Bár a versenyzés hőskorában, sőt, a 90-es évek elejéig megszokott volt, a versenyek számának növekedése, valamint a csapatok szigorú szerződései miatt egyre kevesebb Formula-1-es versenyző vállal más versenysorozatokban való indulást. Ezért is volt nagy szenzáció, amikor az akkor Force Indiának versenyző német 2014 végén bejelentette, a hosszútávú világbajnokság (WEC) topkategóriájába abban az évben sikeresen visszatért Porschéval nekivág a legendás viadalnak. Nem ez volt azonban az egyetlen kiemelkedő hír a versennyel kapcsolatban, 2014 májusában ugyanis a Nissan is közölte rajongóival, 1999 után ismét benevez a viadalra. A japán gyártó tudta, nehéz feladat lesz lépést tartani a Porsche–Audi–Toyota hármassal, ezért a versenyre nyílt tesztként tekintettek, három nevezett autójuk célja az adatgyűjtés volt.
Az időmérő edzés abszolút Porsche-sikerrel zárult, Neel Jani a 18-as egység első kvalifikálójaként azonnal megdöntötte a körrekordot, 3:16:887-es ideje pedig megközelíthetetlennek bizonyult. Ezzel a stuttgarti csapat megtartotta tökéletes időmérős mutatóját, három versenyen három pole-pozíció. Janiék mögött a 17-es egység zárt Timo Bernhard vezetésével, több mint nyolctizedes lemaradásban, őket követte a Hülkenberget is magába foglaló 19-es autó. A verseny címvédőjeként érkező Audik foglalták el a 4-6. rajthelyeket, utánuk a két Toyota. Borzalmas kvalifikációja volt a Nissannak, három autójuk a kategória utolsó helyein zárt, ráadásul elbuktak a 110%-os szabályon is, így eredeti rajtpozíciójukat elvesztették.
A helyi idő szerint délután három órakor elrajtolt verseny első körében Bernhard vette át a vezetést Janitól, miközben az Audi triója a 19-es Porschét hagyta maga mögött. Hamar egyértelművé vált, hogy nyers sebességben a Toyoták nem tudják tartani a lépést az első hatossal, miközben a 21-es Nissan vezetőoldali ajtaja menet közben nyílt fel. Ezt még sikerült javítani, a felfüggesztés meghibásodása miatt azonban végleg kiálltak. Csapattársaik sem jártak több szerencsével, a 23-as egység már a rajt előtt kuplungproblémával szembesült, végül 234 kör után adták fel, hivatalosan váltóprobléma miatt, az egyetlen talpon maradt, 22-es autó pedig még a saját kategóriájának végétől is jelentősen elmaradt tempóban.
Hosszú ideig nem történt említésre méltó esemény a mezőny elején, az Audi–Porsche harc elkezdett kibontakozni, aminek – első körben – a 7-es Audi defektje vetett véget, extra kiállásra kényszerítve Andre Lotterert. Szerencsétlenebb fordulatot vett a 8-as csapat versenye, amikor az Indianapolis kanyar előtti lassú zónába érve Loic Duval összeakadt Giancarlo Fisichella Ferrarijával, aminek köszönhetően az Audi orral csapódott a szalagkorlátba. Duval vissza tudta vezetni sérült autóját a bokszba, ahonnan egy gyors szerviz után vissza is engedték.
Le Mans ezúttal is hű maradt önmagához, a megbízhatósági problémák időről-időre előjöttek, bár az élmezőny korábbi (és későbbi) évekkel ellentétben kevésbé került problémába. Egy biztonsági autós szakasz után Hülkenberg vette át a vezetést, miközben a 17-es egységet vezető Mark Webber sárga zászló alatti előzésért egyperces büntetést kapott. Az éjszakába érve a 22-es Nissan került bajba, amikor a Mulsanne-egyenesben eltalált egy kereket, jelentősen megsértve ezzel az autó orrát. Hajmeresztő pillanatokat élt át a 18-as Porsche, amikor a Mulsanne kanyarban Romain Dumas elnézte a féktávot és a gumifalnak ütközött. Szerencséjére vissza tudott térni a pályára, a pole-ból induló csapat azonban lassan búcsút mondhatott a győzelmi esélyeknek.
Napfelkelte után aztán elkezdődött a csillaghullás: először a 7-es Audi szenvedett kasztnisérülést, amikor a Porsche-kanyarokban néhány nagyobb elem leesett az autóról, ezzel egy hétperces kiállásra kényszerülve, majd a későbbi órákban egy lassú zóna alatti kontakt miatt áthajtásos büntetéssel is sújtották őket. A verseny korábbi szakaszában legerősebbnek tűnő 9-es Audit hidraulikai problémák miatt többször is be kellett tolni a garázsba, ezzel minden esélyük elveszett. Mindeközben az élen Hülkenberg magabiztosan tartotta egy kör előnyét a 17-es Porschéval szemben, amely szintén ezt a különbséget tartotta a mögé felzárkózó Audikkal szemben. Jann Mardenborough alatt végleg megállt a 23-as Nissan, tovább rontva a japán gyártó amúgy se fényes versenyét.
Az utolsó óra az Aston Martinnak GTE Am kategóriában vezető Paul Dalla Lana balesetét kivéve probléma nélkül zajlott, a Nico Hülkenberg – Nick Tandy – Earl Bamber hármas vezetésével a Porsche első Le Mans-i sikerét szerezte 1998 óta, Hülkenberg pedig 1991 óta az első aktív F1-es versenyző lett, aki nyerni tudott a 24 óráson (akkor Johnny Herbert és Bertrand Gatchot diadalmaskodott a Mazdával).
Problémáik ellenére szépen zárt az Audi, a 7-es egység büntetése és a hosszabb szerviz ellenére a harmadik helyen zárt, míg a verseny legelején ütköző 8-as autó végül a negyedik helyig tudott visszajönni. Ötödikként futott be végül az első helyről induló 18-as Porsche, míg a Toyoták teljesen eltűnve a 6. és 8. helyeken értek célba. Gyötrelmes versenyének végén a 22-es Nissan végül eljutott a kockás zászlóig, azonban nem tett meg elég kört, így hivatalosan két kieséssel és egy nem értékelt eredménnyel fejezték be visszatérésük utáni első (és máig utolsó) Le Mans-i programjukat. A versenyprogramot később felfüggesztették, az autó pedig nem is indult több versenyen.
Bár Hülkenberg sikere Formula-1-es karrierén nem lökött nagyot, azonban megmutatta, ha adnak neki egy győzelemre esélyes autót, képes a legmagasabb szinten teljesíteni.
