Charles Gordon-Lennox, March és Kinrara grófja, Richmond és Lennox 10. és Gordon 5. hercege (röviden March grófjaként szólítják) 1993-ban szervezte meg az első Sebességfesztivált, amelyre hozzávetőlegesen ötezer látogatót várt, viszont meglepő módon huszonötezren tették tiszteletüket azon a hétvégén. Azt azonban még legvadabb álmában sem gondolta volna huszonegy évvel ezelőtt, hogy a Sebességfesztivál mostanra a motorsport évad egyik legfontosabb eseményévé növi ki magát. Manapság csupán a csütörtöki napon 35ezer látogató teszi tiszteletét és a hétvége legnagyobb attrakciói mindig is a Formula 1 autók és pilótáik maradnak. Minden évben van miből válogatni, a tizenkilencedik század végétől napjainkig mindenki megtalálja az ínyére való autós vagy motoros attrakciót.
A fesztivál középpontjában az a legendás autómárka állt, amely már 1894-től a "győzelem rabja". March gróf háza előtt (és főleg fölött) elhelyezett, Gerry Judah által megálmodott motorsport szobor a Mercedes Benz motorsport hagyományát dicsőítette: a 160 tonnás, 90 méter hosszú ívre az 1934-es W25-öst (egy nyolchengeres betontorpedó, amellyel Manfred von Brauschitsch megnyerte Nürburgringen a Nordschleife Nagydíjat), illetve a Lewis Hamilton keze alatt tavaly a Hungaroringen győzelmet arató Mercedes AMG F1-est rögzítették. A stuttgartiak felvonultatták motorsport részlegük ki-kicsodáját: Jochen Mass, Sir Stirling Moss és Roland Asch gyönyörűen restaurált matuzsélemeket, Bernd Schneider a CLK GTR-t, Karl Wendlinger az 1989-es Le Mans Sauber C9-Mercedest, az Indycar legenda Darion Franchitti egy 2006-os Mika Häkkinen-féle DTM autót, Sir Jackie Stewart pedig egy 1939-es W165-öst vezetett, amelyet annak idején Rudolf Caracciola és Hermann Lang vitt gyözelemre az akkor még taljánokhoz tartozó Tripoliban. Habár a háromágú csillagos márka számtalan karizmatikus géppel kápráztatta el a Goodwoodba látogatókat, a nézők többsége számára nem a múlt század eleji monstrumok, hanem a 2011-es Mercedes AMG F1 W02 szolgáltatta a fő attrakciót. Ez az autó a Mercedes Formula 1-es visszatérésének második évében készült és a jelenleg kritikus állapotban kórházban található Michael Schumacher, illetve Lewis Hamilton jelenlegi "mumusa", Nico Rosberg versenyeztek vele a száguldó cirkuszban. Szombaton az idei Le Mans 24 órás futam harmadik helyezettje és egykori Minardi, BAR és Super Aguri versenyző Anthony Davidson, illetve a háromszoros futamgyőztes Johhny Herbert "próbálták fel" ezt az autót, de a brit közönséget igazából a vasárnap beugró Lewis Hamilton hozta lázba.
.jpg)
A nyolcvanas-kilencvenes éveket számos Formula 1 autó képviselte West Sussexben: az 1984-es McLaren MP 4/2 Tag Turbo és Toleman-Hart TG184, az 1988-as McLaren MP4/4-Honda, az 1983-as Renault RE40 Turbo, a Lotus 97T (1985) és 98T (1986) modellek, Michael Schumacher 1991-es Jordan-Fordja, valamint az 1991-1994 periódusban versenyző Benetton-Fordok színes színfoltjai voltak az idei eseménynek. A Classic Team Lotus nemcsak a Lotus 25-öst hozta el, hanem az 1968-as 49B-t is, amellyel Graham Hill bajnoki címet szerzett, a 72-est (1973-ból) és a 79-est 1978-ból. Ezzel az utóbbival szerezte meg világbajnoki címét a legendás Mario Andretti és távozott az élők sorából Monzában a karizmatikus svéd, Ronnie Peterson. A múltban való kalandozáshoz tartozik az egykor brit székhellyel rendelkező Penske F1 versenygép és az a tény, hogy az angol hűtőszekrénygyár által épített LEC F1 autó 1977 óta nem gördült ki pályára. A csodabogarak táborába tartoznak a hatkerekű March 2-4-0 1977-ből, illetve a japán Maki 1974-ből.
A McLaren nemcsak a turbó-korszak autóit hozta el Goodwoodba, hanem a pontosan negyven évvel ezelőtt Emerson Fittipaldival világbajnokságot nyerő vörös-fehér M23-ast, valamint a 2011-es MP4/26-ost is, amit Jenson Button vezethetett. A wokingi alakulat fiatal reménysége, Stoffel Vandoorne, nyúzhatta a McLaren MP 4/2 Tag Turbót. A Red Bull Ringen pole-pozíciót szerző Felipe Massa az 1996-os Williams FW18-Renault cockpitjével ismerkedhetett, amellyel Damon Hill Suzukában megszerezte régóta esedékes világbajnoki címét. Ugyanezzel az autóval az eredeti versenyző (Damon Hill) és a jelenlegi tesztpilóta, Felipe Nasr, is nekiveselkedhettek a goodwoodi hegynek, míg Massa idei Martini színekben pompázó fehér versenyautója higgadtan várakozott a Williams sátorban.
