Bő harminc évvel ezelőtt Ayrton Senna volt a Formula-1 koronázott királya: a brazil legenda 1988-ban, 1990-ben és 1991-ben nyerte három világbajnoki címét. Zsinórban két trófea után azonban 1992-ben a Williams és Nigel Mansell vált meghatározó erővé: a kilenc nagydíjat nyerő, pole-pozíciót pedig 16-ból 14 alkalommal besöprő brit az addigi legfölényesebb világbajnokká vált.
Senna – aki abban az évben végül csak negyedik lett a pontversenyben – azonban jó néhányszor megnehezítette riválisa dolgát, köztük Monacóban, ahol a szezon első öt versenyének megnyerése után Mansell szériája megszakadt. A magabiztosan vezető williamses a 70. körben kényszerű kiállást hajtott végre, így visszaesett Senna mögé, aki mindent megtett a vezető pozíció megvédéséért.
„Vagy a kerékanya lazult meg, vagy defekt történt, de nem maradt választásunk, bokszba kellett állnunk” – idézte fel Mansell a Beyond The Grid podcastben. „A mostani szabályok értelmében Ayrton nem tarthatott volna úgy fel. Mintha egy buszt vezetett volna, amikor próbáltam megelőzni, egyszerűen blokkolt.”
„Ha igazán őszinte vagyok, erőteljesen meg kellett volna löknöm hátulról pár kanyarban és defektet okoznom neki vagy valami. Még ha el is törik az első szárnyam, tudtam volna folytatni és talán én győzök” – mondta Mansell, de hozzátette: „Nagyon büszke vagyok arra, hogy végül nem értünk össze. Nagyon méltányos voltam vele, hogy, mondjuk így, nem segítettem a falba. Habár most már úgy gondolom: megtette ő velem épp elégszer! Monacóban azonban bemutattuk, milyen közel lehet kerülni anélkül, hogy valakinek nekimegyünk.”
A 31-szeres nagydíjgyőztes nem sokkal később Sennától kapott választ arra, miért tüzeli görcsös győzni akarás a brazilt. Mansell már az év 11. versenyén, az augusztusi Magyar Nagydíjon pontot tett a bajnokság végére, bebiztosítva a vb-címet. Második lett a futamon, így a győztes Sennával osztozott a pódiumon.
„Amikor Magyarországon megnyertem a bajnokságot, velem együtt állt a dobogó felső fokán. Hozzám fordult, és azt mondta: most már érted, mennyire jó ez az érzés? Már tudod, miért vagyok ilyen sz***házi, mert ez a legjobb érzés a világon. Vannak emberek, akik bármeddig elmennek, főleg, ha már nyertek egyszer, aztán újra és újra akarnak” – mondta 1992 világbajnoka.
„Tudnék más versenyzőket, igazi sportembereket említeni, aki úgy nyernek, ahogyan helyes. A másik csoport nem a helyes módon győz, de nyer, és ez minden, ami számít neki. Mikor Ayrton megölelt a dobogó legfelső fokán Magyarországon, és elmondta ezeket, azt feleltem: legalább beismered!” – elevenítette fel Mansell harminc évvel ezelőtt emlékeit az alig két évvel később elhunyt Sennáról.
