1986-ban ezen a napon, augusztus 10-én rendezték meg a legelső Formula-1-es Magyar Nagydíjat, amely azóta is megszakítás nélkül része a világbajnokság versenynaptárának. A futamot az akkor még „csak” kétszeres, de később háromszoros világbajnokká avanzsáló Nelson Piquet nyerte meg, aki a Formula Podcast első szezonjában az évforduló alkalmából maga idézte fel az akkori körülményeket és a versenyt – többek között azt, milyen érzés volt, amikor megtudta, hogy a Vasfüggöny mögé fog látogatni a száguldó cirkusz:
„Nagyon izgatott is lettem! Akkoriban az ország emlékeim szerint zárt volt, senki nem tudott odamenni, ezért nagyon izgalmas volt, hogy mi odamehettünk. A város fantasztikus volt, a pályát is nagyon szépen megcsinálták. Szerencsésnek érzem magam, hogy én nyertem az első futamot, majd a másodikat is. A pályafutásom legjobb időszaka volt az, és sok mókában volt részem nálatok. A városon kívül a környék nagyon hasonlított Brazíliára. Nyugodtan mondhatom, hogy nagyon élveztem azokat az időket, kellemes emlékeim vannak” – mesélte a Formula Podcastnak a brazil legenda.
Piquet elmondta: neki egyáltalán nem voltak félelmei annak kapcsán, hogy a szocialista blokk egyik országába kell ellátogatniuk, s attól sem tartott, hogy az akkori hiedelmek szerint esetleg még kenyeret sem lehet kapni a boltokban. „Nem igazán. Egy mesés hotelben szálltunk meg, a Hiltonban, a folyó partján, ami csodás volt. Őszintén mondom, semmilyen kellemetlen tapasztalatunk nem volt. Minden nagyon jó volt!” – tekintett vissza a három és fél évtizeddel korábbi történésekre az egykori F1-es pilóta.
Magáról a Hungaroringről is jó véleménnyel volt: „A pálya vadonatúj volt, soha nem versenyeztünk ott korábban. A pálya… Hogy is mondjam… Nem poros vagy piszkos volt, de mégis, mert nagyon sokat csúszkáltunk, roppant nehéz volt megtalálni a megfelelő ívet és feltisztítani azt. Ha csak egy pillanatra elhagytad az ideális ívet, az abroncsok azonnal piszkosak lettek és egy vagy két körbe telt, mire újra letisztultak. Ez már csak ilyen, ez új pályák sajátos nehézsége. Lehet persze, hogy le lehetett volna jobban mosni vagy tisztítani, de jómagam mindig szerettem a nehézséget. Ez különbözteti meg a jó pilótát a rossz pilótától” – jegyezte meg nevetve. „Az, hogy fel tudod mérni a nehézségeket és tudod, hogyan tudod áthidalni azokat. Minden tökéletes volt nálatok, a bokszok jók voltak, ahogy a tribünök is. A nyomvonal pedig igazán nehéz, folyamatosan kanyarodtunk, bal, jobb, bal, jobb… Egészen más módon kellett beállítani az autót ezekhez a körülményekhez. Nagyon élveztem és nagyon örülök annak, hogy megoldottam a feladatot és jobban sikerült beállítani az autómat, mint bárki másnak.”
Az 1986-os Magyar Nagydíj nemcsak Piquet győzelméről emlékezetes, hanem arról is, ahogyan azt megszerezte, hiszen a hungaroringi futamok történetének máig egyik legemlékezetesebb előzését produkálta a célegyenes végén külső íven honfitársa, Ayrton Senna ellen. Természetesen az ikonikus manőverrél is kifaggattuk Piquet-t:
„ha visszaemlékszünk, vezettem a versenyt, de egy borzalmasan lassú bokszkiállás miatt elveszítettem a vezető pozíciót. Elkezdtem felzárkózni, fél másodperccel gyorsabb voltam körönként, így utolértem Ayrtont. A felzárkózás viszont csak egy dolog, az előzés viszont más tészta, hiszen mögötte már jócskán csökkent a leszorítóerő. Tudtam, hogy az egyetlen esélyem az előzésre a célegyenesben van. Akkoriban bizony még nem számíthattunk olyan rendszerekre, amelyek a hátsó szárnyat fel-le mozgatták, kizárólag a szélárnyékot használhattuk. Az üldözött autó mögötti szélárnyékban felgyorsultunk, felzárkóztunk és megpróbáltunk előzni. Az első próbálkozásom belső ívről történt a kanyarban és mindent jól csináltam. Rátapadtam és nagyjából 30 méternyire voltam mögötte szélárnyékban, gyorsítottam, jobbra húzódtam, de Ayrton egy igazi seggfej volt és a pálya piszkos oldalára szorított. Megelőztem, de mivel a gumijaim piszkosak lettek, ezért megcsúsztam, ő pedig a belső ívre kerülve visszaelőzött.”
„Kellett egy vagy két kör, mire a gumijaim újra tiszták lettek és újra közel tudtam kerülni hozzá. Ismét próbálkoztam, de ezúttal azt mondtam magamnak, hogy a jobb oldalról próbálom meg, de ha ismét leszorít, biztosan a tribünön fog kikötni! Amikor a szélárnyékban megközelítettem, egyszer csak elkezdett jobbra húzódni, megpróbálva oda terelni engem, de felismertem, hogy itt a remek lehetőség, inkább a külső íven próbálom megelőzni. Nagyon akartam és biztos is szerettem volna lenni abban, hogy ezúttal előtte tudok maradni. Egy picit meg is csúsztam, de az autóm nagyon jó volt, nagyon jól lehetet irányítani, így minden jól alakult. Izgalmas volt, a pódiumon beszélgettem vele és mondtam neki, hogy „szokjál hozzá ehhez, fiatal kölyök vagy még, sokat kell tanulnod”!” – tette hozzá nevetve.
Piquet azt is elárulta, hogy a szóban forgó előzés közben „nemzetközi jelzéssel” adta Senna tudtára, hogy nem tetszett neki a korábbi megmozdulása: „Igen, de a probléma az, hogy bal kézzel intettem be neki és nem nagyon látszott. Azt mutattam neki, hogy kapd be” – mesélte a brazil. A Nelson Piquet-vel készült teljes exkluzív beszélgetés az alábbiakban hallgatható meg:
