Retro – Mansell legendássá tesz egy kanyart a Ringen

1989-re nem csak a pálya, hanem a sport is komolyabb változásokon esett át. Ami a szabályokat illeti, a Formula-1-ben tiltólistára kerültek a turbómotorok, elsősorban az erőforrások fájó dominanciája miatt a továbbra is engedélyezett, és a kisebb gyártók által használt szívómotorokkal szemben. A döntés okán az előző évben szinte mindent besöprő Hondának is új egységet kellett fejlesztenie, és bár a McLaren fölénye ezzel valamelyest csökkent, továbbra is az ő autóik maradtak a mezőny élén Ayrton Sennával és Alain Prosttal, akik együttesen tíz futamot nyertek az év során.

Az élmezőny egyetlen nagy átigazolása erre a szezonra Nigel Mansell nevéhez fűződik, aki a Honda támogatását elveszítő Williams küszködését megelégelve a szintén nem csúcsformában lévő Ferrarihoz szerződött.

Ami a Hungaroringet illeti, a verseny negyedik kiírására már módosult is a vonalvezetés, a 2-es kanyart követő jobb-bal-jobbos lassítót ugyanis átvágták, így kiegyenesítve az utat az immár a 4-es kanyar nevet megöröklő gyors balos felé, ezzel pedig a pálya második leghosszabb padlógázos szakaszát alkották meg. A lassító behelyezésére a három évvel korábbi építéskor egy ott található forrás megkerülése miatt volt szükség, a problémát azonban mostanra áthidalták. Az átalakítástól a szervezők egy új előzési pontot vártak, és nem kellett csalódniuk.

Amikor a mezőny megérkezett a Magyar Nagydíjra, a 16 fordulóból álló bajnokság 10. fordulójára, a bajnokságot Prost vezette 53 ponttal, míg legközelebbi üldözőjének, Sennának 36 egység állt a neve mellett. Már ekkor nyilvánvaló volt, hogy a végső győzelem kettőjük között fog eldőlni, ezúttal viszont az előző évhez képest nem az ő csatájukat hozta a magyarországi futam.

Képgaléria

Képgaléria az 1989-es 4. Magyar Nagydíjról

Az időmérőt némi meglepetésre a Williams nyerte Riccardo Patrese révén. Az olasz három tizeddel győzte le Sennát, a harmadik helyre pedig egy meglepetésember, Alex Caffi jött be a Dallara-Forddal a kiscsapat legjobb edzéseredményét elérve. Őt követte a másik Williamsszel Thierry Boutsen, majd Prost, a legjobb Ferrari pedig a 6. lett Gerhard Berger révén. Mansell szereplése viszont csalódást jelentett a másik vörös autóban, hiszen a brit oroszlán csak a 12. helyre kvalifikált, onnan pedig ezen a lassú, kanyargós pályán szinte le is mondhatott egy erős vasárnapi eredmény reményéről. A futam azonban mindenre rácáfolt.

Vasárnap a rajtnál Patrese meg tudta őrizni az első helyen Sennával szemben, Caffi Dallarája azonban nem váratlan módon fokozatosan elkezdett hátrébb csúszni a mezőnyben. A legjobb rajtot éppen Mansell produkálta, aki már az első kör végén a 8. volt, majd a 20. körben Boutsen megelőzése után már pontszerző helyen állt.

Az élen egészen az 52. körig változatlan volt a sorrend, ekkor azonban az addig vezető Patrese műszaki hiba, egész pontosan a hűtő meghibásodása miatt kénytelen volt kiállni. Senna örökölte meg a helyét, ám ekkor már a visszapillantójába is sűrűn kellett néznie, hiszen Mansell Prost megelőzése után már mögötte haladt, és egyre jobban közeledett is a McLarenre.

A fordulat az 58. körben következett be, és szükség volt hozzá az Onyx csapatnál vezető Stefan Johanssonra, akit az élen álló páros lekörözni készült. Senna egy pillanatra kizökkent a lendületből a lekörözés előtt, Mansell pedig kapott az alkalmon, és az újan kialakított egyenes végén egy látványos mozdulattal mindkettőjüket megelőzte. Máig él a kétely azt illetően, pontosan melyik esemény is volt a kiváltója annak, hogy ma a 4-est a közvélemény Mansell-kanyarnak nevezi, annak ellenére is, hogy a Hungaroring fordulói hivatalos sohasem kaptak nevet. Egyes vélemények szerint a brit pilóta ezen előzése, mások szerint viszont 1987-es drámai kiesése nyomán ragadt rá  ez az elnevezés a gyors balosra.

A mezőny közepéről az élre törő Mansell nagy léptekben növelni is tudta az előnyét, és 20 kör alatt 26 másodpercet adott Sennának, akinek az előző évi győzelme után most be kellett érnie a második hellyel. A dobogó alsó fokára ismét Boutsen jött be, aki ekkor még nem tudhatta, hogy hamarosan az ő ideje is eljön majd a Hungaroringen. Mögötte a csapattársával szembeni előnyéből három pontot veszítő Prost jött be, akit Eddie Cheever követett az Arrowsszal, míg a pálya kétszeres győztese, Nelson Piquet ezúttal csak a 6. helyig jutott az egyre gyengébb Lotus-Judd volánja mögött.

A verseny után bizonytalan hónapok köszöntöttek a Hungaroringre; Bernie Ecclestone elmondása szerint a kormány tagjai már nem ragaszkodtak a nagydíj jövőbeli megrendezéséhez. Ám a politikai felállásban a küszöbön lévő rendszerváltás révén gyors változás történt, ami a pálya számára pozitív fejleményekkel járt. Amellett, hogy megszerezte a versenyrendezési jogot a következő évekre, az addig hivatalosan a közúthálózat részeként kezelt aszfaltot az állam versenypályává minősítette, így a Hungaroring végre méltó helyére került.

Képek forrása: DPPI, ATP, Boros Jenő, Eszterváry Ervin. 

További érdekességek: