| |
Egyszer az életben (AFM 2007/6 - Jegyzet)
2007.06.01, péntek 10:08

Ki tudna ellenállni egy olyan meghívásnak, amely egy F1-es autó kipróbálására invitál? Az AFM szerkesztősége semmiképpen, még ha Svédországba is kell utazni az esemény miatt…

Boldogan lépek ki a malmöi reptér várójából a napfényes Svédországba, örülök, hogy kegyes hozzám az időjárás. A hírek szerint előző nap esett, ezért volt miért aggódnom. Vizes pályán ugyanis amatőrök nem vezethetnek F1-es autókat, túl veszélyes lenne – ezt már előre megmondta vendéglátom. A pályáig vezető 300 kilométeres utat egyelőre nem együlésessel, hanem a húsz éve Göteborgban élő Imre GMC egyterűjével tesszük meg, és a helyi szokásoknak megfelelően a száguldozást is mellőzzük.

Beszélgetünk közben eleget a másnapi program részleteiről, Juhan Rajamakiról, a kocsikat üzemeltető vállalkozás tulajdonosáról, nomeg a vendégekről, akik komoly pénzeket fizetnek ki életük nagy napjáért. Az egykor az európai szériákban sikeres svéd F3-as autóversenyző neve Magyarországon feltehetően csak a legjobban tájékozottak számára cseng ismerősen, a pilóta manapság már nem indul semmilyen bajnokságban, helyette több helyről összevásárolt együléses flottájával bemutatókat tart – és élményautózási programot üzemeltet. Tulajdonképpen az ő jóindulata is kellett ahhoz, hogy most itt lehessek, hiszen elfogadta magyar kollégája kezességet, hogy nem teszek kárt autóiban – de persze később nem csak emiatt találtam szimpatikusnak.

Ami a kuncsaftokat illeti: nagyon sokfélék lehetnek. Rengetegen vannak, akik komoly autókkal, drága órákkal a kezükben érkeznek: ők azok, akik a jacht- és repülővezetői bizonyítvány mellé egy F1-es certifikátot is a falra karnak akasztani. Mások több hónap alatt spórolják össze életük nagy napjának árát, tudják, hogy soha nem ülnek megint ilyen kocsiba, ennek megfelelően barátokkal és családdal érkeznek, és rengeteg fotó illetve videó készül az eseményről. Egy harmadik csoport ajándékba kapja a lehetőséget, mondjuk egy legénybúcsú vagy egy születésnap kapcsán, ennél szomorúbb apropónak számított, amikor a közelmúltban egy májrákban szenvedő fiatalembernek a barátai dobták össze a részvételi díjat.

Mire idáig érünk, lassan lehervad a mosoly az arcomról, mert Anderstorptól, a pályától nem messze akkora esőbe keveredünk, hogy szinte meg kell állnunk a kocsival. Hát igen, Imre arca is komorabbá változik, ez az a változékony időjárás, ami megkeseríti itt Közép-Svédországban az ő dolgukat: még így május közepén sem lehet biztonsággal megmondani, milyen idő köszönt az emberre. Ezért is terveznek magyar és spanyol helyszíneket a programjukba illeszteni, a Hungaroringre például szeptemberben jönnek.

Én egy öt évvel ezelőtti élményem miatt vagyok szomorú, amikor is a Michelin által szervezett Driving Experience-en egy hasonló F1-es program keretében Mogyoródon már a célegyenesben, az autóban ültem, de egy szigorú ellenőr a magasságom miatt – mi tagadás, a 190 centimmel kilógtam rendesen - végül kiparancsolt az Arrows-ból. Akkor egy világ omlott össze bennem, azt gondoltam, ilyen lehetőség még egyszer nem adódik az ember életében, merthogy sokkal kisebb már feltehetően soha nem leszek… Rajamaki ugyan azt üzente, hogy hozzá beférek, de ha ezúttal az eső mossa el a kalandomat, tényleg felhagyok a további próbálkozásokkal – ez jár a fejemben.

