A német versenyző DTM-es karrierje előtt egyetlen egy zárt karosszériás versenyt teljesített, még 2004-ben, a Porsche Szuperkupában, így nem csoda, hogy miután otthagyta a Marussia csapatát 2012 végén, sok időbe telt neki, amíg hozzászokott a BMW M3-asához. Első szezonját győzelemmel zárta, de a következő sikeréig majdnem két évet kellett várnia - az oscherslebeni első versenyen pole-pozícióból aratott rajt-cél győzelmet.
„Amikor a Forma-1-ben voltam, és ezt a bajnokságot néztem, nem tudtam kitalálni, hogy a fiatal F3-as pilóták hogyan tudnak egyből az élre kerülni és gyorsak lenni” - nyilatkozta Glock az Autosportnak arról, hogy miért telt ennyi időbe, hogy hozzászokjon. „Aztán jön valaki a Forma-1-ből komoly tapasztalattal, és csak szenved. Ott ültem a tv előtt, és azt mondtam magamban: ’ez nem lehet túl nehéz, mi lehetne az egy túraautó vezetésében?’”
„Az első tesztemen, Valenciában viszont megtanultam, mert utána egyből éreztem, itt teljesen másról van szó. Nagyon nehéz volt valami olyanra átállni, amely teljesen különbözik a Forma-1-től, a vezetési stílusomat meg kellett változtatnom a DTM érdekében. Nem másodpercekről van szó, hanem az utolsó három tizedről, ami nagyon sok munkába került” - mondta a pilóta.
Glock szerint a legnagyobb változás az volt, hogy egy DTM-gép kétszer annyit nyom, mint egy F1-es autó: „A súlykülönbség miatt nagyon rossz volt az autó, még rosszabb, mint a Forma-1-ben. Azt mondod: ’két méterrel később fékezek, így időt nyerhetek’ - de a kanyarkijáraton megfizetsz érte, mert úgysem fog sikerülni. Két méterről van szó, vagy 10 baros féknyomás-értékről. Nagyon nehéz volt ennek a megváltoztatása, mert egy F1-es autóval, ha 320 km/h-val érkezel meg egy kanyarba, elég 100 méterrel a kanyar előtt a fékre lépned. De egy DTM-autóval, amellyel 250-260-270-nál kezdesz fékezni, 110-120 méterre van szükség a kanyar előtt. Odaérsz és azt gondolod, hogy ’nem lehet ilyen korán fékezni’ - ez pedig eléggé nehézzé teszi a helyzetet.”
