Egyetlen kritéria alapján gyűjtöttük össze a csapatokat: mindannyian már világbajnoki címeik után indultak meg lefelé a lejtőn. Vannak közöttük olyanok, akiknek sikerült felállni, és mai napig a sportág élvonalába tartoznak, de számtalan gárda az utolsókat rúgta akkor, amikor sikerült történetük legrosszabb gépével előállni – íme, a bajnokcsapatok kilenc legrosszabb autója!
Ferrari 312T5 (1980)
Legjobb eredmény: 5. hely
Év végi eredmény: 8 pont, konstruktőri 10. hely
A Forma-1 történetébe úgy vonult be ez az autó, mint amelyik visszavonultatta Jody Schecktert. A Ferrari 1979-ben mindent vitt, s noha nem dominálta végig a szezont, a dél-afrikai vezetésével megérdemelten húzták be az 1-2-t év végén. A maranellóiak a 312T-sorozattal 1975 óta három egyéni és négy konstruktőri vb-címet szereztek, ezért semmilyen jel nem utalt arra, hogy 1980-ban nem hajthatnak a címvédésért. A T5-ös azonban rettentően lassúnak és megbízhatatlannak bizonyult, még a szezon közben érkező fejlesztések sem segítettek – Scheckter számára a kanadai időmérő volt a mélypont, amikor nem tudta magát kvalifikálni a futamra – két pontjával örökre hátat fordított az F1-nek.
Alfa Romeo 185T (1985)
Legjobb eredmény: 9.
Év végi eredmény: 0 pont, konstruktőri 13. hely
Az első két egyéni F1-es vb-cím tulajdonosai 1951 után 27 szezonon keresztül távol tartották magukat a sportágtól, igaz, motorszállítóként jelen voltak, konstruktőri 3. helyhez segítve a Brabhamet 1978-ban. Gyári csapatként 1979-ben tértek vissza, de a második kaland rövidre sikerült: hét év alatt három harmadik hely volt a legjobbjuk. Az 1985-ös szezonra tervezett gépet pedig a szezon közepén le kellet cserélni az előző évi 184T nevében módosított változatára (amúgy a 185TB-ről volt szó), de ez sem bizonyult sikeresnek - Riccardo Patrese évekkel később a legrosszabb autónak nevezte, melyet valaha is vezetett.
Brabham-Judd BT60B (1992)
Legjobb eredmény: 11. hely
Év végi eredmény: 0 pont, konstruktőri 15 hely.
Ahogyan az Alfánál, úgy a Brabhamnél is az utolsó autó bizonyult a legrosszabbnak, noha nem volt teljesen új, hanem a ’91-es némileg átalakított verziója. A csapatnak 1987 óta dolgozó Sergio Rinland egyáltalán nem volt kutyaütő, hiszen részese volt a Mansell és Piquet ’86-os csodamasináját, a Williams FW11-est megálmodó mérnökcsapatnak, később pedig megtervezte a Sauber legsikeresebb autóját, a C20-ast. A Middlebridge Group Limited nevű japán vállalat nem tudta finanszírozni a csapatot, a remek magyar mondás szerint pedig tudjuk, hogy miből nem lehet várat építeni. Így miután Eric van de Poele egyszer, Damon Hill pedig kétszer tudta magát minősíteni versenyre a 11-ből, a Magyar Nagydíj után a legendás gárda bedobta a törülközőt.
Tyrell-Yamaha 021 (1993)
Legjobb eredmény: 10. hely
Év végi eredmény: 0 pont, konstruktőri 13. hely
Ken Tyrell gárdája évek óta csak vegetált, és a legendás hatkerekű P34 után nem tudott versenyképes autót gyártani. A nyolcvanas évek mélypontja a ’84-es kizárás volt a bajnokságból, és néhány pontszerzéstől többre nem is futotta. A következő évtized remek eredményekkel kezdődött (Alesi két dobogót szerzett 1990-ben, Modena egyet 1991-ben), onnan viszont lefelé vezetett az út: 1993-ban először maradt pont nélkül a csapat története során. A szezon első felében Ukyo Katayama és Andrea de Cesaris a 020 C-változatát használta, az 021-es (melyet a később hírhedté vált Mike Coughlan tervezett) pedig egyáltalán nem bizonyult jobbnak elődjénél.
