Félig amerikai, félig brit csapathoz egy amerikai és egy brit pilóta illik: így gondolkodtak a Formula-1-ben 1973-ban debütáló Shadow Racingnél, amikor úgy döntöttek, hogy az angol Jackie Oliver mellett a korábban éveken át az USAC Championship Car sorozatában versenyző, s 1969-ben Phoenixben egy győzelmet is szerző George Follmert szerződtetik, aki 39 éves is elmúlt már ekkor, ezzel a hőskort leszámítva a mai napig a legidősebb F1-es újoncnak számít.
Az istálló 1973-ban, Kyalamiben mutatkozott be a Formula-1-ben, azon a versenypályán, ahol később két súlyos tragédia érte őket, hiszen 1974-ben Peter Revson, majd három esztendővel később az ő helyére érkező Tom Pryce is itt vesztette életét. A Clay Regazzoni látványos tűzesetét hozó futamon remekül debütált a Ford-motoros istálló, hiszen Follmer a 6. helyen ért célba, megszerezve csapata és saját maga első pontját.
A bajnokság nyolc héttel később Spanyolországban folytatódott a Montjuic Parkban, ahol a pole-pozíciót a lotusos Ronnie Peterson nagy fölénnyel szerezte meg a veterán Denny Hulme és a tyrrelles Francois Cevert előtt. A két gyári Shadow a 13-14. rajthelyről indulhatott, míg Graham Hill az Embassy Hill Shadow-jával utolsó lett – utóbbi csapat történetéről a minap itt emlékeztünk meg.
A pole-ból rajtoló Super Swede egészen az 56. körig magabiztosan vezette a versenyt, amikor a sebességváltó meghibásodása miatt kénytelen volt félreállítani a Lotus 72-est. Így aztán világbajnoki címvédő csapattársa, Emerson Fittipaldi újabb győzelmével tetemes előnyre tett szert a bajnokságban a fékhiba miatt szintén nullázó Jackie Stewart előtt, míg a harmadik helyre Francois Cevert zárkózott fel, aki az idénynyitó után ismét a második helyet szerezte meg Emmo mögött.
Peterson, Stewart, Ickx és a többiek meghibásodásaiból a Peter Revson McLarenjét megelőző George Follmer profitált, aki saját maga és csapata második versenyén a harmadik helyen ért célba, a Shadow-Forddal. A szezon végén Amerikába visszatérő Follmer számára ez volt egyetlen kiugró F1-es eredménye, hiszen ezt követően még csak pontot sem szerzett a királykategóriában. Más sorozatokban azért jutottak neki sikerek, hiszen 1986-ban harmadik lett Le Mans-ban, F1-es periódusa előtt pedig ő lett az egyetlen pilóta, aki egyazon szezonban Can-Am- és Trans-Am-bajnoki címet szerzett.
