Michelisz Norbival négy nappal fantasztikus hungaroringi 2. helye után találkoztunk és beszélgettünk el picit hosszabban a Zengő Motorsport műhelyében.
- Eltelt néhány nap a hungaroringi versenyhétvége óta. Hogy érzed magad?
Michelisz Norbert: - Nagyon jól vagyok, köszönöm szépen. Elég sűrű volt ez az időszak, főleg ezzel a két majdnem hazai futammal, hiszen a slovakiaringi és a hungaroringi hétvége nagyon gyorsan jött egymás után. Igazából azóta is kevés időm volt azzal foglalkozni, hogy mi minden történt, de csupa pozitív érzés kavarog bennem, úgyhogy boldog vagyok. Kicsit úgy érzem most magam, mint tavaly december környékén, az is egy nagyon sűrű, rohangálós időszak volt, de körbelengte a mindennapjaimat egy alapvető jó érzés, amit a két dobogós helyezésnek köszönhetően most is érzek. Meg talán még inkább annak is köszönhetően, hogy úgy érzem, elkezdtünk jó irányba haladni az autóval.
- Volt azért időd pihenni valamennyit?
- Nem. De most annyira nem is hiányzik a pihenés. Igazából már a Slovakiaring előtt felkészítettem magam arra, hogy ez egy húzós időszak lesz, és már sokszor mondtam, hogy örülök neki, amikor nagyobb érdeklődés vesz körül minket, mert ez általában azt jelenti, hogy sikeres időszakon vagyunk túl, vagy épp sikeres időszakban vagyunk benne.
- Meg lehet szokni ezt a hatalmas érdeklődést, ami a Hungaroringen évről évre körülvesz?
- Igen. Most már sokkal rutinosabban kezeltem a helyzetet, mint akár tavaly vagy tavalyelőtt. Igaz, azt is hozzá kell tennem, hogy azért jobban el is voltam szigetelve. Most tényleg megvolt a lehetőségem, hogy amikor akartam, félrevonuljak egy picit, és ez nagyon fontos volt. Úgy vélem, hogy ez a teljesítményben is látszott.
Norbi itt épp az időmérő előtt relaxál
- Láttam vasárnap délután a depóban, hogy mennyien álltak sorba az autogramodért. Mindenki Rád volt kíváncsi, mindenki a Te válladat akarta meglapogatni, Veled akart váltani néhány szót. Milyen érzés ez?
- Nagyon jó. Nálunk ugye már szinte hagyomány, hogy a második futam végén van autogramosztás, függetlenül attól, hogy épp hogyan sikerült a verseny. És hát nagyon jó érzés volt tényleg, hogy nem csak új arcokkal találkoztam, de rengeteg olyan ember is odajött hozzám, akinek már tavalyról és tavalyelőttről is volt egy-egy aláírása tőlem, most mégis sorba álltak egy harmadikért is. Nem zárkóztak el attól, hogy akár egy másfél órát is várakozzanak, pedig ők is biztosan nagyon fáradtak voltak már vasárnap délután, de nem siettek haza, hanem ott maradtak velünk ünnepelni, beszélgetni. Köszönöm mindenkinek, ez tényleg csodálatos érzés mindig, és nekem is sokat jelent ez, jólesik.
- Nem hiányolod azóta a dudaszót? Az előbb együtt sétáltunk ki a zengős műhelyből és nem kísérte ezt semmilyen csatazaj" Nem fura ez most, így néhány nappal a Hungaroring után?
- (Nevet.) Nem, nem" Hát azért két verseny nem változtatta meg ilyen szempontból az életemet. Inkább a hétvégén volt fura, főleg a második futam után. Akkor elég sokat mozogtam a bokszutcán kívül, és mindenegyes alkalommal, amikor ott sétálgattam, akkor felharsant a dudaszó. De hát ez is olyan volt, hogy kiélveztem a pillanatokat, de azért nem volt olyan hosszantartó, hogy hozzá tudtam volna szokni. Szerencsére, mert szerintem ez jól is van így. Mindenesetre köszönöm a szurkolóknak, tényleg csodálatos hangulatot teremtettek megint a lelátókon.
Norbi minden mozdulatát hatalmas ováció és dudaszó fogadta a hétvégén a Hungaroringen
- A WTCC promóterével, Marcello Lotti úrral is sikerült váltanom néhány szót vasárnap délután. Ő azt mondta, akkor lenne a legboldogabb, ha minden versenyhelyszínen lenne egy helyi hős, egy "Norbi". Ott hirtelen nem kontráztam vissza neki, de végül is egy megoldás lenne: ha minden futamot a Hungaroringen rendeznének ezentúl! Te kibékülnél ezzel?
- (Nevet.) Olvastam a cikket, és természetesen nagyon jólestek Lotti úr elismerő szavai. Hát, ez jó kérdés! Kibékülnék vele, ha mondjuk egynél több verseny lenne a Hungaroringen, de ugyanakkor maga a versenyzés szempontjából a második alkalom után már kicsit unalmas lenne mindig ugyanazon a pályán menni. Jobb a változatosság! De nyilván az atmoszféra és a hangulat szempontjából semmi más nem tudja überelni ezt a hétvégét. Még ha tényleg minden futam a Hungaroringen lenne, valószínűleg akkor sem kellene túlságosan sajnálnotok amiatt, hogy unatkozom a pályán, mert természetesen tizedjére is nagyon szívesen vállalnám, hogy a hazai szurkolóim előtt versenyezzem.
