A francia, de olasz felmenőkkel rendelkező Manzon még 1917-ben született Marseilles-ben. Miután nagybátyja jelentős pénzekre tett szert Mexikóban, apja autójavító garázst nyitott, és ez is hozzájárult ahhoz, hogy a fiatal Robert elkezdjen a versenyzés iránt érdeklődni. Ám amikor komolyabban próbálta volna kiépíteni a karrierjét, a második világháború közbeszólt, és csak 1946-ben kezdhetett újra szenvedélyének élni a ralizás, a sportautók és az együléses autók világában.
1950-ben a Gordini csapat tagjaként megejthette F1-es debütálását, hiszen ott volt a sorozat második versenyén, a Monacói Nagydíjon, még ha nem is jutott messzire, hiszen belekeveredett a hírhedt elsőkörös tömegbalesetbe. A következő versenyén, Franciaországban azonban már a 4. lett a mindent besöprő Alfa Romeók mögött. Egészen az 1953-as szezon kezdetéig a Gordinivel maradt és egyszer, ’52-ben az esős Spában a dobogó harmadik fokára is felállhatott.
Hamarosan azonban úgy döntött, hogy elhagyja az istállót és a Lancia sportautóira váltott, majd 1954-ben visszatért az F1-be, ahol már a Rosier csapat által indított Ferrarit vezette. Ez már az első versenyén újabb dobogót eredményezett, hiszen Reimsben, ismét esőben lett harmadik. A következő két szezonban újra a Gordini autóit vezette a versenyek többségén rajthoz állva, de a csapat már nem volt képes a korábbi szinten teljesíteni. 1956-ban, 39 évesen vonult vissza, és sokáig Renault-kkal kereskedett. Pályafutása során bár bajnokságon kívüli F1-es versenyeken többször is nyert, a pontversenybe beleszámító, összesen 28 futamán már nem volt ilyen sikeres. Nyugdíjas éveit Cassisban, a Paul Ricard pálya közelében töltötte.
Ma, január 19-én, 97 évesen érte őt utol a halál, ezáltal pedig az utolsó olyan versenyző is távozott az élők sorából, aki rajthoz állt a Formula-1 első szezonjában. 2012 és Paul Pietsch halála óta volt ő a rangidős az egykori F1-es versenyzők között. Mostantól a 95 éves Eric Thompson a korelnök, aki csak egyetlen világbajnoki futamon vett részt 1952-ben.