Reggel aztán kiderült minden. Az ég ugyan hamuszürke volt, és a legendás angliai ködhöz hasonló szitálásra ébredtem, de a helybéliek bíztattak, csodálatos napnak nézünk elébe. Egy könnyű reggeli – ezt már az F1-es pilótáktól tanultam! -, és irány a pálya, amelyet egyelőre nedves betonon kell bejárni, mindenkinek a saját kocsijával. Az élményautózás egy rövid körön, alig több mint 2 kilométeren zajlik majd, de a két, aránylag hosszú egyenes látványa már mindenkit előre felvillanyoz.

A nap instruktora Peter, aki Dániából csapódott a Rajamaki Racing-hez. Egy színész veszett el benne, lényegre törő és humoros, így még akkor sem tudunk rá haragudni, amikor már talán századszor mondja el (rágja mindenkinek a szájába) az amatőröknek szóló együléses alapszabályokat. Mindegyik úgy kezdődik, hogy „soha, de soha”, és tényleg jobb, ha betartja őket az ember. Nem csak a saját testi épsége és a kaucióba befizetett pénz visszaszerzésének érdekében, hanem mert egy rossz mozdulattal bizony a többiek programját is megszakíthatjuk, tönkretehetjük. Az Angliából, Svédországból és Dániából érkezett vendégeknek tehát arra kell a leginkább figyelniük, hogy ne adjanak hirtelen nagy gázt, és kanyarban ne váltsanak sebességet. Ezekkel többé kevésbé elkerülhető a kipördülés, amelyet egy 650 lóerős, 520 kilós F1-es konstrukcióval tényleg jobb elkerülni. Már csak az aránylag szűk bukóterek miatt is.

Elméleti oktatással folytatódik a program, itt az egyes kanyarokban alkalmazandó sebességi fokozatoktól a zászlójelzéseken át a kocsik technikai ismertetőjéig mindenről szó esik, többek között az is tudatosulhat bennem, hogy a mai napon kipróbálható Jaguar (2000) és Jordan (2002) értő kezekben hat másodperc alatt képes 200 km/h-ra gyorsulni, majd állóra fékezni magát. Na igen, ha nem is ezért, de hasonló dolgokért jöttünk – nézünk össze padtársammal.

Jöhet a beöltözés, mindenkinek kék színű overall, egyencipő, egyenkesztyű és egyensisak, a civileknek már az is élményszámba megy, ma ilyen felszerelést ölthetnek magukra. Az első komolyabb próbatételig sem kell sokáig várni, a 160 lóerős, 420 kilós Opel Lotusok már hívogatnak bennünket. Miután az egyik darabot megfosztják minden burkolatától, Peter elmagyarázza a négysebességes váltó működését, az autó beindítását, leállítását, vészhelyzet esetére a teendőket. A „soha, de soha” határozóval most sem takarékoskodik, ennek megfelelően, mindenki óvatosan teszi meg első köreit, négyes csoportokban 5-5 fordulót.

Ami engem illet, igyekszem nem levenni a szemem a pályáról, és először a valószínűtlenül aprócska kuplung-fék-gáz hármassal barátkozni, nomeg a váltót kiismerni (melyik fokozatban is vagyok?). Úgy a harmadik körben merek először komolyan kigyorsítani a hosszú egyenesben, és az élmény valóban fantasztikus, ülésbepasszírozó, bár a négypontos övvel a kollégák amúgy is alaposan beleszorítottak. A féktáv is hihetetlenül rövid, a fordulóban érezhető erőhatások pedig még az általam választott kis sebesség mellett is nagyon komolyak: a sisak(benne a fejjel) és a gyomor egyszerre nyomódik a külső ív felé.

Mosolyogva szállok ki a kocsiból, és várok megint a soromra. A nap közben kisüt, de nem csak emiatt örülök. Peter közben elárulja, hogy azért osztanak mindenkire kétszer öt kört az egyszer tíz helyett, nehogy a vége felé túl vakmerővé váljon az alkalmi pilóta. Én mindenesetre nem leszek az, a második lehetőségem alatt sem virgonckodok – azért van aki megteszi, őket egy mentőcsapat tolja vissza a pályára -, inkább alkalmi kezesemre, Imrére gondolok, nomeg arra, hogy a nap fénypontja még hátra van.

