Elvileg érvényes szerződések kötik a legnagyobbakat jelenlegi csapatukhoz, de persze a Forma-1-ben semmi sem szentírás. Ami ellenben biztos, hogy a Red Bull-éra után jelenleg újra van egy mezőnyt rendszeresen alázó versenygép a Mercedes képében, ami miatt a többi nagy csapat és versenyzőik egyre frusztráltabbá válnak.
A Ferrarinál épp most zajlik a forradalminak beharangozott átszerveződés, így nem hiányoznak a nagy ígéretek Fernando Alonso irányába, aki bár versenyről versenyre szívét-lelkét odateszi a pályán, de ez már csak nem is a dobogóra, maximum egy-egy izgalmas jelenetre lehet elég. A kétszeres bajnok tavaly óta már látványosan is unja, hogy hiába veri meg bármelyik csapattársát a mezőnyben, esélye a nullához közelít a bajnoki címre. A Ferrari és Kimi Raikkönen között egy ideje kölcsönös az elégedetlenség, hisz a finn végül is - mindegy, hogy milyen okból kifolyólag - képtelen hozni azt, amiért az olaszok szerződtették, vagyis a szoros meccseket Alonsóval és persze a Massától korábban hiába várt fontos pontokat. Kiminek viszont nem pálya, hogy szó szerint össze kell törnie magát azért, hogy megvédje mundérbecsületét, a pályafutása alatt kivívott tiszteletet, ami a zseniális Fernando mellett egyre inkább kopni látszik.
Vettel helyzete kicsit más, mert a Red Bullban benne van a visszatérés esélye, viszont az energiaitalosok könnyen mondhatják, hogy négy világbajnoki címével ők már "felépítették" a német bajnokot, így az osztrák vezetés (csak azért, hogy erősítse mindenkiben, milyen remek autókat ad "bárki" alá) könnyen lehet, hogy ez alkalommal az egész világ szimpátiáját kivívó Ricciardo mellett teszi le a voksát. Akiben természetesen a jövőjüket látják. Ãgy nem is meglepő, hogy Alonsót, Vettelt és Raikkönent is bátran meg merte környékezni az idén (is) csak szenvedő McLaren, amely a Honda nyomására jövőre csak is acélos, nyerő párossal állhat(na) fel a rajtrácsra.
A kérdés az, mennyire maradt vonzó ajánlat a wokingi csapat a gyötrődő bajnokoknak? Tényleg megéri-e váltani és fejest ugrani az ismeretlenbe? Vagy esetleg csöbörből vödörbe esnek? Év elején, amikor még nem látszott ilyen óriásinak a Mercedes előnye (legalábbis behozhatatlannak biztos nem), jóval erősebb késztetést érezhetett bárki, hogy a múltban hihetetlen sikereket elérő legendás McLaren csapat- Honda motorgyártó csomagot válassza, de most is így áll a helyzet? Lehet, hogy a wokingiaknál gőzerővel folyik az építkezés, de miután jövőre csak minimális szabálymódosítások várhatóak, már most borítékolható, hogy a Mercedes nem fog eltűnni a süllyesztőben, még ha a Renault és a Ferrari motortéren meg is fogja vívni a maga versenyét a felzárkózás reményében. Lehet a Honda akármilyen kreatív, de ebben az új érában, ezen feltételek mellet mégis újoncnak számít, és hát az is elgondolkodtató, hogy a McLarennek jelenleg még a kimagasló Mercedes erőforrással sem megy jól a szekér. Olyannyira nem, hogy hiába a szépítő silverstone-i szereplés a Mercedes partnercsapatai közül a Williams és a Force India mögött csak az utolsók.
