A montreáli hétvége edzései alatt a Forma-1-es paddock még arról pusmogott, hogy az erdőben elveszni látszó Ferrari Kimi Raikkönenben látja egyik gyengepontját, így amolyan utolsó esélyként minden követ megmozgat azért, hogy rendezze a finn pilótájuk teljesítményére is kiható technikai és kommunikációs problémákat. Amennyiben viszont nem járnak sikerrel, mosom kezeimet alapon - mintegy az Alonsótól lemaradó versenyzőre hárítva a felelősséget - a Raikkönen-Ferrari házasság második felvonása ideje korán véget érhet.
Azóta túlvagyunk a Kanadai Nagydíjon, és azért nyilvánvalóvá vált az is, hogy bár Kimi valóban ismételten nem találta a helyét a pályán, az olaszok Montreálba vitt legújabb fejlesztései is inkább csak hátra, semmint előre mozdították a csapat ügyét. Nem csoda, hogy Montezemolo - ki tudja hányadszor - dühöng, és a feszültség egyre hatalmasabb és kézzelfoghatóbb a Ferrari háza táján.
Azt hiszem, jelen helyzetet látva minden kockázat nélkül kijelenthetjük, hogy a maranellóiaknak idén sem - csak úgy, mint az előző években sem - lesz esélyük a vb cím elhódítására, a lemaradásuk viszont nemhogy csökkenne a riválisokhoz képest, egyre inkább nő. Még csak a szezon hetedik futamán vagyunk túl, de a Ferrari vezérkara már most eljutott arra a pontra, hogy 2014-re bedobja a törölközőt, és minden forrásával a következő szezonra koncentrál.
Okos felismerés, viszont házon belül annyival nem lehet elintézni a kérdést, hogy az idei évre tervezett autó már megint nem jött be. Bár mindenki a nulláról, ugyanazokkal a lehetőségekkel indult neki az új érának, a komoly szabályváltozások nem a RedBullra vadászó Ferrarit, hanem a Mercedest hozták nyerő pozícióba. A probléma az, hogy minden évben akad egy, eggyel magasabb szintet megugró csapat, amely jóval előttük jár. Eddig Adrian Newey és társai kergették őrületbe a magából mindig maximumot kisajtoló Fernando Alonsót, most a Toto Wolf, Niki Lauda, Paddy Lowe bagázs teszi ezt az oviedói bajnokkal. A Ferrarinak lassan már az is hatalmas erőfeszítést jelent, hogy a közvetlen üldözőbolyban lehessen, ami erősen idézi a 1990-es évek első felét, amikor Luca di Montezemolo kínjában, kis túlzással szezononként dobálta ki az akkoriban óriási neveknek bizonyuló John Barnard (főtervező) és Cesare Fiorio (sportigazgató) kaliberű egyéneket. Bízva persze abban, hogy előbb-utóbb végre olyan autót tesznek Alain Prost, Jean Alesi vagy Gerhard Berger alá, amivel felvehetik a McLarennel, majd később a Williams-szel és a Benettonokkal a versenyt.
Valami nem stimmel, ezt már akkor is tudtuk, amikor Alonso 2010-ben - akkor inkább még - stratégiai okokból elbukta első ferraris címe lehetőségét. Azóta nem sok minden változott egészen a tavalyi évad közepéig, végéig, amikor is Montezemolo vad szerződtetésekbe kezdett. Azóta technikai igazgatói szerepkörben van egy James Allisonuk (akinek óriási szerepe volt az elmúlt két évben még fantasztikusan működő Lotus fellendítésében), van egy Alonso bosszantására beszerezett Kimi Raikkönenük, és Stefano Domenicali helyén egy eddig F1-et - szakmai szemmel - nem látott csapatfőnökük, Marco Mattiacci személyében. Bár még nem látni jeleit, elképzelhető, hogy idővel kiforrja magát valami ezekből a cserékből, de attól tartok, Mattiacci - hogy csak a "nyugdíjasokat említsük" - nem egy Ross Brawn vagy egy Flavio Briatore karizmájú vezér, hogy elég legyen a teljes sikerhez.
