A Francia Nagydíj az egyik legnagyobb múlttal rendelkező verseny. A Francia Automobil Szövetség rengeteget fáradozott azon, hogy a nyugat-európai ország a sportág kezdetétől ott legyen a száguldó cirkusz naptárában és az erőfeszítéseik nem voltak hiába valóak, mert 1950-től 2008-ig csupán 1955-ben nem rendezték meg a versenyt. Ezen időintervallumon belül hét különböző helyszínre látogathatott el a Formula-1 mezőnye, ezeket fogjuk most sorra venni.
Reims
A Champagne tartományában levő város adhatott otthont az első Formula-1-es Francia Nagydíjnak 1950-ben és az utolsó 1966-os versenyen kívül még kilenc alkalommal térhetett vissza ide az F1 rajtrácsa.
A Vesle folyó partján fekvő városban található pálya rendkívül gyors volt és az évek alatt négy különböző vonalvezetést is kipróbálhattak a pilóták. A legrövidebb verzió 7,152 kilométer, a leghosszabb pedig 8,372 kilométer volt. A pálya – ahol a D27-es úton volt a pálya célegyenese - két nagyon hosszú egyenest és sok gyors kanyart is tartalmazott, ami miatt elég nagy kihívás volt rajta versenyezni.
Az 1961-es futam volt az egyik legemlékezetesebb, mert a Ferrari egykori pilótája, Giancarlo Baghetti ezen az aszfaltcsíkon ünnepelhette Formula-1-es pályafutása első és utolsó sikerét úgy, hogy ez volt a bemutatkozó versenye az autósport királykategóriájában.
Érdekesség: Sir Stirling Moss az F1-es pályafutását követően elmondta, hogy mindig különösen rákészült az itteni időmérőkre, mert a pole-pozíciót megszerző versenyzőt mindig 50 palack pezsgővel jutalmazták meg. Ennek érdekében pedig a brit legenda mindent bevetett. A gyors köre előtt állandóan elfékezte magát, hogy a bekötő úton térhessen vissza a pályára, ezzel extra sebességet szerezve a célegyenesre.
A franciák nem láthattak hazai győzelmet ezen a pályán, azonban 1966-ban Jack Brabham az itt megszerzett győzelmével biztosította be harmadik világbajnoki címét.
Rouen
A Rouen-les-Ellarts néven megtalálható pálya egy elveszett klasszikusnak számít az F1 helyszínei között. Az Orvial városa mellett fekvő, részben országúti helyszínen ugyan csak öt alkalommal mérhette össze tudását a száguldó cirkusz mezőnye, azonban aki megfordult ezen a pályán, az csak pozitívan nyilatkozott róla.
Az itt megtett kört két részre lehetett osztani: a pálya első felében egy komoly lejtmenetben mentek a pilóták egészen a Noveau Monde sikánig, ahonnan a célegyenesig száz métert emelkedett a pálya és a versenyzőnek még egy erdőn is keresztül kellett menniük.
Ugyan Rouen egy klasszikus helyszínnek számít, nem szabad eltekintenünk attól, hogy Jo Schlesser 1968-ban ezen a pályán veszítette életét. Az autók egyre gyorsabbá, a pálya pedig rendkívül balesetveszélyessé vált a 60-as évek végére, emiatt nem is rendeztek itt többet Formula-1-es versenyt Schlesser halálát követően.
A legikonikusabb futamot 1962-ben rendezték itt, ahol Dan Gurney a Porsche máig egyetlen F1-es sikerét aratta.
Francia sikernek itt sem örülhettek a nézők, Robert Manzon negyedik helye volt a legjobb hazai teljesítmény ezen az aszfaltcsíkon.
Clermont-Ferrand
Ez a helyszín nagyon különleges volt, ugyanis a Franciaország szívében található pályát részben az 1950-es Le Mans-i 24 órás verseny győztese, Louis Rosier tervezte.
A maga 5 mérföldes hosszával és 50 kanyarjával Clermont-Ferrand inkább hasonlított egy raliszakaszra, mint egy tradicionális versenypályára. Azonban sokan – köztük Sir Stirling Moss és Dr. Helmut Marko – azon a véleményen voltak, hogy Clermont-Ferrandnál nincs gyönyörűbb helyszín a világon. Utóbbi személy esetében ez azért különös, mert 1972-ben ezen a helyszínen ért véget a versenyzői karrierje, miután egy felvágódó kő átszakította plexijét és félig megvakította őt.
Hazai győzelmet itt sem ünnepelhetett a francia publikum, mivel a legjobb eredmény Jean-Pierre Beltoise nevéhez fűződik, aki egy második helyet szerzett a Matrával 1972-ben.
Le Mans
Mindössze egy Formula-1-es futamnak adott otthont a legendás 24 órás verseny helyszíne 1967-ben. A pilóták a Bugatti Circuit de Le Mans-on mérhették össze a tudásukat, azonban sokan szkeptikusak voltak a helyszínt illetően.
Egyrészt a pálya alaprajza kifogásolható volt – Graham Hill például „Mickey Egér” stílusúnak titulálta azt. Másrészt pedig az itt megtalálható bokszutca komplexumban a 24 órás futam miatt 55 autó is elfért volna. Ehhez képest a nézők igen csalódottak voltak, amikor meglátták, hogy mindössze 15 F1-es autó áll a garázsokban.