A Scuderia Ferrari nagymértékben a tesztpilóta Pedro de la Rosát fogta be fel-alá futkározni a gróf birtokán, aki a 2007-es F2007-essel és a 2009-es F60-assal is elkápráztatta a nézőket. Ez a feladat vasárnap Kimi Räikkönnenek jutott, aki szintén nagy népszerűségnek örvendett a brit rajongók körében. A Renault jóvoltáből a Red Bull, a Toro Rosso, a Lotus és a Caterham mind jelen voltak, igaz csupán álló modellként lehetett szemügyrevenni A Red Bull ugyanakkor elhozta a 2011-es RB7-es modellt, is, azzal az energiatolosok tesztpilótája, Sebastien Buemi, mutatott be pár hajmeresztő száguldást.
Idén immár ötven éve, hogy John Surtees világbajnoki címet szerzett a Formula 1-ben, ezzel olyan rekordot állított fel, amelyet valószínűleg senki nem fog már megdönteni: négy 500 cm3 motorkerékpár világbajnoki cím után az F1-ben is megkoronázták. "Big John" tiszteletére a szervezők felsorakoztatták a bajnok Vincent, Norton és MV Augusta motorkerékpárjait, valamint azokat az autókat, amelyekkel hőstetteket vitt végbe a versenypályákon: az 1962-es Formula 1-ben szereplő Lola-Climax MK4-est, az 1966-os Can-Am sorozatban sikeres Lola-Chevrolet T70 MK2 Spydert, valamint az 1964-es bajnokságot nyerő 158-ast, úgy vörös, mint a fehér-sötétkék NART színekben (amellyel végül megszerezte bajnoki címét). Surtees 1970-ben saját csapatot hozott létre, amellyel Formula 1, Formula 2 és Formula 5000-ben is részt vett. Miután 1972-ben szögre akasztotta sisakját, A Surtees csapaa 1978-ig szerepelt az F1-ben. Ebből a korszakból olyan autókat vonultattak fel Goodwoodban, mint a legelső TS7-es, az F5000-es Surtees TS11-Chevrolet, a Hart-motoros Formula 2-es TS15, illetve a Cosworth erőforrással ellátott F1-ben szereplő TS14, TS9B és TS19 modellek. Ez utóbbival 1976-ban a későbbi világbajnok Alan Jones is megvillanthatta tehetségét.
A Le Mans 24 órás és megbízhatósági versenyek kedvelőinek is szép meglepetéseket tartogatott a Sebességfesztivál: az Audi elhozta az idei győztes R18 E-Tron Quattrót, André Lottererrel egyetemben. Nagyszerű volt látni az olajos, harci sebekkel büszkélkedő mesterművet, ám nem lehet azt mondani, hogy elkápráztatott volna hangjával. Sűvítve húzott el a nézők előtt az asztfaltcsíkon, ha az ember nem figyelt oda, lekéste a legenda látványát. Szerencsére akadtak hangos ellenfelei is, az idei harmadik helyezett Anthony Davidson által kormányozott, Toyota TS040 Hybrid hangja már közelebb állt a régi vágású rajongók hang-ízléséhez. a Chevrolet Corvette C6.R üvöltése pedig egyenesen fájdalmasan érintette dobhártyákat. Az idéi LMP2-es győztes és összetettben 5. helyezett Jota Zytek olyannyira későn kapta a meghívást March grófjától, hogy a programfüzetből is kimaradt. Ez az autó is harci sebekkel felvértezve tette tiszteletét olyan illusztris társaságban, mint a kis híján pódiumot szerző Porsche 919 Hybrid (amelyet a hatalmas népszerűségnek örvendő Mark Webber vezetett), a 2004-es Audi R8, az innovációktól hemzsegő Nissan Zeod RC Deltawing, a 2010-es Audi R15, a 2009-es Lola-Aston Martin DBR1-2, a britek hőn szeretett 1988-as győztes Silk Cut Jaguar XJR9 LM-je és a legendás Porsche 917, 956, 962 szörnyetegek. Ezek mellé tessék még odaképzelni az 1978-as győztes Alpine-Renault A442B-t (amelyet a mindig is "huligán" René Arnoux vezetett), a Karl Wendlinger-féle Sauber-Mercedes C9-est, a Toyota által felsorakoztatott 87C-t és TS010-est, a Mazda 767B-t 1989-ből, valamint a hatvanas-hetvenes évekből a Le Mans Ferrarikat és Ford GT40-eseket, olyan különlegességekkel megfűszerezve, mint az Alfa Romeo Tipo 33, valamint a Lancia Beta Montecarlo (Martini színekben)...