Lotus-Mugen-Honda 109 (1994)
Legjobb eredmény: 7. hely
Év végi eredmény: 0 pont, konstruktőri 12. hely
Ne feledjük, a Lotus ekkor a Ferrari mögött a sportág második legidősebb csapata volt, igaz, a dicső sennai idők után rohamosan gyengülő eredményekkel. Ahogyan a Tyrellnél, úgy a Lotusnál is ez volt a gárda első pontnélküli szezonja (noha Johnny Herbert időmérős negyedik helye után úgy érezte, hogy megnyerheti a nagydíjat Monzában), Colin Chapman öröksége viszont már nem érte meg a következő szezont. A pénzhiány és a fejlesztések hiánya miatt csak úgy menekült meg a csődeljárástól, hogy 1995-ben egyesült Pacifickel, de ez csak szépségtapasz volt a Forma-1 negyedik legsikeresebb csapatának haláltusáján.
Benetton-Renault B201 (2001)
Legjobb eredmény: 3. hely
Év végi eredmény: 10 pont, konstruktőri 7. hely
Noha ez már a Renault-vá válás első éve volt, jogilag ez számít a Forma-1-ben 1986 óta részt vevő Benetton utolsó évének. A Német Nagydíjig egyedül Giancarlo Fisichella brazíliai 6. helye volt az egyetlen pontszerzés az enstone-iak listáján, és fájó volt látni, ahogyan a volt világbajnok alakulatot sokszor még Fernando Alonso is alázza a Minardival. Hockenheimben a csapatál azt mondták, hogy nem csak a kieséseknek köszönhetik a 4-5. pozíciókat, ezt alátámasztva Giancarlo Fisichella remek harmadik helyet szerzett Belgiumban. Noha az átmenet első éve sikerült a legrosszabbul, a 2002-ben már Renault-ként induló istálló sikersorozata a 2005-ös és 2006-os világbajnoki címekben kiteljesedett.
Renault R29 (2009)
Legjobb eredmény: 3. hely
Év végi eredmény: 26 pont, konstruktőri 8. hely
Miután Fernando Alonso a Ferrarikkal és a McLarenekkel keveredett 2008 végén, a Renault joggal remélhette, hogy visszatérnek a korábban megtalált világbajnoki ösvényre, de keservesen csalódniuk kellett. Nem elég, hogy az aerodinamikai szabályváltoztatások után az autó lassúnak bizonyult, a KERS használatát is mellőzték, nyár végén pedig kirobbant az emlékezetes Crashgate, melyben Nelson Piquet, Flavio Briatore és Pat Symonds feje is a porba hullt – nem mellesleg a főszponzor ING is kihátrált a csapat mögül. Ironikus módon Fernando Alonso pont Szingapúrban, a botrány 2008-as helyszínén szerezte meg a gárda egyetlen 2009-es dobogóját. Piquet a Magyar Nagydíj után távozott Enstone-ból, de a helyére érkező Romain Grosjean sem tűnt túl acélos választásnak, mivel ő sem tudott pontot szerezni.
Williams-Cosworth FW33 (2011)
Legjobb eredmény: 9. hely
Év végi eredmény: 5 pont, konstruktőri 9. hely
Azt a szezon előtt is sejtették a Williamsnél, hogy a Cosworth motorjaival nem tudják majd felvenni az élmezőny tempóját, de ilyen szenvedésre senki sem számított. 1978-ban szintén kilencedikként végzett a csapat, akkor viszont Alan Jones legalább szerzett egy második helyet Watkins Glenben, 2011-ben viszont két kilencedik és egy tízedik helyre futotta Rubens Barrichello és Pastor Maldonado erejéből. A venezuelai Monacóban remek 6. hely felé tartott, amikor összeakadt Lewis Hamiltonnal, de ezen kívül végig a vert mezőnyben autóztak mindketten, és a Williams az év végi elszámolásnál csak a 2010-ben bemutatkozott kiscsapatokat tudta maga mögé utasítani. Mondhatnánk, hogy nem is jöhetett volna jobbkor a Renault-s motorszerződés, de 2013-ban sikerült beállítani a negatív rekordot, igaz, akkor Valtteri Bottas legalább összekapart egy 8. helyet Austinban.
McLaren-Honda MP4-30 (2015)
Legjobb eredmény: 8. hely
Jelenlegi eredmény: 4 pont, konstruktőri 9. hely
2015-ös teljesítményével a wokingiak továbbra is remekül alulmúlják egykori önmagukat – szinte nem is lehet mit írni arról, hogy mit hoztak össze idén, elég csak megtekinteni a Formula-hu aktuális híreit nap, mint nap. Az viszont tény, hogy a csapat hanyatlása már 2013 óta tart: az elmúlt két évben a Mercedes motorjaival is csak két ötödik helyre futotta, így talán nagyobb a csapat felelőssége az idei eredményekért, mint a Woking által hangoztatott 10%. A csapatnál továbbra is a dobogót tűzték ki célnak év végére, amit a dolgok szerencsés alakulása esetén el is érhetnek – bízzunk benne, hogy akkor is kitartanak, ha ez nem sikerül.
