Egy Békés megyei kistelepülésen, Szeghalmon látta meg a napvilágot Szisz Ferenc, aki az autósport első Grand Prix-győzteseként írta be magát a történelembe. A lakatosszakmát kitanulva Szisz húszas éveinek közepén elhagyta a Monarchiát, és Párizsba költözött, mely az autóipar egyik legfontosabb központjaként kiváló lehetőségeket biztosított a mérnöki érdeklődésű fiatalembernek.
Szisz Ferenc a Renault-nál állt munkába, s miután tehetsége hamar nyilvánvalóvá vált, komoly szerepet kapott a fejlesztő- és a tesztelési munkában, sőt 1902-ben már egy autóversenyen is részt vett Louis Renault utazó szereplőjeként. A következő évi Párizs-Madrid versenyen a Renault-fivérek egyike, Marcel halálos balesetet szenvedett, s a cég a tragédia miatt leállította versenyzési projektjét, amit csak két évvel később indított újra.
Szisz Ferenc 1905-ben már versenyzőként is képviselte a francia gyárat, de fő feladata továbbra is a fejlesztés volt, a tesztrészleg vezetőjeként ideje javarészét ez tette ki. Ennek ellenére 1906-ban egy Renault AK 90CV volánjánál ott volt azon a Le Mans környékén futott autóversenyen, melyet a történelem első nagydíjaként tartunk számon. A Grand Prix de l Automobile Club de France elnevezésű futamot lezárt közutakon futották, összesen 12 kört tettek meg a 103 kilométeres pályán - mindezt két nap alatt, a második reggelen az első nap elért időeredményeknek megfelelő különbséggel indították útjára a pilótákat.
Az 1906. június 26-27-én futott versenyen a körülmények rettenetesek voltak, a forróság ugyanis megolvasztotta az útburkolatot, s az autók azt a mögöttük érkezőre csapták fel. A futamon a francia Paul Baras állt az élen a harmadik körig, ekkor vette át a vezetést a Renault versenyzője, Szisz Ferenc, aki többet ki sem adta azt a kezéből. Rengeteg defekt jellemezte a versenyt, a magyar pilóta győzelmében az is közrejátszott, hogy mindössze 19-szer kellett kereket cserélnie, ráadásul a Michelin egy újfajta kereket fejlesztett ki, mely jóval könnyebbé tette a gumicserét.
Szisz Ferenc győzelme a 10. körben veszélybe került, amikor autóján eltört a hátsó felfüggesztés, ám ekkor már több mint fél órával vezetett, így megengedhette magának azt, hogy jóval óvatosabban vezessen. Végül óránként 101 kilométeres átlagsebességgel nyerte meg a versenyt, és az egyenesben is ő érte el a legnagyobb végsebességet, 154 kilométer per órát. Autója sérülése ellenére fölényesen, több mint fél órával előzte meg a második helyezett olasz Felice Nazzarót, a Fiat versenyzőjét.
Szisz Ferenc a következő két Francia Nagydíjon is részt vett a Renault színeiben, 1907-ben a normandiai Dieppe közelében futott 770 kilométeres versenyen a második lett Nazzaro mögött, a rá következő évben pedig műszaki hiba miatt kiesett. Hosszú évek kihagyása után az első világháború előtti utolsó Grand Prix-n Szisz Ferenc ismét megjelent, ezúttal már egy Alda volánjánál, mely az 1-es rajtszámot viselhette. A magyar versenyző ezúttal sem ért célba egy különös baleset miatt: kerékcsere közben egy másik autó elsodorta, de szerencséjére egy kartöréssel megúszta az esetet, a versenyt viszont természetesen nem folytathatta.
Szisz Ferenc az első világháborúban a francia hadsereg katonájaként vett részt, s az algériai egységek szállításáért felelt, míg meg nem betegedett. Az autóiparba már nem tért vissza, nyugalmazásáig egy repülőgépgyárnak dolgozott, majd visszavonult egy Párizs környéki kis faluba, Auffargis-ba, s itt hunyt el a második világháború alatt, 1944-ben. Ő és felesége is a helyi temetőben nyugszik, emlékét mind Magyarországon, mind Franciaországban számos emlékmű őrzi, a Szisz Múzeum pedig a Le Mans-i Renault-múzeum része.
