Az Opel Dakar Team szerelői is engedélyeztek maguknak egy kis lazítást (nem dolgoztak éjszakáig és nem keltek hatkor), de nyolckor már mindenki talpon volt, s miután megreggeliztek (tükörtojás, sonka, müzli a menü már napok óta, mert a változatosság gyönyörködtet...), elkezdték a munkát. Darabokra szedték a Mokkát, és elkezdték tüzetesen átvizsgálni. Különösebb gond eddig nem volt vele (leszámítva a defekteket, de az nem "testi hiba"), úgyhogy csak a szokásos ellenőrzés zajlott.
Olykor Szalay Balázs is beszállt a munkába, miközben Bunkoczi László már a hétfői itineren dolgozott. Érdekes, hogy máskor már alig várják a versenyzők a pihenőnapot, most azonban (talán a remek részeredményeknek köszönhetően) már alig várják, hogy folytatódjon a küzdelem.
"Talán azért van ez, mert ha nem is sokkal, de rövidebbek ezek a szakaszok, mint a Dakar-távok, s jól is megy a versenyzés, úgyhogy egyik nap sem jutottunk el a végkimerülés határáig - mondta Szalay, aki ötből négyszer volt második és az összetett hatodik helyről várja a mauritániai folytatást. - A fiúk most átnézik az autót, mert szerintem most jön a neheze: a mauritániai dűnék között. Én nagyon szeretek homokon autózni, és úgy érzem, tudok is, de a Szahara bárkit meglephet, még a rutinróka Jean-Louis Schlesser is ezt mondta, és én is így gondolom. Egy rossz döntés, és nagyon mélyre kerülhet az ember a sivatagban, de azt is tapasztalatból mondom, hogy mindig van ki út. Valahogy mindig ki lehet mászni a slamasztikából."
Nos, azért mindannyian azt remélik, hogy erre nem lesz szükség.
A versenyből 2664 kilométer van hátra, ebből 1493 km a szelektív szakaszok hossza. Ennyit teljesít a mezőny, mire megérkezik Dakar közelében lévő, legendás Rózsaszín-tó partjára.
Szalay Balázs, Bunkoczi László és a kamionos Kovács Miklós megmérkőzött egymással vasárnap reggel. Mielőtt bárki azt hiszi, hogy versenyt futottak volna, szögezzük le gyorsan, ennek is a technikához van köze, vagyis a technikai sportokhoz: a három említett úriember távirányítós Carrera autókkal mérte össze a tudását a sivatagban. Volt rajtkapu (két savanyúságos vödör képében), volt cél (magyar zászlóval) és közben akadályok, még "dűnék" is. Minden alkalommal Szalay nyert - pedig, mint mondta, még autót is cseréltek, hogy azonosak legyenek a feltételek.
Persze folyamatosan zrikálták egymást.
"A többiek csúfos vereséget szenvedtek" - mondta Szalay.
"Persze, mert te egész éjszaka tréningeztél" - vágott vissza Bunkoczi.
