A Fundrive ötlete idén is a BME FRT-s fiúk-lányok kobakjából pattant ki, és a szervezés is az ő érdemüket, illetve szorgos munkájukat dicséri, de önzetlen és sportszerű meghívásuknak hála ezúttal a többi magyar Formula Student csapat fiatal mérnökzsenijei is feltűntek a helyszínen.
Az eseményre meghívást kapott a Kecskeméti Főiskola csapata, a KEFO Motorsport mellett a 2008 óta működő, és a világon egyedülálló módon „csak” a Formula Student szabályainak megfelelő motor fejlesztésével foglalkozó győri SZEngine csapata, továbbá a szintén a győri Széchenyi István Egyetemet erősítő, Arrabona Racing Team néven futó, idén megalakult csapat, amely első versenygépét, az Oroszországban már versenyt is nyert ART01-est is magával hozta.
Én azon nagyon-nagyon szerencsés kevesek közé tartozom, akik a BME FRT jó néhány meglevő Formula Student versenygépét vezették már – beleértve Michaelát, az azóta továbbfejlesztett, nagyon komoly első- és hátsó légterelőkkel felszerelt új, FREC-004-es kódjelű változat elődjét, valamint az annál is korábbi, benzinmotoros vadorzót, az FRC-005-ös kódjelű Maulát – ezért most utóbbi autó helyett inkább a másik, győri egyetemi csapat ART01-es masinája mellett döntöttem, és azzal tettem meg néhány kört.
Legszívesebben persze az összes autóba beleültem volna, hiszen mindegyiket hatalmas élmény vezetni (2012-ben Maula volt az első Formula Student autó, amit a BME FRT jóvoltából vezethettem, és vezetési élményben számomra eddig az mindent vitt, de az elektromos hajtású Michaela, amely nem mellesleg Magyarország első karbon kompozit vázas versenyautója, is egyből rabul ejtett anno a maga csendes gyilkos, lopakodó stílusával), de hát nem akartam visszaélni senkinek a vendégszeretetével, úgyhogy egy rövid használati útmutatás után gyorsan belepattantam az ART01-be.
A formulaautókra jellemző, szinte fekvő pozíció egyből versenyautós élményt kölcsönöz, majd amikor a mellettem álló csapattagok közlik, hogy nagy gázzal indul, akkor már sejtem, hogy mire számítsak. Nem sokkal előttem amúgy is a csapat pilótája, Papp Arnold terelgette körbe a szűk pályán a kicsikét, úgyhogy már sejtem, mekkora élmény vár rám az 5 körös etapom során. Nem csalódtam!
Az egyhengeres KTM motor 9500-ös fordulatig bármilyen tartományban tökéletesen húz, az 50 lóerő és a 43 Nm nyomaték pedig ilyen közel ülve a földhöz, egy mindössze 206 kg-os versenyautóban hihetetlen élményt és dinamikus hatást kölcsönöz. Az autó 4,5 mp. alatt gyorsul fel 100 km/órára, ezt most nem teszteltem le, de hiszek a tervezőknek, mert minden gázadás elemi erővel présel bele a pilótaülésbe, a kigyorsításoknál pedig ki-kitör az autó hátulja, ami csak még tovább növel az élményen. Egy picit ideges, de mindenképp nagyon harapós kis „szörnyeteget” ismertünk meg az ART01-ben, amely bizony Papp Arnold szerint is jobban megizzasztja fizikálisan a pilótákat, mint mondjuk az a Formula Renault, amivel ő a magyar gyorsasági autós bajnokságban versenyez.
„Az autó hihetetlenül erős a súlyához képest” – kezdi Arnold, aki annak idején még Kiss Pál Tamással együtt kezdett el gokartozni, majd később Ladával ért el szép sikereket, mielőtt idén a formulaautózásra váltott, illetve alapító tagként csatlakozott a győri Formula Student csapathoz. „Sokan a gokartok nagytestvérének tartják ezeket az autókat, de szerintem közelebb állnak a formulaautókhoz, az által, hogy 13-as kerekek vannak rajtuk, van rugózás stb. És hát fizikálisan nagyon megterhelő vezetni ezt az autót. Sokkal megterhelőbb, mint mondjuk a Formula Renault, úgyhogy ezzel egy endurance versenyszámot igen komoly kihívás teljesíteni. Ezért is vagyok nagyon büszke rá, hogy Gyenis Máté pilótatársammal, egyben technikai vezetőnkkel együtt Oroszországban győzelemre vezettük az autót második Formula Student versenyünkön.”