De már nem sokáig. Egy könnyű pihenőt követően a boxutcába gurítják a két gyönyörű F1-es autót. Öröm rájuk nézni – elismerem, elfogult vagyok egy kissé! - , olyanok mint amilyennek anno láttam őket. Egyedül a nyilvánvalóan utólag rájuk barkácsolt két hatalmas kipufogódobra nem emlékszem, nem is emlékezhetek, hiszen ezeket a vállalkozás szerelte rájuk. A svéd környezetvédelmi törvények ugyanis egyszerűen nem engednek meg olyan fülsiketítő hangot, mint amit a versenymotorok adnak ki magukból. Majd a Hungaroringen! – kacsint rám Imre.

Ismét egy rövid használati utasítást következik, ezúttal a kormány visszajelzőit és a szekvenciális váltó használatát magyarázzák, nomeg elismétlik még vagy húszszor a „soha, de soha” kezdetű nótát. Most egy kicsit persze bővebb változatban, hiszen ez a jármű avatatlan kezekben fegyverként, vagy ahogyan Peter mondja, „rakétaként” is viselkedhet. A felvezetést is tanulnunk kell: a projekt tulajdonosa saját Formula Nissanjával („ezzel nyert 2003-ban Kovalainen”) mindenkinek megmutatja a helyes íveket, egyben fékezi a veszélyesen száguldozni akarókat. Juhan feladata nem könnyű, a délután folyamán csaknem 4 órát ül az autójában és nagyjából 120 kört tesz meg – számára nem túl élvezetes tempóban.

Indulás előtt még egy fontos tudnivalót megosztanak velünk: az F1-es torpedókon ismét négy fokozatoz használhatunk, de ezúttal a másodiktól az ötödikig. Az egyest a takarékosság jegyében reteszelték. Erre a nagyon keveset kibíró kuplung tönkretételének megelőzése miatt van szükség, induláskor inkább kettesben tolják be a kocsikat – mindenki jobban jár, anyagilag is, időben is. A másik ok a legerősebb fokozat letiltására a véletlen visszakapcsolások kiszűrése, nagy fordulaton ugyanis minden kiszakadna a hajtásláncból, ha hirtelen túlságosan sokszor tolnánk előre a kis váltókart.

Aztán következik az attrakció. Takuma Sato Jordan-je ugyan már messziről gyanús nekem, meg azt is olvastam valahol, hogy akis japán csak 50 kilós (én 100) és nincs 160 centi, de azért beszállok. Nagy nehezen bepasszírozom magam, bekötnek és a kormány is a helyére kerül, de mozdulni nem tudok. A lábammal ugyan ki tudom tapogatni a pedálokat, de kormány komolyabb eltekerésére semmi esélyem, a combomba megint beleér. Mintha már éreztem volna ezt valahol…(Tudják, Michelin Driving Experience kudarc.)

Sírni tudnék kínomban, de Peter résen van, és gyorsan a Eddie Irvine Jaguarjához vezet. Ebbe simábban belehuppanok, és nagyjából el is férek. A sisak ugyan a fülemet alaposan összegyűrte, de nem törődök semmivel, betolnak, és elindulok. Az első húsz méteren még van időm egy rövid imára, hogy minden tökéletesen sikerüljön, aztán csak az autóra figyelek.

Életem első – és valószínűleg utolsó saját magam által vezetett F1-esére.

Amikor nagyjából érzem a teendőket, a hosszú egyenesben megint a gázra taposok, és élvezem a hatalmas erőt, ami a gerincemet nyomja. Megtapasztalom, hogy milyen „fogalmamsincsmennyinél” a sisakomat hátrataszító szél erejét, a kanyar előtti fékezések élményét, a fordulók tapadását. Nem számolom a köröket, csak a kockás zászlót látom, kiszállok, és az osztálytársak ugyanúgy odajönnek kezet szorítani velem, ahogyan ezt később én is megteszem legtöbbjükkel.

Túl vagyok rajta. Sikerült. – írom az sms-t.

Másnap a reptér felé a GMC-ben Imre megkérdi: Mondd, azért tudsz majd erről írni valamit?

Bethlen Tamás
További csatolt képek


Hozzászólások:


Kapcsolódó hírek
 
Formula 1 hírek
Motoros hírek
Rali hírek
Autós hírek
AFM hírek