- Most így utólag ez már nyilván senkit nem érdekel, de elég nyögvenyelősen indult számodra és a csapat számára ez az év. Két technikai problémákkal teletűzdelt hétvégét követett két nagyon jól sikerült hazai, illetve majdnem hazai futamhétvégéd. Ezzel a leosztással így utólag azért ki vagy békülve, nem?
- Nem, nem vagyok vele kibékülve, mert nagyon sok pontot veszítettünk az első két versenyhétvégén. Az első négy futamból három és fél volt az, amin technikai probléma hátráltatott minket. Nyilván egy ilyen szoros bajnokságban ezt nem engedhetem meg magamnak, hogy a többiek 12 versenyhétvégét mennek, én meg gyakorlatilag csak a harmadik hétvégén kapcsolódok be olyan értelemben, hogy ténylegesen elkezdem gyűjteni a pontokat. Nem vagyok elégedett, ugyanakkor ugye kibékültem már a helyzettel, mert a lényeg az mégis az, hogy ki tudtunk kecmeregni ebből a gödörből, és ez nagyon jó érzés. A Slovakiaringen is mondtam, hogy szerintem számunkra ott kezdődik a szezon, és innentől kezdve már csak előre szeretnék nézni.
- Jó, de azt azért gondolom, nem bánod így utólag, hogy nem a Hungaroringen rendezték az év első versenyét"
- (Nevet.) Igen, igen, ez abszolút jól alakult így, úgyhogy nem bánkódom. Ami még nekem nagyon pozitív, hogy kétszer egymás után ugye első futamon voltunk dobogósak, ahol tényleg a tempó számít. Én azt látom, hogy ha ilyen ütemben haladunk az autóval, akkor nyilván a világbajnokság már nincs elérhető közelségben, de összességében jó pozícióban zárhatjuk az évet az összetettben is.
- Pont azt néztem, mielőtt találkoztunk, hogy a 3. helyen van most a tavalyi világbajnok, Rob Huff, és tőle csak 20 pont a lemaradásod"
- Hát igen, de alapvetően ugye még csak négy versenyhétvégén vagyunk túl, még a szezon felénél sem tartunk, úgyhogy ilyenkor szerintem teljesen felesleges még az összetett állását nézni. Az a lényeg, hogy versenyhétvégéről versenyhétvégére haladjunk, mindig csak az adott feladatra koncentráljunk, és az adott pillanatban a lehetőségeinkből próbáljuk meg mindig a maximumot kihozni.
- Világos. Én csak azt mondom, hogy ahhoz képest, hogy még csak négy futamon vagytok túl és ebből volt két gyengébben sikerült hétvégéd is, az összetettre pillantva nem tűnik túl tragikusnak a helyzet"
- Igen, ahhoz képest nagyon jól állunk. Gyakorlatilag két versenyhétvégén szedtük össze ezt a 48 pontot. Ezzel a pontátlaggal ki lennék békülve a folytatásban is! (nevet.)
- Említetted, hogy külön örömöt jelent Neked, amikor első futamon, nyers erőből tudsz felállni a dobogóra. Ilyen szempontból hova helyezed ezt a mostani, első futamos hungaroringi 2. helyet a tavalyi, második futamos győzelemhez képest?
- Ugyanoda! Oké, az különleges marad örökre, mert ott tényleg hatalmas volt még a nyomás is rajtam. Vezettem a futamot, és azért, amikor ott állsz annak a küszöbén, hogy futamot nyerj a hazai szurkolóid előtt, az azért egy embert próbáló feladat volt, hogy azt úgy hiba nélkül végigvigyem. Ugyanakkor én azt gondolom, hogy megelégedettség szempontjából és sportszakmai szempontból nézve én ezt a második futamos dobogót egyértelműen ugyanarra a polcra helyezem, mint a tavalyi második futamos győzelmemet, még akkor is, ha ugye nem jár annyi pont a 2. helyért, mint a futamgyőzelemért. De maga az, hogy első futamon egyre inkább úgy érzem, hogy versenyképesek vagyunk, az mutatja tisztán azt, hogy tempóból mennyit fejlődtünk.
- Hogy állsz most az autó kiismerésével?
- Jó kérdés! Mert a teljesítmény azt mutatja, hogy tök jól állok, én viszont még nem érzem úgy, hogy olyan nagyon jól állnék vele.
- Ez jó hír"
- Jó hír, persze, mert tudunk még fejlődni, ugyanakkor nem tudom, hogy most ezt én érzem-e rosszul, és valószínűleg ebben már nagyon kevés van, vagy jól érzem, és akkor viszont tényleg tök jó helyzetben vagyunk, mert ez azt jelentené, hogy tempóból tudunk majd még sokat gyorsulni. Úgyhogy nehéz megmondani. Az jó, hogy érzem a fejlődést. De azt, hogy még milyen hosszú az út, azt viszont tényleg nem tudom most megmondani. De az a lényeg, hogy valahogy ilyen ütemben fejlődjünk tovább a következő hétvégéken is.