Az idén elért eredményekbe, illetve az ART01 technikai rejtelmeibe már az imént említett Gyenis Máté vezet be minket. „Az első autónk megtervezése és megépítése során a fő koncepciónk az volt, hogy egyszerű legyen és megbízható. Több létező Formula Student csapatnál is azt láttuk, hogy nagyon innovatív, nagyon egyedi mérnöki megoldásokkal élnek, de ezek sokszor kockázatosak, és bennük rejlik egy-egy hiba lehetősége. A versenyt meg ugye csak akkor lehet megnyerni, ha célba ér az autó, úgyhogy mi az első évünkben arra koncentráltunk, hogy minden versenyszámunkat teljesíteni tudjuk. Ez sikerült is. Idén két versenyen vettünk részt: augusztusban a győri versenyen, ahol abszolútban a 44 csapat közül a 14.-ek lettünk és egyben a legjobb magyar csapat, majd Oroszországban, ahol az első ottani Formula Student versenyt sikerült megnyernünk összetettben. Ezen a versenyen 11 csapat vett részt, és világranglista-pontokat nem lehetett szerezni rajta, de ez volt a második versenyünk és rögtön sikerült megnyernünk, úgyhogy erre nagyon büszkék vagyunk.”
„Ami a technikai részleteket illeti, az ART01 egy acélcsővázas karosszériával rendelkezik, ehhez kettős keresztlengőkarokon keresztül csatlakoznak a 13 colos kerekek. A hajtásért egy egyhengeres, 510 köbcentiméteres KTM motor felel, és lánchajtással hajtjuk meg a két hátsó kereket. Lényegében ez úgy néz ki, mint egy formulaautó, csak annál kisebb, kompaktabb, és természetesen minden a Formula Student szabályai szerint lett megépítve rajta” – meséli a technikai vezető.
Mint bizonyára sokan tudják, Győrben egy külön motorfejlesztő csapat is működik, a SZEngine, felmerül a kérdés: van-e kooperáció az egyazon egyetemről kikerülő két Formula Stundent csapat között?
„Természetesen van. A SZEngine csapatával már most van több összefonódásunk, hiszen a jövő szempontjából elengedhetetlen, hogy ez a két csapat együtt dolgozzon. Jelenleg ők a harmadik generációs motorjukon dolgoznak, amit december elején fognak bemutatni. Az a motor egy 500-as EXC KTM elemeit is tartalmazza, ez ugyanaz a motortípus, amit idén mi is használtunk az ART01-ben. A közös munkát nagyban megsegíti, hogy ugyanazzal a típusú motorral nekik és most már nekünk is vannak tapasztalataink, így hatékonyan össze tudunk dolgozni, hogy jövőre még tovább fejlesszük az erőforrást. A tervek szerint a 2015-ös évadban már együtt fogunk versenyezni, tehát a SZEngine motorja fog bekerülni az Arrabona Racing Team versenyautójába, de ez még függ a fékpadi mérések eredményétől” – árulta el érdeklődésünkre Gyenis Máté.
Itt tehát egy újabb remekmű, ami a magyar szürkeállományt, és a fiatal magyar mérnökegyetemisták munkáját dicséri. Nagyon jó volt látni ezt, és talán a vezetési élménynél is nagyobb örömet okozott nekünk az a látvány, illetve az a tudat, hogy ezek a különböző magyar mérnökcsapatok ilyen jól megférnek itt együtt, egymás mellett. Hiszen valahol riválisok ők is, a Formula Student versenyeken egymást is le kell győzniük, ha nyerni akarnak, lám, a BME FRT most mégis meghívta mindannyijukat a rendezvényére. Ritka érték ez, ahogy ritka értékek azok az autók is, amiket a helyszínen láthattunk, kipróbálhattunk.
Miután a srácoktól elbúcsúzom, kifelé menet még összefutok Bári Dáviddal, a BME FRT korábbi csapatfőnökével, aki azóta Wéber Gábor és többek versenymérnökeként bizonyít a motorsportban, eszembe jut Bári Gergely, Michelisz Norbert versenymérnöke, aki nemcsak a BME FRT, de a KEFO Motorsport megalapításában is oroszlánrészt vállalt anno.
Aztán a friss Kamion Európa-bajnok Kiss Norbert, aki még idén év elején is segítette a BME FRT csapatát pilótaként és főleg tanácsaival, a versenymérnöke, Bakó Csaba, aki szintén BME FRT-s volt anno, a fentebb idézett Papp Arnold, aki nemcsak pilótaként, de mérnökként is aktív szerepet vállal az Arrabona Racing Team sikereiben, miközben versenyzőként formulaautóval ér el szép eredményeket az ob-n, Fodor Árpád, a BME FRT jelenlegi egyik ifjú pilótája, aki idén a 2. helyen végzett a gokart ob Rotax Max Senior kategóriájában, vagy épp a ralikrosszban érdekelt M-F Motorsport ifjú mérnökegyetemistái, akik szintén a BME FRT-n keresztül kerültek bele a hazai motorsport vérkeringésébe.
Egyre több az ilyen összefonódás, és meggyőződésem szerint ez mindenkinek jó. Nekik, egyetemistáknak, a fiatal mérnököket kereső cégeknek, versenycsapatoknak, a magyar autósportnak, mindenkinek. Egyszerűen jó, működik, és növekszik. Sok minden változik, de amíg világ a világ, ez reméljük, örökre így marad.
