A futamon a csapat éppen, hogy lemarad a dobogóról, melyet egy kisebb hibának „köszönhettek”, azonban a 4. hely így is az övék lett. Nézzük, hogy hogyan élte meg a magyar pilóta ezt az igen izgalmas kihívást.
Pénteken reggel indultál Spanyolországba. Hogyan nézett ki a napod hátralevő része?
A reptérről egyenesen a pályára mentem tesztelni. Amikor megérkeztem, már javában folytak az edzések. Szerencsére sikerült gyorsan felvennem a ritmust és több mint egy órát tudtam készülni a versenyre, aminek nagyon örültem.
Ezelőtt még soha nem vettél részt ilyen jellegű küzdelemben. Hogyan élted meg?
Fantasztikusan éreztem magam. Nem gondoltam volna, hogy egy 24 órás verseny ilyen rövid is tud lenni. Nagyon jó volt azt látni, hogy a pilótákkal nem egymás ellen kellett küzdeni, hanem bizonyos bemeneteken belül egymást tudtuk segíteni, például a szélárnyékozással. Konkrétan aki hátrébb, volt megtolta az előtte lévőt, hogy gyorsabban tudjon körözni, hiszen itt nem az első órákban dől el a végső sorrend. Természetesen az utolsó órákban már nem segíted így a másikat, de amikor 24 óra van hátra, nem lassítjuk egymást csatázással. Ez a sprint versenyekhez képest egy elég nagy eltérés.
Tekintve, hogy nem az ilyen típusú versenyzési formához vagy hozzászokva milyen nehézségekkel kellett megküzdened?
Ez egy teljesen másfajta kihívás volt számomra, mint amiben eddig mozogtam. Egy ilyen versenyen nagyon sok lekörözés van, és az is számít, hogy ki veszíti a legkevesebb időt eközben. Érdekes volt látni, hogy egy-egy lépést hogyan lehet a legkevesebb időveszteséggel lemenedzselni.
A másik ilyen pont az volt, amikor hajnali háromkor felébresztettek egy fél órás „alvásból”, hogy én következem úgy, hogy előtte mentem három órát. Ekkor jött egy másfél órás etap hajnalban, amikor szerintem a legnehezebb vezetni. Az nem esett annyira jól, de az ember addig fáradt, amíg be nem ül a gokartba.
Mennyire viselt meg fizikálisan?
Szerencsére mind mentálisan, mind pedig fizikálisan jobb állapotban vagyok, mint azt gondoltam volna, de azért 6 – 7 órát levezetni nem volt túl könnyű. Gyors és konstansok voltak a köridőim, aminek iszonyatosan örültem. Valószínűleg azért is éreztem magam ennyire jól, mert nemhogy hátráltattam volna a csapatomat, hanem kimondottan erősítettem őket.
Fizikálisan az első bemenetnél nem volt problémám, de a másodiknál már fájt a hátam, a derekam, a kezem vízhólyagos lett….szétütötte a bordámat a gokart, hiába volt rajtam bordavédő. Az első három kör mindig azzal ment el, hogy hozzászoktam a fájdalomhoz, de utána már minden simán ment. A fáradtság inkább hétfőn jött ki rajtam. Sokkal tompább voltam, mint általában vagyok.
Szinte a lehetetlen elé állítalak most, de ki tudnád emelni, hogy számodra mi volt a legemlékezetesebb pillanat?
Nehéz egyet kiemelnem, mert nagyon sok volt. Például, amikor egy gokart világbajnok volt a pályán és vele tudtam menni…az nagyon tetszett, de maga a verseny hangulata is emlékezetes marad számomra.
Sokáig harmadik helyen mentünk, csak az egyik csapattársam leállt csatázni, amit nem szabad. Az incidens miatt agresszív vezetésre hivatkozva kaptunk egy büntetést…, ezért lettünk negyedikek. De hát ilyen a csapatsport.
Végezetül. Hogyan telt az az idő, amit nem vezetéssel töltöttél?
Amikor nem én ültem a gokartban segítettem a többieknek nézni a köridőket és elemezni a többiek eredményeit. Fenntartottuk a motivációját az éppen aktuálisan, a pályán lévő csapattársunknak. Egy nagyon minimális alvást is sikerült beiktatnom. Összesen egy és fél órát, de ez most nem erről szólt. Az igazság az, hogy meglepően jól bírtam az adrenalin miatt a fent létet, így nem is éreztem magam olyan fáradtnak.
Nagyon hálás vagyok ezért a lehetőségért, Iszonyatosan sokat tanultam az előzések terén, a csapatban való versenyzésről… Ha lehet, és lesz még ilyen lehetőségem, mindenképpen szeretnék még ilyen versenyeken részt venni.
