Az elmúlt hétvége legnagyobb statisztikai mérföldköve egyértelműen az volt, hogy Lewis Hamilton beérte Alain Prost 51 futamgyőzelmét, így jelenleg együttesen mondhatják magukat az F1 második legsikeresebb pilótájának. Prost 193 verseny alatt jutott el eddig a mennyiségig, míg Hamiltonnak egy árnyalatnyival kevesebb, 186 futamra volt szüksége. Ahhoz viszont, hogy a rangsort toronymagasan vezető Michael Schumachert is beérje, még 40 további győzelemre lenne szüksége a britnek...
Hamilton a múlt héten új etalont állított fel azzal, hogy 23 különböző pályáról rendelkezik már pole-pozícióval, most pedig máris 24-re javította ezt a mutatót, hiszen Mexikóvárosban is először indult az első rajthelyről.
A brit már a győzelmi helyszínek terén is rendkívüli változatosságot mutat: 23 különböző helyszínen állt már a dobogó tetején, ugyanannyin, mint Michael Schumacher.
Eközben a Mercedes is tovább halmozta a rekordokat: ők lettek az első csapat, amely egy szezon során 17 nagydíjat is meg tudott nyerni. Az előző két szezonban 19 futamból 16 sikerig jutottak, dominanciájuk megtartása és a naptárbővítés pedig már az évad elején valószínűsítette, hogy ez meg fog történni. Egyidejűleg a Mercedes W07 lett az F1 történetének legsikeresebb karosszériája is. Napjainkban a különböző karosszériák és szezonok már kéz a kézben járnak, de nem volt ez mindig így: a McLaren M23-as modellje 1973 és 1976 között tudott összesen 16 versenyt nyerni, így csak most veszítette el vezető helyét ebben a mutatóban.
A Mercedes a pole-ok számában is menetel: idén már a 18.-at szerezték (csak Monacóban csente el előlük Daniel Ricciardo), ezzel beállították az egy éven belüli rekordot, és a következő hetekben jó esélyük lesz ezt is megdönteni.
A harmadik helyezett kiléte körüli zűrzavar miatt nem volt annyira észrevehető, de Mexikóvárosban ugyanúgy Hamilton-Rosberg-Ricciardo lett a futam első három helyezettjének sorrendje, mint egy héttel korábban Austinban. Meglehetősen ritka dolog, hogy két egymást követő verseny ugyanazzal az eredménnyel érjen véget az első három helyen. Legutóbb a 2006-os Brit és Kanadai Nagydíj szolgáltatott ilyen jelenséget, amelyek egyaránt Alonso, Michael Schumacher, Raikkönen befutási sorrendet hoztak. Ez a mostani volt a 12. ilyen duplázás az F1 történetében.
Sebastian Vettelnek egyébként volt már része olyanban, hogy a dobogón ünnepelt, de végül mégis megfosztották az eredményétől. A 2012-es Német Nagydíjat másodikként zárta, de pályaelhagyást követő előnyszerzés miatt utólag 25 másodperces büntetést kapott, amivel akkor is az 5. helyre esett vissza.
A hétvége során egy alkalommal Valtteri Bottas 372,54 km/órás tempóval repesztett a célegyenes végén, ami az első megjegyzések alapján egyetlen tizedmásodperccel maradt el a mindenkori legmagasabb F1-es sebességtől, amit Juan Pablo Montoya ért el 2005-ben Monzában. Ám egy statisztikákra szakosodott újságíró, Sean Kelly utánajárt, hogy tizenegy éve Montoya rekordja valójában nem az Olasz Nagydíj hétvégéjén született, hanem egy azévi monzai teszten, amely így nem tekinthető hivatalos eredménynek. Az eddigi hivatalos sebességrekordot 2005-ben Monzában Kimi Raikkönen jegyezte 370,1 km/órával, Bottas tehát most elmondhatja, hogy új etalont állított fel, amit ráadásul egy jó ideig birtokolni is fog, hiszen a jövőre érkező szabályok által visszaesik majd az autók végsebessége.
A Williams egyébként idén egyszer már magának tulajdonította az F1-es sebességrekordot, ám akkor csak saját telemetriájuk mondta azt, hogy Bottas az Európa Nagydíjon a 378 km/órát is elérte.
Romain Grosjeant a 20. helyen intették le a versenyen, ami karrierje leggyengébb eredményének számít a célban.
Marcus Ericsson viszont önmaga és a Sauber szezonbeli legjobbját érte el a 11. pozícióban befutva, mindezt ráadásul úgy, hogy az első körben balesetbe keveredett Pascal Wehrleinnal, és kényszerű bokszkiállását követően a verseny maradék 70 körét egyetlen gumiszetten teljesítette - ugyanilyen taktikát választott egyébként a Renault is Jolyon Palmerrel.