- Milyen érzés volt azonos technikával legyőzni egy világbajnokot és ugye két ex-Forma-1-es pilótát, a gyári Honda két versenyzőjét, Gabriele Tarquinit és Tiago Monteirót?
- Nagyon jó, hiszen mindig is ez volt a célunk. Gyorsabban haladunk, mint amire én számítottam. A szezon első futama előtt azt gondoltam és azt reméltem - még úgy is, hogy nem láttam előre a technikai hibákat -, hogy a szezon második felében érhetünk majd fel az ő szintjükre. Ehhez képest most ugye lényegében a második versenyhétvégénken - mert ugye az első kettő az értékelhetetlen volt - már ott vagyunk az ő szintjükön, ami tényleg csodálatos érzés. Már a Slovakiaringen is úgy éreztem, hogy nem hiányzott sok a pole pozícióhoz. Tényleg nem számítottam rá, hogy gyakorlatilag az első pillanattól kezdve egy szinten leszünk velük, de nyilván most a hungaroringi jó szereplés az nem azt jelenti, hogy mostantól automatikusan minden versenyhétvégén a kipufogónkat fogja nézni a két gyári Honda. Az lenne a cél, hogy az ilyen futamok lehetőleg a legnagyobb számban forduljanak elő a szezon hátralevő részében.
- Azért összességében egy piszok jó kis kocsi ez a Civic, nem?
- Igen, hihetetlenül jó kis autó ez, és nagyon jó érzés vezetni is.
- Csak azért kérdezem, mert ugye az első két versenyhétvége után elég sok olyan hang volt, hogy hát milyen autó ez, hogy minden elromlik benne stb. De hát ezeket a dobogós helyezéseket is ugyanezzel az autóval szerezted"
- Igen, ez így igaz. Amikor megy az autó, akkor tényleg nagyon gyors, ezt én is így látom. Ezt talán már a legutóbbi interjúnkban is említettem, de elmondom most is, mert tényleg így gondolom: inkább legyen egy autó gyors, de megbízhatatlan, mint lassú, de megbízható. Ez az autó ezeknek a kritériumoknak tökéletesen megfelel, ráadásul ugye az is látszik, hogy megbízhatóság terén is egyre jobban áll a szénánk. Természetesen a gyors és megbízható lenne a legjobb párosítás, és én úgy érzem, hogy erősen efelé tendálunk, és a Hondában ez mindenképp benne van.
- Bő egy hét múlva a Salzburgringen folytatódik a bajnokság. Alessandro Mariani úr, a gyári Hondák felkészítéséért felelő JAS Motorsport csapatfőnöke a legutóbbi beszélgetésünk alkalmával azt mondta, hogy a Salzburgring kevésbé fekszik majd a Hondáknak. Te is így látod?
- Igen. Én nagyon meg lennék lepve, hogyha dobogós helyezések közelében lennék. Egyszerűen azért, mert átlagsebesség szempontjából ez az egyik leggyorsabb versenypálya, nagyon hosszú egyenesek vannak rajta, és az látszott eddig az autón, hogy motorerőben, illetve végsebességben van még lemaradásunk a többiekhez képest. És nem hiszem, hogy itt most két hét, illetve most már kevesebb mint két hét alatt a hondás emberkék - még akkor is, ha mindent beleadnak - meg tudják váltani a világot. Úgyhogy én nem számítok most kimagaslóan jó eredményre magunktól. Vannak ilyen versenyhétvégék is, de biztos vagyok benne, hogy ha Salzburgring nem is sikerül úgy, mint ahogy mondjuk az előző két versenyhétvégénk, jönnek azért még olyan vonalvezetésű versenypályák, ahol a Honda lesz a legjobb versenyautó, és ez nagyon jó érzés.
- A gumikra mennyire kell majd odafigyelnetek a salzburgringi hétvégén? Tavaly ugye láttuk, milyen gumigyilkos a pálya, hiszen sorra kapták a defektet az elsőkerék-meghajtású autók" Idén is lehet számítani hasonló defektparádéra?
- Alapvetően biztos, hogy figyelnünk kell majd erre is, csak megint az a gond, hogy nincs tapasztalatunk ezen a téren, mivel tavaly még BMW-vel mentünk, és akkor a hátsókerék-meghajtás folytán nem voltak ilyen problémáink. Idén pedig valószínűleg lesz gond, de ezt majd tényleg a szabadedzéseken kell kitapasztalnunk valahogyan, néhány hosszabb etapot futva, és ott kikísérletezve, hogy mennyit, illetve mit bírnak a gumik.
- Köszönöm szépen, hogy időt szakítottál ránk, illetve olvasóinkra, és a szerkesztőségünk nevében szeretnék még egyszer gratulálni az eddigi fantasztikus eredményekhez, és sok sikert kívánni a folytatásra. Hajrá Norbi, hajrá Zengő Motorsport!
- Köszönöm szépen.