A McLaren-Honda fúzió ennek ellenére van olyan jól csengő "házasság", hogy azt gondolhatja az ember, megérne egy korai "bummot", amolyan figyelemfelkeltést. Mondjuk egy relatíve korai pilóta-bejelentést. Ahogy a csapat alkalmazta már ezt a "módszert" korábban Fernando Alonso vagy Juan-Pablo Montoya esetében. Nem lehetünk azonban telhetetlenek, de az biztos, hogy a visszatérő Ron Dennisnek és a "McLaren-helyzetet" látván bevallottan meglepett ex-Lotus vezér Eric Boullier-nek még van mit elrendeznie.
Ami a legérthetetlenebbnek tűnik, hogy egy ilyen csapat, amely a közelmúltban a legnagyobb fejlesztési bajnoknak bizonyult, Lewis Hamilton távozása óta nem találja a helyes utat. Nem mondanám, hogy Hamilton hirtelen lelépése mindennek az oka, de az mindenképpen jó volt a britek bajnokában, hogy a csapatnál egy karizmatikus, irányítani tudó (hazai) vezérként tekintettek rá. Most azonban a McLaren nincs sokkal jobb helyzetben, mint a Ferrari, hisz 2008 óta nem nyertek bajnoki címet, de a különbség - eddig legalább is az volt -, hogy ha egyszer-egyszer rossz szezonrajtot is vettek, év közben akkor is képesek voltak a felzárkózásra. A tavalyi évtől azonban nagyon nem megy, aminek először Sergio Perez itta meg a levét. Nem tudom, hogy egy év alatt meg tudták-e elég jól ítélni a képességeit egy olyan gyenge autóban, mint amilyet a rendelkezésére bocsátottak, de a McLarennél akadt már rá példa (Juan Pablo Montoya), hogy a csapat nem volt összhangban egy dél-amerikaival. Lehet, hogy Kevin Magnussen szupertehetséges, de ugyanúgy küzd a technikai kérdések megértésével, mint bárki más a mezőnyben. Ha a dán fiú mégsem jut arra a sorsra, mint a mexikói, annak természetes adottságain túl egyik oka, hogy Kevin sajátnevelés, a másik pedig, hogy jelenleg nem kapkodnak annyira a McLaren felszabadulni látszó üléseiért.
Jenson Button távozása valószínű, hisz ahogy a Ferrarinál Raikkönen, a briteknél - a silverstonei majdnem dobogótól eltekintve - 2009 bajnoka az egyik megnevezett fekete bárány. Tény, hogy Jenson már nem húsz éves, és pár sikertelen év már jobban kedvét szegi, mint egy fiatalnak, amellett azonban láthatóan hiányzik neki egy Hamilton kaliberű motiváló erő, aki űzte, hajtotta és kiválóan kiegészítette őt. Bár magánszférát érintő problémái minden versenyzőnek lehetnek és vannak is, de Buttont egész karrierjén keresztül egy olyan burok vette körül édesapjának köszönhetően, ami megadta a biztos, vidám, felszabadult hátteret. Most ez apja halálával egy csapásra megszűnt. Ezért mondta év elején, hogy már másképp értékel mindent, az életet, beleértve a Forma-1-et is. Meglehet, hogy nincs meg benne mindig az a plusz, de a feje a régi, és az F1-hez az is nagyon kell. Az első versenyét nálunk megnyerő angol még mindig képes arra, amire sokan a mezőnyből nem, hogy megfelelő eszköz híján egy kiváló stratégiai húzással a maximumot hozza ki egy reménytelennek tűnő versenyből, mint tette azt például Kanadában, ahol a semmiből jött fel a negyedik helyre. Még mindig jól lát a pályán, nem csinál ostobaságokat, csendben teszi a dolgát.
A McLarennek azonban lehet, hogy most már hondástul nem csendes jófiú, hanem látványosan harapós és főleg feltűnő figura kell, már csak azért is, mert ha nem jön be a nagy durranás a McLaren-Honda koprodukciót tekintve, legalább legyen egy sztár, aki Magnussen vagy esetleg Grosjean mellett minden percben képes lekötni a médiát.
