Az USA Nagydíj pénteki sajtótájékoztatója parázs hangulatban telt, hiszen a háromnegyed órát is túllépő beszélgetés során szinte minden kérdés a bajba jutott csapatok, a költségek és a harmadik autók körül forgott. Az érdekek pedig látványosan ütköztek a nagy alakulatokat képviselő Toto Wolff (Mercedes) és Eric Boullier (McLaren), valamint a privát istállók nézeteit védő Gerard Lopez (Lotus), Monisha Kaltenborn (Sauber) és Vijay Mallya (Force India) között.
A saját elmondása szerint is „brutális” nézőponttal rendelkező Lopez szerint két nagy probléma van a jelenlegi F1-ben, ami a csapatok küszködését előidézi, és amelyek megoldása a nagyokat hidegen hagyja.
„Egy: a bevételek elosztási modellje teljesen hibás. Ez abból látszik legjobban, hogy egyes csapatok már csak a futamokon való megjelenésükért is több pénzt kapnak, mint amiből mások az egész szezon során gazdálkodhatnak” - utalt az „alanyi jogon” is bevételekhez jutó Ferrarira és Red Bullra. „Valami tehát végzetesen félresiklott az egész rendszerben, hiszen nem hagyhatjuk, hogy ilyen dolgok történjenek. Itt a legfőbb ideje, hogy ne csak beszéljünk ezekről, hanem tegyünk is valamit.”
„A másik dolog a költségsapka. Mindig találunk rá valami okot, hogy miért ne vezessük be. Persze vannak okai annak, hogy bizonyos területeken miért nem kell korlátozni a költségeket, viszont ugyanígy más területeken viszont nagyon is szükséges lenne.”
„Rendkívül furcsa ez a sport, hiszen mindig beszélünk bizonyos dolgokról, és aztán annak a teljes ellentétét csináljuk. Egy példa erre, hogy az új motorokat is éppen akkor kellett bevezetnünk, amikor elkezdődtek a tárgyalások a költségek visszaszorításáról. Ebben az évben csak a motorokra és a fejlesztésükre 50-60 millió dollárt adtunk ki. A mi szótárunk szerint ez nem költségcsökkentést jelent, sokkal inkább azt, hogy kidobtunk egy halom pénzt az ablakon. Jelenleg pedig a következő nagy téma a motorfejlesztések befagyasztásának enyhítése. És igen, helyben is vagyunk.”
Wolff azonban a Mercedes részéről nem tudja elképzelni, hogy hogyan lehetne megvalósítani bármilyen egységes költségkorlátozást.
„Nézzük csak meg a Marussia költségkeretét, és hasonlítsuk össze a legnagyobb büdzsével rendelkező csapatéval, legyen az akár a Ferrari vagy a Red Bull. 70 millió és 250 millió dollárról beszélünk. Hol kezdjük? Hol húzzuk meg a határt? Ha egy alacsonyabb összegnél tesszük, akkor azzal a csapatok személyzetének kétharmadát munkanélkülivé tesszük. Hogyan működne mindez? A másik dolog: Hogyan tudnánk az egészet ellenőrizni? A költségsapkát azért nem vezettük be eddig, mert egyszerűen semmilyen módja nincs az ellenőrzésének. Egyes csapatok különféle cégekkel dolgoznak együtt a világ minden tájáról, amelyek mögött Japánban, Németországban, Olaszországban székelő multinacionális vállalatok állnak.”
„A másik véglet pedig a Ferrari esete, akiknél minden egy fedél alatt zajlik: utcai autókat, motorokat és különféle versenyautókat építenek az F1-be és a GT-be is. A folyamataik pedig aligha különíthetőek el egyértelműen egymástól. Hogyan működne? Elég nagy verseny zajlik közöttünk ahhoz, hogy ilyen esetben megköveteljük a teljes átláthatóságot.”
Vijay Mallya azonnal replikázott Wolff azon érvelésére, miszerint a költségsapka munkahelyek megszűnését vonná maga után: „Ugyanez történik akkor is, ha a kis csapatok lehúzzák a rolót. Akkor is ugyanígy emberek veszítik el az állásukat. Nem hiszem, hogy nagy űrtudomány kellene ahhoz, hogy egyszer leüljünk és kitaláljunk erre egy működési elvet. Azzal egyetértek, hogy ha az egyik csapat 60, a másik pedig 250 milliót költ, akkor nehéz áthidalni a különbséget, így a középúton kellene egy élhető megoldást találnunk” - mondta az indiai szakember.
A sajtótájékoztató azonban fájdalmas összegzését adta a csapatok közötti érdekellentéteknek. A két tábor folyamatosan a saját nézeteinek helyességét igyekezett hangsúlyozni, és semmi jele nem mutatkozott annak, hogy milyen irányba tudnának közösen elindulni.
