Mit köszönhet Ross Brawnnak a Mercedes?

A jelenleg Brackley-ben állomásozó csapat számos tulajdonosváltáson átesett az elmúlt 15 évben. A legendás Tyrrellt 1999-ben vette meg a BAR, amiből hét év múlva Honda, majd egy évig Brawn GP lett, mielőtt felvette volna mai alakját a Mercedes képében.

A csapat hányattatott sorsáról és Brawn kulcsfontosságú szerepéről a korábbi F1-es technikai igazgató, Gary Anderson elmélkedett az Autosportban.

„Jól emlékszem, hogy amikor a BAR 1999-ben beszállt a Formula-1-be, a technikai vezetőjük, Adrian Reynard elmondta, hogy már az első versenyen a pole-ban szeretnének állni. Ez után viszont fájdalmas felismerés következett számukra. Sokan gondolták azt a belépés előtt, hogy az F1 könnyű, de mindegyiküknek nagyon gyorsan ébresztőt fújtak. 1999-ben vérszegény eredményeket értek el, és pontot sem szereztek az egész szezon során” - idézte fel Anderson a csapat fájdalmas debütálását.

A BAR aztán lassan képes volt a fejlődésre, és egészen odáig jutottak, hogy 2004-ben a domináns Ferrari mögött, bár futamgyőzelem nélkül, de a második helyen zárták a tabellát Jenson Button hathatós közreműködésével a volánnál. Majd miután a Honda egyre több beleszólást szeretett volna a csapat életébe, 2006-ra megvették azt és saját gyári istállójukként működtették. Az eredmény hamar meg is jött a hungaroringi győzelem formájában, ám a folytatás hidegzuhanyként érte őket.

„A Honda költségvetésével úgy tűnt, a határ a csillagos ég, ám 2007 mégis katasztrofálisan alakult” - folytatta Anderson. „Jenson és Rubens [Barrichello] összesen csupán hat pontot szereztek egy szörnyű autóval. A Honda látta, hogy a dolgok nagyon rosszul mennek, és meghozta azt a döntést, ami végül a Mercedes mostani sikereinek az alapját is lefektette: leigazolta Ross Brawnt.”

„Ross olyan ember, aki pontosan tudja, mi kell a győzelemhez. Ott állt Michael Schumacher mind a hét bajnoki címe mögött, és ami talán még fontosabb, állandó győztessé tette a Ferrarit. Nagyon beszédes az az adat, hogy a távozása óta a Ferrari csak egyetlen bajnoki címet nyert, a 2008-as konstruktőrit.”

Brawn megkezdte a csapat átszervezését a 2009-es nagy szabályváltozásokra, ám még a következő szezon megkezdése előtt magára maradt, hiszen a gazdasági válság hatására a Honda mindent hátrahagyva kiszállt az F1-ből. A csapatnak csodával határos módon így is sikerült megnyernie az azévi bajnokságokat, ami Anderson szerint ráadásul nem is ment volna ilyen könnyen, ha a japánok továbbra is kitartanak:

 „A teljesítmény hiánya és a gazdasági helyzet fényében a Hondának könnyű volt kihátrálni a csapatból. A céljuk csak az volt, hogy minél gyorsabban eltűnjenek, szóval alapvetően odaadták az istállót Brawnnak és más vezetőknek, mellékelve egy csekket, amellyel teljesíthetik a 2009-es szezont. A Honda számára ez egy olcsó menekülőút volt.”

„Valójában a Mercedes motorokra való átváltás nagy szerepet játszott a sikerükben. A Hondánál mindig azt gondolták, hogy az ő V8-as motorjuk a legjobb, de ez egyszerűen nem volt igaz. Nem csak az számított, hogy melyik motor a legerősebb, hiszen sok más tényező is kellett egy jó csomaghoz. Ha 2009-ben Brawn-Mercedes helyett továbbra is Honda marad a csapat, ugyan versenyképes marad, de egyáltalán nem biztos, hogy elég erős lett volna a bajnoki harchoz.”

„De nem volt gondtalan utazás ez a csapat számára. Az eredmények ugyan elég jók voltak ahhoz, hogy megnyerjék mindkét címet, a jövő azonban bizonytalannak tűnt és megszorításokra volt szükség. A személyzet létszámát drámaian lecsökkentették és a költségvetést is megvágták. A csapat rövid távban gondolkodott: hozzanak ki minél többet 2009-ből és próbáljanak életben maradni.”

„A háttérben eközben már Brawn és a tulajdonostársak azon dolgoztak, hogy eladják a csapatot a Mercedesnek. A terv az volt, hogy egy hatékony, bajnoki esélyes szervezetet hoznak létre, amit Michael Schumacher visszatérése és Nico Rosberg leszerződtetése nyomatékosított. Ám a 2009-es megszorítások hatásai csak ekkor kezdtek érződni, és időre volt szükség, hogy a Honda kivonulásával járó kárt helyrehozzák. A Mercedesnek egy stabil, de koránt sem tökéletes csapata volt ekkor. A megfelelő embere felkutatása pedig nem ötperces munka, a felzárkózáshoz idő kellett.”

A sikerek lassan jöttek, a munka gyümölcsének beérését pedig már Schumacher sem tudta kivárni. Az első biztató jel 2012-ben érkezett el Rosberg sanghaji futamgyőzelmével, a következő évben pedig a Mercedesszel már második erőként kellett számolni, és csak a drasztikus gumikopás akadályozta meg őket abban, hogy még többet kihozzanak 2013-ból.

Ekkor azonban Ross Brawn már tudta, hogy minden a helyén van, így noha a Mercedes élén nem túl sok sikerben volt része, mégis nyugodtan adhatta át a gyeplőt utódainak, Toto Wolffnak és Paddy Lowe-nak.

„Brawn elhagyta a csapatot a szezon végén, de ekkorra a munkája valójában már be is fejeződött. Tapasztalt és magasan képzett szakembereket szerződtetett le, mint Aldo Costa, Geoff Willis és Bob Bell, megalkotva egy olyan szerkezetet, amely a legjobban illeszkedett a Mercedes megnövekedett erőforrásaihoz. Ez pedig kulcsfontosságú volt a 2014-es siker eléréséhez.”

„Ross beindította a csapatot úgy, ahogy ő helyesnek látta, és ez folytatódni is fog, amíg valaki nem dönt úgy, hogy változtatásra van szükség, vagy sokkal inkább, amíg valaki éreztetni nem akarja a jelenlétét” - zárta eszmefuttatását Gary Anderson.