Bronwyn Burrell egy 72 éves brit hölgy, aki azzal került a címlapokra a hazájában, hogy bejelentette, négy és fél évtized kihagyás után ismét rajthoz áll egy raliversenyen, méghozzá egykori, ma már 77 éves navigátora oldalán.
De a múltidézést tovább fokozza a furcsa páros, hiszen ugyanazzal az Austin Maxival fognak elindulni az áprilisi, London és Lisszabon között zajló versenyen, amellyel 1970-ben a világ egyik leghosszabb és legveszélyesebb raliján vettek részt.
Burrell versenyzői karrierje nem volt túl hosszú, főként a ’60-as évek második felére korlátozódott, viszont a kor talán legjobb pilótájától leshette el a legfontosabb leckéket.
„Szerencsés voltam, hogy Jim Clark idejében éltem, aki egyszer egy Lotus Cortinával mutatta meg, hogyan kell vezetni a Brands Hatch-i pályán” - idézte vissza a kezdeteket a Telegraph-nak nyilatkozva. „Ott ültem mellette, és a végén mondtam neki, hogy ugyan nagyszerű volt, de biztosan tudott volna ennél gyorsabb is lenni. Később aztán az idejét mérő személy közölte, hogy valójában 1,8 másodperccel megdöntötte az ezzel az autóval elért legjobb köridőt. Nagyon korán megtanultam tehát azt a leckét, hogy nem kell látványosan vezetni ahhoz, hogy gyorsak legyünk.”
Az akkor még a húszas évei elején járó Burrell főként ralizással foglalkozott, legnagyobb tette pedig az volt, hogy rajthoz állt az 1970-es Rali Világkupán, amelynek Londonból induló, majd Európán és Dél-Amerikán át vezető és Mexikóban végződő 27 ezer kilométeres távja a kor legkeményebb versenyének számított. Burrell akkor két társával, Tina Kerridge-Reynoldsszal és az Austin Maxi tulajdonosával, Tish Ozanne-nal vágott neki a versenynek, bár a célig nem jutottak el, miután Argentínában árokba borultak.
„A rajt előtt a verseny szervezői fegyvereket is felajánlottak nekünk, hogy megvédhessük magunkat a tolvajokkal szemben, de mi nem fogadtuk el azokat” - ad rövid betekintést az akkori körülményekbe a 72 éves hölgy, aki az ominózus rali után fel is hagyott a versenyzéssel. Most azért éledt fel benne ismét a száguldási láz, mert hosszú szünet után ismét felvette a kapcsolatot még élő egykori társával, Kerridge-Reynoldsszal, ráadásul egykori autójukra is rátaláltak, visszavásárolták és felújíttatták. Az áprilisi London-Lisbon Classic raliverseny pedig ideális terep is számukra a visszatéréshez, hiszen az eseményre csak 1987 előtti modellekkel lehet nevezni, a hangsúly pedig a gyorsaság helyett a megbízhatóságon van.
„Mindenki őrültnek gondol, hogy az én koromban belevágok ilyenbe. De valójában még csak 50 évesnek érzem magam” - mondta Burrell, akiből ma is sugárzik az eltökéltség.