A rali szerelmesei manapság saját paddock-al rendelkeznek a March gróf birtokán található hegy tetején, ahol speciális, erdőben kialakított szakaszon szórakozhatnak kedvükre. Nem kis kihívás oda feljutnia a rajongóknak, ám a szervezők ingyenes traktorok által vontatott utánfutókat biztosítanak az arra vágyóknak. Annak ellenére, hogy a kilencszeres világbajnok Sebastien Loeb visszavonult a WRC-ből, amint a Citroen DS3 WRC kormány mögé ült, úgy tűnt, mintha nem hat hónapja nyergelt volna át a WTCC-be, hanem csupán tegnap tette volna ezt, rögvest felállítva az erdei szakasz rekordidejét. Ari Vatanen Pikes Peak szörnyetege, a Peugeot 405 T16 is jelen volt Goodwoodban, amellyel annak idején hajmeresztő módon mászta meg a hírhedt kolorádói hegycsúcsot a repülő finn. Olyan legendás raliautók tették még tiszteletüket Goodwoodban, mint a Martini Lanciák (természetesen a Delta S4 és az Integrale sem hiányozhattak), Paddy Hopkirk 1964-es Monte Carlo győztes Mini Cooperje, a Renault 5 Turbo, a Ford Escort, Focus és RS200, az Audi Sport Quattro (nem más, mint Hannu Mikkola vezetésével), a Subaru Impreza 555, a Mitsubishi Lancer, valamint a Toyota Celica és Corolla. Az 1994-es bajnok Didier Auriol (Toyota), illetve Dani Sordo (Hyundai) is hozzájárultak az esemény sikeréhez.
Ha egyetlen európai esemény található az amerikai motorsport naptárban, akkor az minden bizonnyal a goodwoodi Sebességfesztivál, hiszen minden évben szép számban jönnek át a tengerentúlról az amerikai versenyzés nagy öregjei. Az 1939-1940-es Indy 500 győztes (és az idén száz éves születésnapját ünneplő) Maserati 8CTF Boyle Special mellett két Penske-Mercedes (az Al Unser Jr.-féle Indy győztes PC23 1994-ből, illetve a PC26 1997-ből), Al Unser 1978-as Lola-Cosworth T500-asa, az 1978-as Bud Lightning-Cosworth és az1973-as STP Patrick Eagle Offenhauser képviselték az Indianapolis Motor Speedway legendáját. A fültépő amerikai V8-as motorok szerelmeseinek minden bizonnyal könnyet csalt szemébe a felsorakoztatott jelenkori NASCAR-armada: a legendás Dale Earnhardt 3-as rajtszámú 2000-es Chevrolet Monte Carlója, a 2013-as Chevrolet Impala (amelyet az egykori F1és Indycar pilóta Max Papis kormányzott), két tavalyi Toyota Camry (érdekes módon Michael Waltrip saját autóját nyúzta West Sussexben) és egy Toyota Tundra NASCAR Craftsman Truck (amelyben Kimi Räikkönen is szerencsét próbált pár évvel ezelőtt az F1-ből vett szabadsága alatt). A régi vágású NASCAR autókat az 1963-as Chevrolet Impala, az 1965-ös Ford Galaxie 500 és a "Király", Richard Petty 1967-es égszínkék 43-as Plymouth Belvedere GTX-e képviselték. Maga a "Király" is tiszteletét tette Goodwoodban és autója olyan kapósnak bizonyult, hogy a kétszeres Formula 1 világbajnok Emerson Fittipaldi sem állt ellen a kísértésnek és 1974-es McLaren overálljában pattant a kék 43-as Plymouth kormánya mögé.
Számos versenyző szándékában állt megdönteni Nick Heidfeld 1999 óta álló 41,6 másodperces rekordidejét, amelyet egy F1-es McLaren-Mercedes volánja mögött ért el az akkor még csupán az F3000-ben szereplő német pilóta. A goodwoodi résztvevők egyezségének értelmében jelenlegi F1 autókkal nem kísérelheti meg senki ezen idő megdöntését, ám azt nem tiltották meg, hogy olyan szörnyetegek bukkanjanak fel, mint Sebastien Loeb 850 lóerős Pikes Peak Peugeot 208 T16-osa. A záporokkal megfűszerezett hétvégén végül a vasárnapi száraz pályán Loeb mindenkit alaposan elpáholt 44,6 másodperced idejével, Quick Nick rekordidejét azonban nem sikerült letaszítania a trónról. A francia WRC/WTCC pilóta az F1-ben Lotussal is szereplő Michael Bartels (Maserati MC12, 45,8 másodperc) és az 1999-es Indy 500 győztes Kenny Bräck (McLaren F1 GTR, 47,92 másodperc) elől halászta el a babérokat.
