képviselt Jochen Rindt Lotusa formájában), a csapattulajdonos (Piquet Brabhamje töltötte be ezt a szerepet), az impresszárió (Schumacher 2001-es Ferrarija jelképezvén a Formula 1 kereskedelmi sikerét) és a legenda (a tavalyi Mercedes F1 W07 világbajnoki autó emelte végül legendás magasságokba Ecclestone-t).
A Brabham legendás versenyautói Martini, illetve a Parmalat színekben késztették nosztalgiára a látogatók jelentős részét. A híres-hírhedt „ventilátoros” Brabham BT46B-Alfa Romeo mellett a Gordon Murray által tervezett világbajnoki gépek is felvonultak, ugyanakkor korabeli ellenfeleiket is meg lehetett ott csodálni: Renault turbók, Williamsek, Ferrarik, egy Euro Alfa Romeo, valamint egy Toleman-Hart is jelen voltak.
Az idén 40. születésnapját ünneplő Williams GP Engineering a hatkerekű csodabogáron kívül Nelson Piquet 1987-es, Riccardo Patrese 1989-es, Nigel Mansell 1992-es és Jacques Villeneuve 1997-es világbajnoki F1 autóit vonultatta fel. A sasszeműek figyelmét nem kerülte el, hogy Villeneuve autójának bal oldali hűtőjén még ott díszelgett Michael Schumacher jerezi sportszerűtlenségének bizonyítéka!
Michael Schumacher maranellói betontorpedói csupán habként szolgáltak a Ferrari 70. születésnapjára rendezett ünnepségeken. Annyi ikonikus és gyönyörű autóval lepte el Goodwoodot a Scuderia Ferrari, hogy ezek alighanem még egy kőkemény McLaren rajongó szívét is megdobbantották volna. Az 1947-ben született legendás Ferrari a legelső versenyautója (125 S) mellett számos Le Mans, Targa Florio, Indy, GT, F1 és egyéb típust vonultatott fel, többek között személyes kedvenceimet is: Gilles Villeneuve 312 T5-ösét (1980-ból), Nigel Mansell 641-esét (1990-ből) és Jean Alesi 412 T1B-jét (1994-ből). Viszont nem hiányoztak Froilan Gonzalez, Alberto Ascari, Mike Hawthorn, Phil Hill, John Surtees, Clay Regazzoni, Niki Lauda, Rubens Barrichello és Kimi Raikkonen skarlátvörös autói sem. Egy nagyszámú filharmonikus zenekar játszotta el az érzemes olasz himnuszt és a könnyes pillanatokat vörös tűzijátékkal egészítették ki a szervezők.
A kilencvenes évek F1 autói közül az 1992-es V12 hengeres Dallara-Ferrarija mellett nosztalgiáztam, viszont Sumi 1993-as sárga Camel Benetton-Fordja sem hagyott éppen közömbösen. Leginkább viszont Karl Wendlinger 1995-ös Red Bull Sauber-Fordja dobbantotta meg a szívemet, nem is beszélve arról, hogy az egykori F1 pilóta egy másik kedvencem, a Marlboro színekben pompázó Penske PC23-Mercedes 1000 lóerős Indycar kormánya mögött is nekivágott a Lord March birtokán kígyózó aszfaltcsíknak!
Az idén elhunyt John Surtees emléke előtt motorkerékpárokkal, valamint versenyautóival tisztelegtek a szervezők. Érdekesség, hogy az „Il Grande John” 1967-es Honda RA300-as F1 autóját a BTCC-bajnok Gordon Shedden terelgethette.
Surtees egyik legnagyobb korabeli ellenfele Jim Clark és a legendás Lotus volt. A Lotus 49-Cosworth idén éppen 50 éve forradalmasította a Formula-1-et és annyira sikeresnek bizonyult, hogy még 1970-ben is futamokat nyert. A felvonultatott Lotus 49 armada egyik tagját az az Adrian Newey vezette, aki a Williams, McLaren és Red Bull Racing számára is világbajnoki kaliberű Formula-1 autókat tervezett. A Cosworth mélységesen rányomta a bélyegét az F1-re és utoljára 1983-ban nyert futamot, Michele Alboreto Tyrrelljében. A Cosworth korszak egyik legendás világbajnoka, Emerson Fittipaldi, egy McLaren M23-asban szórakoztatta a nagyérdeműt és testvére, Wilson (a Copersucar F1 csapat alkotója) is tiszteletét tette Goodwoodban.
Immár goodwoodi hagyomány, hogy a Le Mans 24-i órás verseny győztese a francia egynapos futamon elszenvedett sérüléseit megőrizve tiszteletét teszi a Sebességfesztiválon. Ennek a hagyománynak eleget téve a Porsche elhozta az idén diadalmaskodó 919 Hybridet (a trófeával egyetemben), viszont a második és harmadik helyezett Jackie Chan DC Racing Jota LMP2-es autókat is láthattuk, éppúgy, mint a GT Pro győztes Aston Martint.
Egzotikusságuknak köszönhetően mindig nagy közönségsikernek örvendenek az amerikai vendégek. Mike Skinner az európai szemmel igencsak szokatlan „Gunslinger” („Pisztolyforgató”) becenévre hallgat, ám ettől függetlenül elég kedves úriember és minden alkalmat megragadott, hogy autogramokat osztogasson. Számtalan alkalommal szórakoztatta már a goodwoodi közönséget a Toyota Tundra Truck NASCAR autójával, Kerry Earnhardthoz (az „Intimitador” legendás Dale fiához) hasonlóan, aki édesapja (Dale Earnhardt) legendás 3-as RCR Chevrolet volánja mögött tette tiszteletét West Sussexben. Itt volt testvére, Dale Jr. 88-as Chevyje is, amely azért érdekes, mert a versenyző szezon végén visszavonul, és ezen a hétvégén a daytonai NASCAR futamon pole-pozícióból indulhatott.
A modern Formula-1 határozottan leckéket kellene vegyen az amerikai motorsport showmanjeitől. Nico Rosberg, Marc Gene, Pierre Gasly, Szergej Szirotkin és a nagy visszatérő, Robert Kubica vezethették a pár évvel ezelőtti F1 gépeket, ám ennél azért többet kellene tenni, közelebb kellene hozni ezeket a pilótákat a rajongókhoz. A goodwoodi újonc Valtteri Bottas kiválóan ráérzett a Sebességfesztivál jellegére, hiszen szombaton rongyosra szaggatta a Mercedes F1 W05 hátsó Pirelli abroncsait az aszfaltcsíkon, hatalmas elismerő tapsvihart aratva. Viszont önhibáján kívül, a Mercedes standon való megjelenése után, fontoskodó kísérete vonzóbbnak tartotta a tévétársaságoknak adott interjúkat és nem engedték a hosszasan autogramra várakozó maroknyi rajongó közelébe a finn pilótát. Mint ahogy Fernando Alonso is tanúsíthatja Indy 500-as kiruccanása óta, a rajongók a legfontosabbak, és a tévétársaságok csupán addig élnek meg az F1 közvetítéséből, amíg van kinek eladni a portékát. Az a kisfiú, aki elől elvezették Bottast, kétlem, hogy hosszú távon F1 rajongó marad, ha ez így folytatódik...
