Az első versenyen a rajt utáni első kanyarban hátulról Monteiro rögtön lelökte Norbit a féktávról, de éppen csak annyira, hogy a bírák csak legyintsenek: ugyan, ez belefér! Nos, lehet, igen, ez kemény sport, de hiába vagy sziklakemény, ha hátulról fölrúgnak. Kb. ez történt.
Norbi kicsit lecsúszott az ívről, és mire az emelkedőre értek megint villant a portugál, és megint Norbit lökte, aki el is hagyta a pályát. Tarquini Valentével akadt össze, ezért esett hátrébb, bár mi azt láttuk, hogy a Honda négy autója nem zár össze, nincs csapatmunka. Amíg a hondák egymást nyesztették, Norbit zárták, addig a többiek simán léptek, így a kör felénél a 11. volt, most rekonstruáljuk, még lehet, hogy lejjebb is.
Utána azonban Norbi leporolta magát, felállt és gyönyörűen vezetett. Nem volt könnyű, persze, tudom, sosem az, de most különösen nem, mivel az első körben ő is elhagyta a pályát az Eau Rougeban, másként pusztult volna a technika. Egy figyelmeztetéssel megúszta, de tudta, nincs több dobása. Ezért mindig lassabb volt az első szektora, mint Tarquinié. Tudom, hogy úgy tűnt, na, ezt az embert, nem lehet tartani, de aki látta a live timingot, az azt is látta, hogy a másik két szektorban Norbi volt a legjobb hondás, így aztán, ha nem hibázik Tarquini nem tudta volna megelőzni. Gyorsabb volt egy-két tizeddel, de végig szélárnyékban jött mögöttünk.
Szerencsénk volt abban, hogy áthajtásosra ítélték Valentét, így léphettünk előre megint. Bennani viszont rögtön visszadta a kanyar levágással szabálytalanul szerzett korábbi pozícióját, így már csak Tarquinire kellett figyelni, előttünk Coronel messze volt.
A befutó után már csak egy beszélgetés maradt hátra. Michelisz-Monteiro. A kérdés úgy hangzott: Tiago, elnézted a féktávot? Hallani nem fogjátok, nem lenne sportszerű, nem dugtam az arcukba a kamerát, de a szitu látható.
A második futamban a negyedik helyről startolt Norbi és bár maga a reakcióidő tökéletes volt, pont olyan szerencsétlenül zártak a sporttársak jobbról meg balról, hogy beszorult egy pillanatra Bennani mögé. Ez pont elég volt, hogy aki állt gázon, pl. Monteiro, elhúzzon mellettünk. Ez egy picit fájt, de azt pontosan tudtuk, hogy messze még a vége, jönnek majd a Citroenek, és ha egy még egy Chevi is lőtávolba kerül, az is lőni is fog. Erősebbek ők is. Lopezék előretörése nagyon mókás és kissé bosszantó látvány is egyszerre. Két másodperccel jobbak mindenkinél, csak az a kérdés, hogy jobbról van kedvük előzni, vagy balról. Minden honnan volt kedvük. Mi pedig megörököltük Tarquinit ismét, aki most gyorsabb volt picivel, de ez csak arra volt elég, hogy fél másodpercre közelítsen, onnan meg nem lehet előzni.
Tudom, hogy tavalyhoz képest csalódás lehet, hogy két hetedik helynek is örülni tudunk, de ha belegondoltok, hogy kiszámítható az erősebb autók száma, akkor azoknak mind előttünk kellett volna végezniük. Tényleg mindent beleadott Norbi, szépen, megbízhatóan ment, kicsit sem voltunk alárendeltek a gyáriakkal szemben.
Ezen a futamon tényezők voltunk, nem biodíszletek, és ez mindennél fontosabb. Jó lenne újra elkapni a fonalat, lépkedni előre, ahogy tavaly, ám ez nem a kívánságműsor, hanem a FIA Túrautó.világbajnokság.
Szép munka volt, hajtunk tovább, bármekkora zsákot is ad a nyakunkba a sors!
