A korábban 69 nagydíjon rajthoz álló Alex Wurz a pilótákat tömörítő szövetség, a GPDA vezetője, a Formula-1 biztonságosabbá tételének élharcosa. Ami azonban a versenyhelyszíneket illeti, jóval radikálisabb elveket vall: szeretne extrémebb pályákat látni a naptárban, melyek folytán izgalmasabbak lennék a versenyek.
„A motorsport keményvonalas rajongójaként gyűlölöm az aszfaltozott bukótereket” – kezdett erőteljes felütéssel Wurz az F1i.com-nak adott interjúban. „Én is tervezek pályákat, így tudom, hogy az aszfaltozott bukóterek hasznosak a napi működés során, mert így a kliensek nem ragadnak bent a kavicságyban a sportautóikkal pályanapokon. De aztán ott vannak a nagy nyilvánosságot kapó rendezvények, mint az F1 és WEC, az aszfaltozott bukótér pedig megöli az izgalmakat. Olyan, mintha valaki három kondomot használna, nincs következménye az akcióknak.”
„Adok egy példát, mennyire lenyűgöző eredménye lehet egy versenyzői hibának. Emlékszem, amikor Magyarországon Hamilton rontott a sikánban, és a nyolcadik helyig esett vissza, mert át kellett küzdenie magát a kavicson. Aztán a teljes versenyen át Rosberget üldözte, csodálatos volt!” – magyarázta Wurz, milyen izgalmakat okozhat a bukótér jellege.
„Aztán ott az ellenkezője szintén vele, Silverstone-ból egy évvel korábban. Vezetett, elkezdett szemerkélni, hibázott a Copse kanyarban, ahol négy éve teljesen aszfaltozott a bukótér. Csak fél másodpercet veszített és megnyerte a nagydíjat. Ha beragad a kavicságyban, egész Nagy-Britannia és még a világ többi része is kiabált volna, elragadtatva az érzelmektől. Ebből látszik, hogy nem feltétlenül kellenek előzések az izgalmakhoz.”
„Véleményem szerint az aszfaltozott bukótér megöli az érzelmeket. Biztonsági szempontból azonban különösen fontos, számos sérülés és talán haláleset is történt volna nélküle” – mondta Wurz, aki szerint azonban a jövőben járható út lehet az aszfaltozott bukóterek eltüntetése: „Ha biztonságosabbá tudjuk tenni az autókat, visszatérhetünk az extrémebb pályákhoz, amelyek jobban megbüntetik a négy kerékkel lecsúszó versenyzőket. Akkor a pályák elhagyásáról sem lennének viták. Sokkal vadabb városi helyszíneken versenyezhetnének, jóval magasabb sebességgel és agresszívabban, mert nem lennének következmények, amelyek a sport és a szponzorok befektetésének jövőjét kockáztatnák.”
