Mivel a kvalifikáció menete hosszú idő után idén jelentősen módosul, aktuális az elmúlt évek fontosabb módosításaira visszatekinteni. A csaknem tíz éven keresztül fennálló „klasszikus” rendszer, vagyis az egyórás időmérő, mindenki számára legfeljebb 12 körrel – amelyet David Coulthard visszavezetne – 2003-ban szűnt meg, ekkor lépett érvénybe az egykörös kvalifikáció, ami valójában kétkörös volt: pénteken és szombaton is rendeztek egy-egy időmérést, a pénteki csak a szombati pályára lépés sorrendjéről döntött. Pénteken a bajnokság sorrendje alapján kezdhette meg mindenki gyorskörét.
Ezt a rendszert finomították 2004-ben: a döntéshozók úgy határoztak, ezentúl mindkét felvonást szombaton tartják, méghozzá közvetlenül egymás után – két perccel azután, hogy az utolsó versenyző is teljesítette az első szakaszt, már indulhatott a második szakasz első résztvevője. Egy kisebb módosítást jelentett, hogy az első időmérő sorrendjét ezentúl a bajnokság helyett a legutóbbi verseny eredménye határozta meg. Akárcsak előző évben, a második felvonást a versenyre szánt üzemanyagszinttel kellett teljesíteni.
A szezonnyitó Ausztrál Nagydíj aztán megmutatta, hogy az új rendszert nem gondolták át túl alaposan: az időmérő 1 óra 40 percen át húzódott, tovább, mint egy futam, a pályára kilátogató 100 ezer néző és a televízió előtt ülő milliók teljesen elveszítették érdeklődésüket, mire kiderült, ki szerezte meg a pole-pozíciót. Ez a versenyző a futamot is megnyerő Michael Schumacher volt, aki már a szombati sajtótájékoztatón megjegyezte: „Ez számunkra sem valami érdekes. Csak ülünk és várunk.”
A sportág első emberétől, Bernie Ecclestone-tól származó kritikus nyilatkozatot a futam utáni napon, március 8-án lehetett olvasni a sajtóban, a Formula-1 ura a 2003 előtti, egyórás időmérés visszahozását sürgette. „Az sokkalta izgalmasabb lenne, ez a véleményem. Ezt a módosítást nem az izgalmak miatt hozták, hanem azért, mert a szegényebb csapatok, akik sosem voltak elöl, azt mondták, nem mutatják őket az időmérőn, mivel az a gyorsabb autókra koncentrál. Mondtam, hogy ez teljesen nonszensz, mert ha valaki nem akarja nézni, nem is fogja nézni” – fogalmazott Ecclestone.
A kritikák és egyértelmű hátulütők ellenére az FIA néhány nap múlva bejelentette, a következő versenyeken biztosan nem történik változás. Egy kisebb módosításra az év harmadik futamától került sor: az időmérő két felvonását különválasztották, az első 13 órakor, a második 14-kor kezdődött (korábban 14 óra volt a kezdési időpont, és lényegében nem volt szünet köztük), ez pedig lehetővé tette, hogy a tévécsatornák csak a másodikat mutassák meg.
Ez a rendszer is csak egy évet élt meg, és 2005-ben jött az újabb változás, továbbra is megtartva a két részből álló egykörös időmérőt: az elsőt szombaton, a másodikat vasárnap rendezték, ezúttal viszont az első nem csupán sorrendről döntött: a két köridőt összeadták, és így határozták meg a rajtsorrendet. A vasárnapi időzítés még a 2004 elejinél is rosszabb ötlet volt, nem csoda, ha szezon közben újra módosítottak: az Európai Nagydíjat követően már csak egyetlen egykörös időmérést rendeztek szombaton.
2006-ban aztán érkezett a három külön szakaszból álló, kieséses kvalifikáció, amely csupán kisebb változásokkal együtt tíz egész évet élt meg: a szabályalkotók úgy vélték, érdemes a hosszú ideje állandó időmérőhöz nyúlni, melynek eredménye az Ausztrál Nagydíjon lesz látható.
