A hidrogénalapú üzemanyagcella-technológia számos előnnyel jár a jelenleg leggyakrabban alkalmazott hagyományos, égésalapú technológiával szemben. Az üzemanyagcellák magasabb hatékonysággal működnek, mint a belsőégésű motorok, hiszen az üzemanyagban lévő kémiai energiát közvetlenül elektromos energiává képesek alakítani és a meghajtott motorok sokkal csendesebbek is. A hidrogén alapú üzemanyagcellák ráadásul csak vizet bocsátanak ki, sem szén-dioxid, sem más káros anyag nem távozik égés- vagyis melléktermékként, tehát szmogot sem generálnak.
„A hidrogén részesedése a globális energiaszerkezetben 30 év múlva meghaladhatja a 20 százalékot is.” – fogalmaz Schannen Frigyes, a Roland Berger magyarországi partnere.
A hidrogén a globális felmelegedés visszaszorításán túl csökkentheti a fosszilis tüzelőanyagok, például a nitrogén-oxid és a kén-dioxid égetéséből származó helyi kibocsátásokat is, hiszen nem csak a mobilitásban, de a gyártóiparban is alkalmazható. Mindennek elérése azonban jelentős piaci- és állami beruházásokat, illetve bizonyos esetekben teljesen új értékláncok infrastrukturális kiépítését teszi szükségessé. Ennek kapcsán a „hidrogénvölgy” koncepció is kulcsfontosságú.
A hidrogén széleskörű elterjedésének feltétele a hidrogénvölgy-koncepció megvalósulása
A hidrogénvölgy-koncepció szerint az új energiahordozó széleskörű bevezetését három szinten és felépítésben lehet megvalósítani: fontosak a helyi, kis léptékű és mobilitásra összpontosító projektek; a helyi, közepes méretű és ipari felhasználó fókuszú kezdeményezések; valamint a nagyszabású és exportra összpontosító értékláncok is. A Roland Berger szerint a hidrogénvölgy-koncepció jelentős fejlődés előtt áll. A vizsgált kezdeményezések több mint 85%-a még a kezdeti fejlesztési fázisok egyikében található és kevesebb mint 15%-uk valósult meg teljes mértékben. Majdnem az összes hidrogénvölgy részt vesz a hidrogéntermelésben, ezzel 85%-ban lefedve a tárolást, átalakítást, valamint a szállítást. A hidrogénvölgyek fele megújuló energiaforrásokból állítja elő a hidrogéntermeléshez szükséges primer energiát is. A koncepció kétségtelenül egyre elterjedtebb világszerte, a hidrogénvölgyek kétharmada jelenleg Európában található, míg 13%-uk Amerikában, 22%-uk Ázsia-csendes-óceáni térségben. A legtöbb projekt beruházási volumene jellemzően 100 millió euróig terjed, de előfordulnak 1 milliárd eurós beruházási büdzsével megvalósuló nagyléptékű projektek is.
A hidrogénvölgyek, ahogyan a projektek számossága gyarapodik, illetve méretük és komplexitásuk növekedik, a következő évtizedekben egyre kiforrottabbá válnak. Várhatóan az évtized közepe felé lesz megtapasztalható teljes potenciáljuk, hiszen a legtöbb ekkorra jut el a megvalósítási vagy üzemeltetési szakaszba. Üzembehelyezést követően a hidrogénvölgyek nagy számban bővíthetik tevékenységeiket és alakíthatnak ki együttműködéseket szomszédos völgyekkel. A szén-dioxidra kivetett adó lehetséges megemelésével a fókusz a mobilitásról egyre inkább a karbonintenzívebb ipari ágazatok tiszta hidrogénnel való ellátása felé terelődhet, hiszen ezen iparágak szén-dioxid kibocsátásának csökkentése nagyobb hatással bírhat.
Magyarország számára is elengedhetetlen, hogy földrajzi adottságaira alapozva, aktív formálója legyen a kialakulóban lévő európai hidrogéngazdaságnak.
„Ennek előkészítéseként fontos a Nemzeti Hidrogénstratégia által is kijelölt lehetséges hazai hidrogénvölgyek európai kapcsolódásának megalapozása.” – hangsúlyozza Schannen Frigyes.
