Ismeretlen ismerősök
Tételezzük fel, hogy alkoholfüggőséggel küzdünk: már elfogadtuk, hogy egyedül nem tudunk meggyógyulni, hanem segítségre van szükségünk, és jelentkeztünk a Swan Lake Központba.
A terápia megkezdése előtt azt tapasztalhattuk, hogy az alkoholproblémáink miatt a családunk és a barátaink elfordultak tőlünk. Már nem is akarjuk elmondani nekik, hogy mi zajlik bennünk, hisz úgysem értik. Akaratgyengének, szánalmasnak, “mocskos alkoholistának” bélyegeznek. Senki sincs, aki megértené, min megyünk keresztül, vagy netán hasonló utat járt volna végig.
Aztán bekerülünk az intézménybe. Az első csoportos foglalkozás előtt nagyon izgulunk, arra számítunk majd, hogy itt is kirekesztenek, lenéznek, megaláznak majd. Ráadásul vadidegenek előtt kéne beszélni a legbensőbb félelmeinkről? Ez már önmagában is rémisztően hangzik.
A foglalkozás után azonban rájövünk, hogy ennél kellemesebben nem is csalódhattunk volna. A csoport tagjai ugyanis bár ismeretlenek, mégis úgy éreztük magunkat a körükben, mintha régi jó cimborák lennénk.
Hisz annyi közös van bennünk. Ők is sebzettek. Ők is küzdenek a saját démonaikkal. Ők is a padlóra kerültek, majd elhatározták, hogy felállnak, és új életet kezdenek. Ők megértik, hogy min megyünk keresztül, hogy miért kerültünk a függőség rabságába. Idegenek, mégis ismerősök. Már nem félünk, hanem bátran megnyílunk nekik.
A támogató közösség ereje
A szakemberek is egyetértenek abban, hogy a csoportterápia mennyire hasznos a függőségek gyógyításában. A páciensek ugyanis hasonló sorsú emberekkel kerülnek kapcsolatba, akikkel egymást támogatják a gyógyulás útján.
Ez a közösség voltaképpen olyan, mint egy nagy család, pláne, ha bentlakásos terápia keretében tényleg az egész napjukat együtt töltik. Itt nincs bírálkozás, ítélkezés, hanem be- és elfogadás, bátorítás és támogatás.
A terápiás csoportban mindenki egyenlő, senki sincs kiközösítve, bárki megoszthatja a gondolatait. Ugyanígy nincsenek tabutémák vagy kínos kérdések sem. Nem kell elrejteni a gyengeséget vagy a sebezhetőséget, hanem őszintén ki lehet tárulkozni a tagok előtt.
A visszajelzések szerepe
Egymás támogatása természetesen korántsem jelenti azt, hogy mindent el kellene tűrni a másiktól. Hisz minden közösségben vannak szabályok, melyeket mindenkinek be kell tartania.
Nincs ez másképp a terápiás csoportokban sem. A tagok visszajelzést adnak egymásnak arról, ha valaki hibázott, vagy nem úgy viselkedik, ahogy az a közösségben elvárható lenne. Mindezt persze nem bántó módon, hanem udvariasan, mintegy iránymutatásként. Ezáltal elsajátíthatóak olyan készségek, melyeknek a páciensek később, a való életbe visszatérve is hasznát veszik.
