Hogyan boldogulsz ebben a számodra új környezetben?
Ez az első alkalom, hogy itt lehetek ezen a legendás pályán. Mindig élvezettel néztem a monzai F1-es versenyeket, és előzetesen már az ovált is tanulmányoztam egy kicsit, mert kedvelem a döntött kanyarokat. Persze tény, hogy nem vagyok pályaversenyző, hiszen karrierem legnagyobb részében salakos talajon vezetek, azt a stílust kedvelem, így itt kisebb nehézségeim adódtak. Folyamatosan állítgatni kell az autót, hogy megtaláljam a számomra leginkább fekvő beállításokat a sikánokhoz, ez pedig egyelőre nem fekszik nekem.
Sokan szeretnének a helyedben lenni, de te vajon kinek a cipőjébe bújnál bele, ha tehetnéd?
Gyerekkorom óta nagy rajongója vagyok a raliknak. Számomra a legnagyobb inspirációt mindig Colin McRae jelentette. Rendkívül tehetséges volt, és rengeteg dolgot elért, amikor én még sehol sem voltam. Szeretném, ha én is olyan tehetséggel lennék megáldva, mint ő.
Robert Kubica újabban a WRC-ben bontogatja szárnyait. Mit gondolsz a küzdeni akarásáról?
Valamilyen okból a világ számos versenysorozatában vannak olyan pilóták, akik imádják a ralit. Ilyen például Valentino, Kimi [Raikkönen] vagy Robert is. Különböző helyekről érkeznek, és mindig érdekes látni, hogy mire képesek. Robert nagyszerűen vezet, és sajnálatos, hogy elszenvedte azt a balesetet, ám nagyszerű, hogy idén megpróbált egy szinttel feljebb lépni a WRC legjobbjai közé. A sérülése miatt néha talán nem tud elég gyorsan reagálni bizonyos helyzetekre. Rossz volt látni, hogy az év elején még sokat küszködött, de a szezon során egyre következetesebb lett, és kétségtelenül ő az egyik legjobb aszfaltos raliversenyző a világon.
És Rossival milyen a viszonyod?
Amikor találkozunk, többnyire a raliról és a gymkhanáról beszélünk, amit szintén szeret. Én mindig próbálnám vele a MotoGP-re terelni a szót, de ő inkább a ralit erőlteti. Közelről ismerem őt, és noha nem olyan a viszonyunk, hogy együtt eljárjunk valahova, nagyon élvezem a társaságát. Jó érzés, hogy egy garázsban lehetek vele, ám sajnos a pályán már nem vagyok hozzá ennyire közel.
Mi volt eddig a legijesztőbb dolog az életedben?
Hm... mi is lehetett a legijesztőbb. Tudják, a ralizás nagyon izgalmas dolog, a WRC szintjén pedig különösen nehéz. Volt egy nagy balesetem Portugáliában, ami tényleg csúnya volt. Azt mondanám, hogy eddig ez volt a legijesztőbb dolog az életemben.
Mit jelent számodra a félelem?
Szeretem a félelmet. Az a mondásom, hogy ha nem félsz, akkor az azt jelenti, hogy nem vezetsz elég gyorsan. Élvezem azt az érzést, ahogy mindent beleadok az autóban és próbálom megtalálni saját magam és az autó határait. Számomra a félelem a képességeink gátja.
Sohasem vágytál arra, hogy színészként is kipróbáld magad?
Én mint színész? Az egyértelmű válaszom: nem. Folyamatosan kapok kérdéseket a színészkedésről és a modellkedésről, de nagyon béna vagyok benne, utálom csinálni. Amíg az autókról van szó, addig biztosak lehetnek benne, hogy beszélni fogok, hiszen azokhoz értek és ezt szeretem csinálni. De ha azt kérik hogy színleljek valamit, abban egyáltalán nem vagyok jó.
Idén is sok mindenben kipróbáltad magad, de a Globális Ralikrossz Bajnokságban futottál teljes szezont. Végül öt ponttal maradtál le a bajnoki címről, mégis ez volt az eddigi legjobb éved. Csalódott vagy?
Elég hullámzó évem volt, de legalább nyerni tudtam két versenyt - köztük a szezonzárót. Az utolsó hétvégére érkezve tudtam, hogy győznöm kell, Joni Wimannak pedig legalább két hellyel kell mögöttem végeznie. Mindent megtettem, amit tudtam, megnyertem az előfutamokat, az elődöntőt és a döntőt is, de Joni bejött mögöttem másodiknak, ezáltal pedig elég pontot szerzett ahhoz, hogy bajnok legyen. Ez ellen pedig nem tudtam mit tenni. Ha csak egyvalaki befért volna közénk, akkor én nyerek. Csalódott vagyok, hogy csak öt ponton múlt az egész.
Az idei Spanyol Ralin ismét feltűntél a WRC mezőnyében. Mi a legnehezebb számodra abban a sorozatban?
Az itinerrel tudok legkevésbé megbarátkozni. Olyan helyekre megyünk, ahol még sohasem jártunk korábban, és az egész ralit fel kell vázolnunk magunknak a nulláról. Amikor pedig csak részmunkaidőben csinálja ezt valaki, mint ahogy én is, akkor nagyon nehéz. Sok évbe telne minden ralit megismerni és minden jegyzetet tökéletesre csiszolni. Erre pedig soha nem volt lehetőségem. Afelől nincs kétségem, hogy az autót elég gyorsan tudom vezetni, csupán az itinerhez nincs meg a megfelelő képességem.
Gondoltál már arra valaha, hogy elindulj a Dakaron?
Nagyon érdekesnek tartom a Dakart, de őszintén szólva nincs elég időm ahhoz, hogy kellően felkészüljek rá. Otthon pedig három gyerekkel és egy feleséggel is foglalkoznom kell néha. Így amíg a családi hajtás le nem lassul, addig nem foglalkozok ezzel a gondolattal. És egyszer még szeretném kipróbálni magam a Baja 1000 versenyen is, Dél-Kaliforniában.
Nem fordult még meg a fejedben, hogy hóban is forgass egy Gymkhana videót?
Igazából utánajártunk már ennek a lehetőségnek, több szemszögből is megvizsgáltuk, de a legnagyobb problémát az időjárás jelentené. Bármikor megtörténhet ugyanis, hogy mindent felállítunk, és aztán a havazás miatt két héten át nem tudnánk csinálni semmit - nem engedhetjük meg magunknak, hogy csak tétlenül üljünk. Ezek a forgatások elég drágák, és éppen azért csináljuk őket főleg San Franciscóban és Los Angelesben, mert az idő ott mindig egész jó.
