Ha tavaly valaki megkérdezett volna, hogy melyik versenypálya legyen az, amelyik bekerüljön a WTCC programjába, gondolkodás nélkül vágtam volna rá, hogy Spa. A vágyam teljesült, és a szezon eleje óta arra várok, hogy végre versenyezzek ezen a legendás aszfaltcsíkon. Most már nagyon közel van a pillanat. Korábban a Forma-1-es közvetítések alatt is más szemmel figyeltem a spái eseményeket, és nem titok, szimulátoron is a kedvenc pályáim egyike volt.
Múlt hét elején még borús volt a hangulatom az Oroszországban történtek, a márkatársakkal szembeni jelentős tempóhátrányunk miatt. Azóta sokat változott a lelkiállapotom köszönhetően annak, hogy egy-két ráalvás után sikerült rendszereznem a gondolataimat. A csapattal nem tétlenkedtünk az elmúlt napokban, kielemeztük a telemetria-adatokat, kézzelfogható lépéseket tettünk annak érdekében, hogy kiderítsük a hátrányunk okait. Ennek a folyamatnak még nem értünk a végére, de több olyan ötletünk is támadt, amelyeket Belgiumban már a szabadedzéseken ki szeretnénk próbálni.
Ami az erőviszonyokat illeti, nem számítok arra, hogy Belgiumban varázscsapásra a Citroën elé ugrik majd a Honda, különösen, hogy Spára is a lendületes vonalvezetés jellemző, ahol az egyenesek a leghosszabbak közé tartoznak. Ugyanakkor ezt ellensúlyozza, hogy a kanyarok többsége gyors, ami az eddigi tapasztalatok alapján a Honda erőssége. Kérdés, hogy amit itt nyerünk, mennyire kompenzálja azt, amit az egyenesekben elvesztünk. A súlytáblázat nem változott Moszkvához képest, ugyanúgy 40 kilóval leszünk könnyebbek a Citroënnél, mint legutóbb. Ami viszont nekem egyértelmű hátrányt jelent majd többek közt a hondás márkatársakkal szemben is, az a pálya ismerete. Tarquini, Monteiro és Bennani velem ellentétben mind vezettek már Spában korábban. Mivel ez egy hosszú és technikás pálya, újonnan megtanulni sokkal nehezebb, mint például egy marokkói, egyszerűbb vonalvezetést. Ahhoz, hogy a szabadedzések végére úgy ráérezzek, mint ők, kis szerencsére is szükségem lesz majd.
Szimulátoron persze már ezerszer mentem Spában, a héten is gyakoroltam otthon, de túlzásba sem akartam vinni, mert egyetlen program sem tudja 100 százalékos pontossággal visszaadni a valóságot, és nem akartam, hogy bizonyos mozdulatok rosszul rögzüljenek. Hogy csak két problémát említsek, egyrészt szimulátoron nem jönnek ki azok a szintkülönbségek, amelyek Spában jelentősek, és komolyan befolyásolják az autó viselkedését. Másrészt nem elérhető a mi autónk, és még csak hasonló teljesítményű sem nagyon található elsőkerék-meghajtással. Az éles pályatanulásomat viszont megkönnyíti, hogy az elmúlt években a sóderágyas bukóteret leaszfaltozták. Ãgy biztonságosabban lehet feszegetni a határokat, hiszen ha véletlenül elnézek egy ívet, legfeljebb lefutok a pályáról, de nem ragadok bele a kavicságyba.
Az egész hazai autósport szempontjából a belgiumi hétvége különlegessége, hogy nem én leszek az egyetlen magyar a pályán, hiszen Nagy Norbert debütál a WTCC-ben. Tavaly tudtam jobban figyelemmel követni a karrierjét, amikor a Zengő Junior Teamben versenyzett, és nagyon örülök a lehetőségének! Ãt tudom érezni a helyzetét, tudom, hogy milyen sokat jelent neki ez a hétvége, nekem is óriási dolog volt, amikor 2008-ban 24 évesen először kaptam meg az esélyt a sorozatban. Ő most 19 éves, és biztos vagyok benne, hogy nagy lökést ad a pályafutásának az előttünk álló hétvége: az eredménytől függetlenül rengeteg élménnyel és tapasztalattal gazdagszik majd.
Michelisz Norbert
https://www.michelisz.hu/