Az előbbi két negatívumot pedig az koronázta meg, hogy mindössze 20 000 ember tekintette meg a futamot a helyszínen, amíg az F1-es eseményt megelőző 24 órás Le Mans-i versenyre 240 000 szurkoló látogatott ki.
A vasárnapi futamon Hill indulhatott az élről, azonban lotusos csapattársa, Jim Clark meg tudta előzni őt már az első körökben. Ezt követően mindkét Lotus technikai hiba miatt esett ki, ami miatt végül Jack Brabham emelhette magasba a győztesnek járó trófeát.
Paul Ricard
Az Észak-Franciaországban, Marseille és Toulon városa között található Paul Ricard pálya 1969-ben épült. A helyszín legikonikusabb része a Misztrál egyenes, ahol Marc Surer az 1000 lóerős Brabham BMW-vel 338 km/h-val haladt el a mérési pontnál, természetesen még a sikán nélküli, régi vonalvezetésen.
A helyszínen – amit Ayrton Senna és Nigel Mansell hatalmas balesetei miatt módosítani kellett – 1971 és 2021 között összesen 14 alkalommal rendeztek Formula-1-es futamot.
A Francia Nagydíj 2018-as visszatérése óta pedig újra rendszeres eleme az F1 versenynaptárának, habár a 2020-as futamot a koronavírus okozta világjárvány miatt törölni kellett.
A hazai közönség legnagyobb örömére itt már két pilótájuk is nyerni tudott. Alain Prost négy, René Arnoux pedig egy alkalommal pezsgőzhetett a dobogó legtetején.
Dijon-Prenois
A Kelet-Franciaországban található dijoni aszfaltcsík 1972-ben nyitotta meg a kapuit három év építkezést követően. A pálya tervezésében többek között francia pilóták, Francois Cevert és Jean-Pierre Beltoise is nagy mértékben kivették a részüket.
Mivel a helyi kormány nem támogatta anyagilag a munkálatokat, így a kivitelezők egy nagyon rövid pályát tudtak csak építeni. A helyszín rövidségét az tükrözi a legjobban, hogy az 1974-es verseny pole pozíciót érő köre egy 0:58.79-es kör volt, amit Niki Lauda autózott. Egészen 2020-ig számított ez a Formula-1 legrövidebb körének, ugyanis ebben az évben Valtteri Bottas a Szahíri Nagydíjon a 0:53.377-es rajtelsőséget érő körével átadta ezt a rekordot a múltnak.
1979-ben Jean-Pierre Jobouille francia pilótaként itt szerezte meg a Renault csapat első Formula-1-es győzelmét, ami után a hazai szurkolók hősként ünnepelték őt. Jobouille sikerén kívül még Prost is tudott nyerni Dijonban 1981-ben, szintén a Renaultval.
Dijonban öt Francia Nagydíjat tartottak, viszont volt egy hatodik F1-es verseny is a pályán: az 1982-es Svájci Nagydíj, melynek névadó országában tiltott volt az autóversenyzés.
Magny-Cours
A Circuit de Nevers-en rendezték eddig a legtöbb Francia Nagydíjat, szám szerint 18-at. A pálya 1960-ban épült és a kezdetekben még a Winfield Racing School bázisa volt. Itt olyan híres-neves fiatal pilóták pallérozódhattak, mint például Francois Cevert, a négyszeres világbajnok Alain Prost vagy éppen 1996 világbajnoka, Damon Hill.
Először 1991-ben rendeztek itt Formula-1-es futamot és Prostnak majdnem sikerült egy bravúrgyőzelmet szereznie a nem túl erős Ferrari 642-vel, azonban végül Nigel Mansell kiénekelte a sajtot az akkor még háromszoros világbajnok francia pilóta szájából, és végül ő álhatott fel először a dobogó legfelső fokára a Circuit de Nevers-en.
Ezen a pályán rengeteg másik helyszín legjobb kanyarjai találhatók meg. Olyan aszfaltcsíkokból merítettek ihletet a tervezők, mint Estoril, Nürburgring, Imola és Adelaide.
A győzelmi rekordot Michael Schumacher tartja itt, aki nyolc alkalommal szelhette át elsőként a célvonalat a verseny végén. Ezt a bravúrt a hétszeres világbajnok német pilótán kívül még Lewis Hamilton mondhatja el magáról, aki a Hungaroringen tudott nyerni nyolcszor eddigi Forma-1-es karrierje során.
Ugyan Prostnak 1991-ben nem sikerült megajándékoznia a hazai nézősereget egy győzelemmel, azonban 1993-ban már senki nem állíthatta meg őt a domináns Williamsével és magabiztos sikert aratott Magny Cours-ban.
Ugyan a 2008-as Francia Nagydíjat követően a gazdasági világválság okozta anyagi nehézségek miatt 2009 és 2017 között nem volt helye az eseménynek a Formula-1 versenynaptárában, azonban a helyszín 2018-as visszatérését követően minden versenyen tömöttek voltak a helyszín lelátói. Ez is megmutatja azt, hogy a franciák élnek-halnak a Formula-1-ért és Esteban Oconnak és Pierre Gaslynak köszönhetően még hazai pilótákért is szoríthatnak a versenyhétvégék során.
