Szám szerint: Egy siralmas statisztika

Nekiduráltam magam, hogy efféle kapaszkodót találjak. De a versenyek eredményeit hiába akartam megszínezni az edzések vagy akár az egyes versenykörök sorrendjével, mindez kiábrándító eredménnyel zárult.

Az edzéseken látott sorrendben az első 8 (!) helyezett teljesen megegyezik a bajnokság jelenlegi sorrendjével! Ha a versenyen teljesített leggyorsabb körök mezsgyéjét nézzük (tele reménnyel), akkor megint pofára kell esnünk. Pedig itt csak egyetlen kört veszünk alapul. Hiába engedtük meg, hogy az utolsónak cserélt friss gumi sanszot adjon a lassabbaknak, hiába nézzük el, hogy a sztárokat korai kiesésük hátra sorolja: az összképet még ez sem képes felüdíteni. Mindez csak egyetlen helyen szólt bele az első nyolc sorrendjébe, a táblázat versenyköröket rangsoroló oszlopában Raikkönent „engedte be” Bottas elé. A középmezőnyben pedig főleg a műszaki hibák okoztak időleges, minimális keveredést. Inkább ne keressünk más szempontokat, érjük be ennyivel…

Ilyen száraz és a végeredményét tekintve klinikailag steril statisztikát is régen készítettem. Talán még soha. Nem emlékszem olyan évre, amikor lehetőségeiket nézve ennyire kínosan be lettek volna skatulyázva csapatok, és versenyzők! Az 1988-as Senna-Prost dominancia, az 1992-es Mansell féle egyeduralom, vagy a 2004-es Michael Schumacher fölény sem volt ennyire kirekesztő, elszomorító.

Az még nagyobb baj, hogy remény is kevés van. Az időjárás megváltozásán kívül semmi sincs a varázstarsolyban, amit be lehetne vetni egy változatos verseny megrendezésére. Sőt, mint azt legutóbb a brit futamon láttuk, éppen az időjárás változása állította vissza az unalmas papírformát (1.Hamilton, 2.Rosberg, 3.Vettel)! Sajnos egy érdekes, üdítőleg ható Williams előretöréssel kezdődött műsort éppen az eső vágott taccsra. Hát így imádkozzunk máskor esőért.