Jelenleg annyira nagyfokú az elkeseredettség a Ferrarinál, hogy félek, további, inkább romboló hatású változások vehetik kezdetüket. Mindez azért, mert a fejekben ott jár az a félelmetes tény, hogy jelenleg legalább két olyan nagyon "összeállt" csapat van a pályán, mint a RedBull és a Mercedes, akiket legyőzni egy ideig aligha lehet. A RedBull pillanatnyi megingásában a Renault a fő ludas, és az osztrák csapat vezérei nagyon nem szeretnek veszíteni, emellett átkozottul hűségesek is a teamhez, így hiába akarja bárki megkaparintani őket. A Mercedesnél pedig épp mostanra ért be az a bizonyos gyümölcs, és még ha Hamilton és Rosberg nem is tud évekig együtt maradni, akkor is jut oda olyan bajnoki kvalitású pilóta, aki ezzel a technikai fölénnyel bármikor vb kihívó lehet. És akkor a Ferrari örök ellenségéről, a McLarenről nem is beszéltünk, akik a Hondával és egy mindenfelől összegyűjtött szakembergárdával hamarosan szintén a csúcs közelében lehetnek.
A Ferrari érthetően ezért kapkod. És azért, mert ez presztízskérdés is. Annál nagyobb égés kevés van, amikor egy Alonso-Raikkönen páros sem elég a sikerhez. Kimiben, ha igazak az év végi elbocsátásáról keringő pletykák, az olaszok most valamiféle bűnbakot keresnek, pedig volt már olyan a történelemben, hogy egy újonnan érkező pilótának idő kellett egy csapattársára épített autó megismeréséhez. Igaz, a finn bajnokmúltját nézve, még kezdőként sem akadtak ilyen problémái, pedig egy Formula Renaultból bepottyanni a Forma-1-es Sauberbe" nagy kihívás lehetett.
De Alonso az Alonso, és ahogy az elbocsátott Felipe Massa is mondja, benne van a pakliban, hogy a spanyol dominanciája bárkit kihozhat a sodrából. A Jégembert például úgy, hogy a gyenge pontja jön elő, egy esetleges motivációvesztés. Ennek ellenére nem gondolom, hogy Raikkönen elfelejtett vezetni és nem sarkallja csapattársa ereje, és azt sem, hogy őt kellene - legalábbis egyik - bűnbaknak beállítani. Ha az olaszok nem ismerték meg a 2007-2009-es időszakban legutóbbi bajnokuk kommunikációs nehézségeit, és nem tudták, mire számítsanak, az őket minősíti"
Először odafent kellene egy szervezett egységet teremteni, amelynek nincs szüksége például évekre ahhoz, hogy egy hibás szélcsatorna kérdést megoldjanak. Ha nem megy, Alonso megtartásával is gondok lesznek. Hiába akarják majd az egyre elkeseredettebb pilótában újra és újra megerősíteni a csapat iránt érzett szenvedélyét és a "nemzeti öntudatot", egy idő után nem fog menni. A mezőny negyedik legidősebb versenyzője lassan észre fogja venni, hogy a saját karriere fontosabb, mint a legendás vörös autó sikere. Amennyiben 2005 és 2006 után szeretne még bajnok lenni, akkor lassan lépnie kell. Addig, ameddig még őt tartják a legjobbnak, és ameddig akadnak még kérők" Mert mennek az évek. Ahogy a Ferrari feje felett is...
Ezért - mint autósport rajongók - bízzunk benne, hogy Signor Mattiacci úrrá lesz a jelenlegi helyzeten, különben egész odáig süllyedhet a maranellói hajó, hogy a csak minden ötvenedik évben születő, új Todt-Brawn-Schumacher kaliberű trió vezetheti dicsőségre az ágaskodó paripát.