A Monacói Nagydíj végjátékában történtek azt eredményezték, hogy Nico Rosberg váratlanul zsinórban harmadik győzelmét húzhatta be a Hercegség utcáin, amivel egy igencsak exkluzív klubhoz csatlakozott. Egymást követő három alkalommal előtte csak Graham Hillnek, Alain Prostnak, legutóbb pedig Ayrton Sennának sikerült itt diadalmaskodnia, a brazil ráadásul sorozatban öt éven át legyőzhetetlen volt. De legalább három monacói győzelmet is a fentiek mellett csak Michael Schumacher, Jackie Stewart és Stirling Moss tudtak felmutatni.
Rosberg 10. futamgyőzelmét szerezte, és pályafutása során most először tudott két egymás utáni versenyen a dobogó tetejére állni. A német immár 170 kört töltött az élen Monacóban, amivel például átugrotta saját főnöke, Niki Lauda eredményét az utcai pályán. Egyúttal megszakadt Rosberg azon sorozata, hogy idén minden futamot a rajtpozíciójában fejez be - bár ezt bizonyára nem is bánta ezúttal.
Lewis Hamilton pedig ugyan végre megszerezte első monacói pole-ját, és 2008-as győzelme óta először végre ismét vezetni tudta a versenyt, de végül be kellett érnie a harmadik hellyel. Ezzel zsinórban már 13. dobogóját szerezte, ám megszakadt az a lenyűgöző sorozata, amely során 12 nagydíjon keresztül mindig az első és a második hely valamelyikén végzett - és amely tekintetben második lett az örökranglistán, hiszen csak Michael Schumacher tudott egyhuzamban több 1-2-t felhalmozni 2002 során. A hétszeres bajnok 15-ig jutott akkor.
A pódiumon viszont már megint a két Mercedes és Sebastian Vettel végzett - idén ötödik alkalommal. Ezzel máris beállították a rekordot, hiszen egyik szezonban sem fordult még elő, hogy egy trió ötnél többször is együtt ünnepelhessen a dobogón. Mondani sem kell, Hamiltonnak, Rosbergnek és Vettelnek nagyon jó esélye van arra, hogy a hátralévő 13 futam során megdöntsék ezt.
Egy szezonon belül ötször is együtt álltak a dobogón (bármilyen sorrendben):
1996 - Jacques Villeneuve, Damon Hill, Jean Alesi (Argentin, Kanadai, Francia, Német és Magyar Nagydíj)
2000 - Michael Schumacher, Mika Hakkinen, David Coulthard (San Marinó-i, Brit, Európa, Magyar és Japán Nagydíj)
2010 - Sebastian Vettel, Mark Webber, Fernando Alonso (Spanyol, Magyar, Szingapúri, Japán és Brazil Nagydíj)
2011 - Sebastian Vettel, Fernando Alonso, Jenson Button (Monacói, Magyar, Olasz, Japán és Indiai Nagydíj)
A Mercedes motor új rekordot állított fel, hiszen zsinórban 25. alkalommal szerezték meg a pole-t (ebből egyet a Williams, a többit a gyári csapat). Egy másik motorgyártó sem volt még képes ilyen hosszú sorozatra.
Immár Kimi Raikkönen az egyetlen a mezőnyben, aki idén még nem tudta legyőzni a csapattársát időmérőn. A hétvégén ez már Pastor Maldonadónak is sikerült. De hogy ne csak negatív dolgot mondjunk a finnről, Raikkönen már most, a szezon hatodik futama után több ponttal rendelkezik, mint amennyit a teljes 2014 során gyűjtött.
Daniel Ricciardo ugyan a tavalyi szezonzáró után most pályafutása során másodszor is megfutotta a leggyorsabb kört, de a Red Bullnak mégis azzal kellett szembenéznie, hogy 2009 óta először egyetlen autóval sem végeztek a dobogón Monacóban. Ironikus, hogy idén így is ez a 4-5. hely lett a legjobb eredményük. Az előrébb végző Danyiil Kvjat alaposan megjavította korábbi legjobbjának számító 9. pozíciót, ezzel pedig egy híján ugyanannyi pontot gyűjtött, mint előző 23 futamán összesen.
A McLaren-Honda társulás végre feljegyezhette első pontszerzését az 1992-es Ausztrál Nagydíj óta, köszönhetően Jenson Button 8. helyének. A brit 19. alkalommal zárt ebben a pozícióban egy versenyt, többször, mint bárki más az F1-ben.
Fernando Alonso hétvégéje most sem alakult rózsásan, hiszen 2004 óta először esett ki Monacóban, és az volt az az év is, amikor legutóbb két egymást követő versenyt nem tudott befejezni.
A Williams a 2013-as szezonzáró óta először maradt le a pontszerzésről, ezáltal 24 futamon át tartó sorozatuk szakadt meg.
Sergio Pereznek eddig mindig viharos, balesetekkel és koccanásokkal tarkított hétvégéi voltak ezen a pályán, de a hétvégén 7. helyével meg tudta szerezni első itteni pontjait.
Pastor Maldonadónak most sem sikerült befejeznie a Monacói Nagydíjat, zsinórban ötödik alkalommal, vagyis az F1-ben továbbra sem látta még meg a kockás zászlót ezen a pályán. A venezuelai ugyanilyen elképesztő negatív sorozattal rendelkezik Melbourne-ből és Sepangból is.
És végül ráadásként néhány statisztika a hétvégi Indianapolis 500-ról, már csak azért is, mert a győztes Juan Pablo Montoya az F1 számára sem ismeretlen.
A 39 éves kolumbiai másodszor nyerte meg a világ egyik legrangosabb autóversenyét. Első sikere még 2000-re datálódik, a 15 éves különbséggel pedig ő lett az, akinek két győzelme között a legtöbb idő telt el. Ezzel A. J. Foyt rekordját múlta felül alaposan, akinek 1967-es és 1977-es diadalai között 10 évet kellett várnia.
Montoyának a győzelmi aránya is igencsak mutatós az 500 mérföldes versenyen, hiszen még csak harmadszor állt ezen rajthoz, ami 67%-os mutatót jelent (sőt a 2014-es 5. helyét sem kell rejtegetnie.)
A kolumbiai hétvégi sikerét úgy szerezte meg, hogy a 200 körből mindösszesen csak 9-et fejezett be az élen. Ez a harmadik legkevesebb élen töltött körrel learatott győzelem az Indy 500 1911 óta íródó történelmében. Rögtön a verseny második évében Joe Dawson csupán két kört vezetve nyerte meg a versenyt, a rekordot pedig Dan Wheldon jegyzi, aki 2011-ben csak egyetlen körben állt az élen - az utolsóban, ahol számít.
Az idei verseny kiszámíthatatlanságát jelzi, hogy 35 alkalommal változott az első helyezett kiléte, ami szintén kiemelkedő, a második legtöbb a verseny története során. A rekord viszont ettől még jó messze, hiszen két évvel ezelőtt, 2013-ban 68 helycsere történt az első helyen a 200 kör alatt.
