Hat magyar, öt egységben, három országból és két kategóriában lesz ott a következő év első motorsporteseményén: visszatér ugyanaz a négy motoros, akik idén januárban is megküzdöttek a sivataggal, és most csatlakozik hozzájuk egy igazi „régi motoros”, aki ugyebár autós: Szalay Balázs és Bunkoczi László kettőse egy Opel Crossland X-szel készülnek a versenyre. Szalayék 2013-ban vettek részt legutóbb a Dakaron, ezt követően az elmúlt négy évben az Afrikában zajló és ténylegesen Dakarban véget érő Africa Race-t választották, ám most elérkezettnek látták a pillanatot, hogy ismét nyakukba vegyék Dél-Amerikát. Kellően régen jártak már ott ahhoz, hogy a Dakar hivatalos honlapja ne tűntesse fel korábbi eredményeiket, de a páros eddigi legjobbjának a 2012-ben elért 20. helyezés számít.
A magyar anyanyelvű motorosok ugyan három különböző országot, Magyarország mellett Szerbiát és Romániát képviselik, mégis egyetlen kontingenst alkotnak, hiszen mind a négyen a román Autonet csapat égisze alatt, az ő szervizelési segédletükkel vágnak neki a ralinak, ami a korábbi években megszokottnál hosszabb, tizenkettő helyett tizennégy versenynapból áll majd. Az össztáv továbbra is nagyjából 10000 kilométer, amelynek a fele gyorsasági, szóval a napi szakaszok most átlagosan valamivel rövidebbek lesznek.
„Eddigi tapasztalataim szerint ez nagy veszélynek számít. Minél rövidebb a gyorsasági szakasz, annál nehezebb a pálya, annál több akadályt kell leküzdenünk” – mondta a szabadkai Saghmeister Gábor a Hét Nap című vajdasági hetilapnak adott interjújában. A 46 éves Saghmeister a legrutinosabb a magyar motorosok között, idén már 10. alkalommal lesz ott a versenyen (ő maga 11-et számol, hiszen elsőként a 2008-as, végül törölt kiírásra nevezett). Hatodik éve ugyanazzal a KTM-motorral áll rajthoz, és célja továbbra is az, hogy az első 50 között végezzen, aminek megvalósításában az utóbbi években komoly gondok hátráltatták: 2015-ben és 2016-ban is törést szenvedett a kézfején, bár utóbbi alkalommal ezzel együtt is elvezetett a célig, idén pedig a motorja nem nagyon bírta a strapát. A mostani bolíviai szakaszokat látva is van benne némi félelem emiatt: „Magasabb hegyekre, dűnékre sem szeret mászni a motorom, hiszen nagy tengerszint feletti magasságokban nem jut elég levegőhöz, nincs ereje. Hiába próbálok vele bármit is csinálni, ha felmondja a szolgálatot. Legutóbb emiatt nagyon szenvedtem, egy 8 km-es utat csaknem négy óra alatt tettem meg, egyszerre csak 15-20 métereket tudtam haladni.”
A legjobb eredmény alighanem idén is a Szatmárnémetiből érkező Gyenes Emánueltől várhatók, aki az elmúlt három alkalommal egyaránt az első húsz helyezett között végzett, legjobb eredménye pedig egy 14. hely 2016-ból. Idén akár ezt is megjavíthatta volna, ha nem történik vele egy bosszantó dolog: „Azt volt a legnehezebb lenyelni, amikor a pihenőnapon hírt kaptam arról, hogy egy órás időbüntetést róttak ki rám, mivel letértem az egy mérföldes szélességű versenyzési sávból, miközben ételt próbáltam keresni” – nyilatkozta a Dakar hivatalos weboldalának.
Dési János 2007 óta most hatodszor vág neki a terepralisok legkeményebb megmérettetésének, az ő legjobb eredménye eddig az 54. hely 2014-ből. Horváth Lajos pedig másodszor kísérli meg a célba érést, miután idén januári első nekifutását a harmadik szakaszon fel kellett adnia: elmondása szerint a Dakar még annál is sokkal megterhelőbb kihívás, mint azt korábban sejtette.
