A szezon tizedik futamára készülődött a Formula-1-es mezőny 1976. augusztus 1-jén. A világbajnokságot magabiztosan vezette a címvédő Niki Lauda, aki már öt versenyt nyert addig, míg a fő kihívó James Hunt még csak két sikernél járt. Ez a bizonyos augusztus 1-je azonban megváltoztatta az idény alakulását.
A helyszín ugyanis az a Nordschleife volt, amely több mint 20 kilométeres hosszával kimagaslott a mezőnyből, és bár a biztonsági standardok akkor még jelentősen elmaradtak a mostaniaktól az F1-ben, de a Jackie Stewart által néhány évvel korábban „Zöld Pokolnak” elkeresztelt helyszín még azon a szinten is messze a legveszélyesebb helyszínnek számított.
Ennek okai a pálya sajátosságaiban keresendők: a roppant szűk nyomvonala rendkívül huplis volt – több ponton konkrétan elemelkedhettek az akkori F1-es autók –, de a fő problémát a hossza jelentette, ugyanis jóval több sportbíróra és jóval nagyobb orvosi stábra lett volna szükség, mint bármely más helyszínen, ezt pedig a német szervezők nem igazán tudták garantálni. Emiatt a legendássá vált 1976-os verseny előtt eldőlt már, hogy a Nordschleifén nem rendeznek több Német Nagydíjat.
A veszélyt fokozta az is, hogy az előrejelzések alapján esőre is volt esély a verseny napján. Lauda össze is hívott egy versenyzői találkozót, hogy bojkottálják a nagydíjat, ám végül többségben voltak azok, akik leszavazták ezt a javaslatot, így a futam elrajtolt – igaz, némi késéssel a változó időjárási viszonyok miatt.
Az átmeneti körülmények miatt a többség vizes pályára való abroncsokon vágott neki a versenynek: így tett a pole-ból induló Hunt és az őt üldöző Lauda is, míg az élmenők közül a McLaren másik pilótája, Jochen Mass döntött a slick gumik mellett. Hamar kiderült, hogy ő járt jól, így a többség már az első kör végén kiállt a bokszba kereket cserélni.
1976 German GP @ Nürburgring
— Retromania 52K+ assics & Mtorsport Lovers (@Retromania4ever) May 25, 2025
Niki Lauda CRASH!
Ferrari 312T2#Formula1 #History pic.twitter.com/kxlLJ8tq5Q
A második körben aztán megtörtént az F1 talán legismertebb olyan balesete, amelyet túlélt annak elszenvedője. A kerékcsere miatti hátrányát ledolgozni igyekvő Lauda Ferrarija kitört az egyik enyhe balos törésben, a korlátnak csapódott, majd onnan vissza a pályára, miközben lángok csaptak fel. Guy Edwards még sikeresen elkerülte az autót, Brett Lunger azonban eltalálta a Ferrarit, míg az ő autójába Harald Ertl csapódott bele.
Az említett három versenyző és a Walter Wolf Racingnél a kirúgott Jacky Ickx helyét átvevő Arturo Merzario is azonnal Lauda segítségére sietett, közös erőfeszítésük révén kiemelték a lángok közül a regnáló világbajnok osztrákot – aki versenytársai nélkül alighanem bennégett volna az autóban, a pálya hossza miatt ugyanis az egyetlen rendelkezésre álló helikopter is későn ért volna a helyszínre.
Laudát súlyos égési sérülésekkel szállították kórházba: főleg az arca és a feje égett meg, a szalagkorláttal való ütközéstől ugyanis még a sisakja is lerepült a balesetben, de még ennél is nagyobb aggodalomra adtak okot a tüdejébe belélegzett forró, mérgező gázok. Az osztrák napokig élet és halál között lebegett, még az utolsó kenetet is feladták neki.
Közben a versenyt egyébként újraindították, és végül Hunt nyert Jody Scheckter és Mass előtt. Ezzel a brit a maximális pontszámot gyűjtötte be, így elkezdte ledolgozni összetettbeli hátrányát a kórházban fekvő Laudával szemben.
Aki azonban mindössze hat héttel a csaknem halálos kimenetelű balesete után már újra ott volt a mezőnyben, az F1 kétségkívül legnagyobb visszatérését bemutatva. Csupán az Osztrák és Holland Nagydíjakat hagyta ki, az Olasz Nagydíjon már újra a Ferrarit vezette – és végül az egészen parádés negyedik helyen futott be Monzában, csupán 42 nappal a nürburgringi égése után, és mivel Hunt kiesett, így újra növelte némileg a fórját a tabellán.
A szezon vége aztán Huntnak alakult jobban, s a szintén esős japán évadzárón végül őt koronázták 1976 világbajnoka, miután Lauda a veszélyesnek ítélt időjárás miatt feladta a versenyt. A címvédés tehát em jött össze Laudának, de 1977-ben újra felért a csúcsra a Ferrarival, majd miután pár évig távozott a Formula-1-ből, a McLarennel visszatérve 1984-ben harmadszor is világbajnok lett.
Az elképesztő sztori még Hollywoodot is megihlette: 2013-ban készült el a Rush című alkotás – magyar nyelven Hajsza a győzelemért címet kapta –, amelyet sokan minden idők egyik legjobb autóversenyzős mozijának tartanak.
