A Forma-1 mindig is egy politikával átitatott sportág volt, és ez a helyzet csak romlott azáltal, hogy egyre nagyobb pénzek forogtak kockán. Most megint ott tartunk, hogy az F1szegényei „szabadságharcba” fogtak a gazdagok ellen, külön felbátorodva azon, hogy krízisnek egyértelmű jelei mutatkoztak: a Caterham és a Marussia alászállása. Nem érezheti magát biztonságban a Sauber, a Force India és Lotus sem, és mivel ezek a gyengélkedő istállók nem nagyon reménykedhetnek tőkeerős szponzorok felbukkanásában, egy valakitől várják a segítséget: magától a Forma-1-től. Vagy BernieEcclestone-tól. Azonban a F1 sosem volt egy szociális intézmény, a „Piranja Klub” törvényei egyértelműnek voltak: aki bírja, az marad, aki nem, azért még könnyet sem ejtenek.
Valaha, harminc éve épp Ecclestone vezette a kiscsapatok ellenállási mozgalmát az akkori nagyokkal szemben, akik megengedhették maguknak a turbómotort, meg a különböző technikai trükkök kifejlesztését. Akkor is az volt a gond, hogy a kis csapatoknak nem volt annyi pénzük, mint a Renault-nak, a Ferrarinak, az Alfa Romeonak… Ment a civakodás, törölték az 1980-as Spanyol és az 1981-es Dél-Afrikai Nagydíjakat, az 1982-es imolai rajtrácson csupán 14 autó sorakozott fel.
Szóval, a történelem csak ismétli önmagát, amikor az új turbókorszakban a mostani kicsik érzik úgy, hogy kivéreztetik őket anyagilag – és bizony ezt maga Ecclestone is elismeri: azzal, hogy túl elitistává fényezte a Forma-1-et, gyakorlatilag pénzügyi válságba kergette a mezőny felét. Holott milyen rengeteg pénz az a 200-300 millió euró, amit egy Force India vagy Lotus így is simán elkölt egy szezonban, majdnem a semmire.
A gyártók keménykedhetnek, és mondhatják, hogy az erősebbik kutya így-meg-úgy, de nekik legalább olyan érdekük a minél bővebb létszámú és erősebb mezőny, mint maguknak a kiscsapatoknak. Mert különben kik lesznek a partnercsapatok? És kiket fognak elpáholni? Hol nevelik ki a számukra a következő sztárokat?
Márt most, Austinban is felmerült a sztrájk lehetősége – ami a jelek szerint Abu-Dhabira be is következhet. Már pedig ennél szomorúbb és botrányosabb évbúcsúztatót elképzelni sem lehetne.
