Az elmúlt évek szakmai sikerein túl, Norbi eltalálta a szíveteket. Köszönöm, hogy támogattátok, köszönjük, hogy átérzitek, nélkületek ez nem menne.
Mi a titok? Hát, rossz hírem van, a dolog szociológiailag érdekes igazán. Elképzelhetőnek tartjátok, hogy Olaszországban, Spanyolországban és sorolhatnám a focinemzeteket, Tarquini legyen a legnépszerűbb sportoló? Soha. Boldogtalanok vagyunk valahol, mert a világ három legnézettebb sportágaiban nem tudunk felmutatni maradandó eredményeket. Sőt! Futballban égünk, mint a rongy, pedig az az egyik életelixír. A másik a boksz, ahol most maximum Erdei utolsó meccséért izgulhatunk.
És akkor ott az autósport, amiben az utóbbi években megcsillant valami. A mi kis világunkban Norbi maga a remény, aki egy kis csapattal küzd szerényen, kedvesen, humorosan a világ "sötét" erői ellen. Ez hát az alapképlet, és a "sötét" erők pedig tőlünk tartanak, és nem is annyira "sötétek". Olyan emberek, mint mi, nyerni szeretnének, csak sokkal több pénzből tehetik, vagyis van némi előnyük.
Az autósport népszerűségének egyik titka a napi érintettség. Sokan vezetünk hétköznap, vagy éppen sokunknak álma egy autó, egy jobb autó, vagyis maga az eszköz életünk része. Tudjuk, milyen erők hatnak az utcán, csodáljuk, hogy mi lehet a versenyautóban. Tudjuk, milyen, ha csúszik az út, hamar beleképzeljük, milyen lehet ez kétszáznál a fenekedben Yvan Mullerrel. Sokan előztünk már lassabbat, mindenki kipróbált már egy-egy lendületesebb gyorsulást, vagyis egy kicsit mindenki úgy érezheti, ez neki is menne! Máshogy fogalmazva, Michelisz Norbi és az autója "itt van köztünk". Persze, hogy erősebb, mint az átlag autó, de, valahogy a forma, közülünk való. Ez is csak egy adalék.
Akkor itt van a legfontosabb kérdés, a gyerekszoba. Hálás köszönet Norbi szüleinek, akik így, ilyennek nevelték. Akik büszkén nézhetnek fel fiukra, mert nem szállt el az agya a győzelmektől. Sőt, ellenkezőleg, példaképként szolgál nagyon sok családban. Nem a külsőségek viszik a nevét, hanem az őszinte, nyugodt megnyilvánulások, amik mindig is jellemezték, és persze az eredmények.
És akkor ott van a csapat, amely megtalálta, és amelyikkel mindent elért, ami ott és akkor reális volt, sőt, néha többet is. A narancssárga autó mögött egy hatalmas szív dobogott, a teljes zengős csapat és szurkolóinak odaadásával. És ez az eufórikus érzés végre áttörte nyomorult, sebzett focistalelkünket, mert a mi fiúnkat nem csak mi szeretjük. Nincs riporter és újságíró a világon (na jó, van egy, azt majd elmondom egyszer), aki ezeket az érzéseket ne vágná le. Boldogan írnak róla, még akár drukkolnak is neki a bajszuk alatt. És ez mindent elmond. Köszönjük a szavazatokat és gratulálunk minden díjazottnak, hiszen az év sportolóit szakmai szempontok alapján is díjazni fogják!
