A három olajmuskétás: API, ACEA és JASO
Valljuk be: egy átlagos autótulajdonos túl sokat nem tud a motorolaj kereső működéséről, márkákról, vagy a viszkozitásokról, esetleg a fajtákról, úgy általában a szerelőjére, szervizére bízza a döntést, mi kerüljön a kocsijába. Persze törekszik a jó minőségre, de viszonylag ritkán tanulmányozza a flakonon található kódokat, jelöléseket. Akadnak természetesen kivételek, ha te is azok közé tartozol, aki szeretne kicsit mélyebb tudást szerezni ebben a témában, akkor a legfontosabb, amit tudnod kell az ilyen számokról az, hogy az anyagok teljesítményét jelölik. Ez alapján születnek az egyes kategóriák, több rövidítés is ismert, a legfontosabb ezek közül az ACEA és az API.
Az Association des constructeurs d’Automobile (ACEA) vagyis az európai autógyártók szövetségének minősítése számít a legszigorúbbnak. Az American Petrol Institute (API) az amerikaiak jelölése, szintén jól ismert az olajokkal foglalkozók körében. A harmadik hasonló rövidítés pedig a JASO, ami japán dízelautókra vonatkozik.
Mi fán terem az ACEA?
Valamennyi Európában gyártott autóra az ACEA rendszerét kell érvényesnek tekinteni, a japán márkáknak az Európai Unió határain belül készült járműveire is. Ez egyben a legrégebbi minősítési rendszer is, 1997-es év óta van érvényben. Szigorú és igen részletes előírásokat fogalmaztak meg benne. Szó van benne viszkozitásról, hőelvezetésről, súrlódáscsökkentésről, kopásgátlásról, korrózióvédelemről. Azaz, mindenről, amit egy motorolajnak tudnia kell. Ezekben a kategóriákban magas minőséget kell hoznia a terméknek, de más feltételeket is teljesítenie kell.
Az ACEA-n belül három kategóriát különítettek el: az A-t, a B-t és a C-t. Az A benzines kocsikat és a könnyű haszongépjárműnek számító motorok teljesítményszintjeit, a B dízeles autókat és szintén a haszongépjármű-motorokat, a C pedig a részecskeszűrős autókat jelöli. Ezek tehát a főbb kategóriák, de ahogy egyre kevésbé korszerű egy jármű, úgy lehet egy alkategóriába sorolni. Létezik például az A1/B1 minősítés, ami a már korszerűtlennek számító autók olaját jelöli. Az A5/B5 pedig olyan olaj, ami a felsőbb kategóriába tartozó kocsikba öntünk, mert magas a viszkozitása, jó a hőelvezetése, remekül szab gátat a kopásnak, magas fokú benne a korrózióvédelem. Az ilyen autók korszerűek, üzemanyagtakarékosak, egy szóval modernek. Külön kategóriába soroljuk a nagy munkagépeket, haszongépjárműveket – ezek egységesen az E-be kerülnek. Fontos tudni, hogy a kategóriák állandó vizsgálatnak vannak kitéve, a döntéshozók bármikor felülbírálhatják az egyes járművek besorolását.
API: az amerikaiak minősítése
Az Amerikai Kőolajipari Intézet (API) már 1947-ben megalkotta rendszerét, a benzines és dízeles autókat külön egységként kezeli motorolajhasználat tekintetében. Némi kompromisszummal Európában is használható rendszer, leginkább a motorkerékpároknál alkalmazzák.
Benzines autókhoz alábbi rövidítéseket használják az olajoknál (a sorrend növekvő): SG-SH-SJ-SL-SM-SN. Az egyes rövidítéseket nem fejtjük ki részletesen, de sokat elárul, hogy az SG 1989 óta létező minősítés, míg az SN csak 2010 óta. A legnagyobb különbség az első és utolsó között a viszkozitásban van, de minden másban is jóval magasabb minőséget képvisel az újabb gyártású termék.
Az API a dízeles járművekre nem kevesebb mint kilenc alkategóriát különböztet meg. Ezek minőségi sorrendben így néznek ki: CC, CD, CF, CE, CF-4, CG-4, CH-4, CI-4, CJ-4. A CD például 1955 (!) óta van érvényben, turbódízelekre és nehézüzemű dízelekre vonatkozik. Az utolsó a CJ -4, ezt nagy fordulatszámú járművekhez használják.
