A sorozat első része ide kattintva érhető el
2012
Ebben az évben három kollektív teszten vehettek részt a csapatok a szezon rajtja előtt: Jerez nyitotta a sort, majd Barcelona vette át a stafétát kétszer négy napra. A dél-spanyolországi aszfaltcsíkon a Mercedes vitte a prímet, mögöttük a Red Bull tűnt a legátütőbb erőnek, a Ferrarival, a McLarennel és a Lotusszal a nyomában. Hozzá kell tenni, az ezüstnyilak még a 2011-es autójukkal köröztek, és csak Barcelonában vetették be a W03-ast, amely az új szabályoknak megfelelően már alacsonyabban elhelyezkedő orrkúppal volt felszerelve.
A katalán helyszínen aztán minden a feje tetejére állt: Kamui Kobayashi nem csak a leggyorsabb, de a legszorgalmasabb volt a teszten, csapatával, a Sauberrel együtt, de ígéretes tempót villantott a Williams és a Force India is. A Lotus rejtélyes felfüggesztéshiba miatt már az első nap összecsomagolt, és csak a következő héten tért vissza, méghozzá ereje teljében: a kétéves kihagyás után újból F1-es autóba ülő Kimi Raikkönen elsőségével zárult az utolsó gyakorlás, a Sauber-Williams-Force India trió ott folytatta, ahol korábban abbahagyta, vegyülve az előző két év legjobbjaival. Egyedül a Toro Rosso tűnt szárnyaszegettnek, a Caterham, a Marussia és a HRT alkotta üldözőbolyról pedig hamar kiderült, hogy nem fog beleszólni a többiek csatájába.
A szakma és a rajongók egyaránt nagy reményeket fűztek az erőviszonyok felkavarodásához, a tesztek pedig ennek megfelelően mindent megmutattak, csak a valós erősorrendet nem. És lőn: mindmáig a 2012-es volt az utolsó olyan szezon, amely valódi izgalmakat tartogatott, kiszámíthatatlansággal és folyamatosan változó erőviszonyokkal. Az első hét versenyt hét különböző pilóta nyerte: a két-két McLarenen és Red Bullon kívül Fernando Alonso (Ferrari), Nico Rosberg (Mercedes) és Pastor Maldonado (Williams) is odaért a dobogó legfelső fokára, de dobogóra állhatott a Sauber is – a szezont pedig a folyamatosan versenyképes Kimi Raikkönen (Lotus) győzelme koronázta meg Abu Dhabiban.
A bajnoki címért folytatott küzdelem az Olasz Nagydíjig volt igazán kiélezett: az első öt pilótát mindössze 47 pont választotta el egymástól (Fernando Alonso, Lewis Hamilton és Kimi Raikkönen állt az élen), Sebastian Vettel azonban Ázsiában begyújtotta a rakétáit, és zsinórban négy győzelmet szerzett. A német Korea után már az élre állt, sorozata pedig elég volt ahhoz, hogy az utolsó három versenyen gyengébb teljesítménnyel is elhódítsa harmadik világbajnoki címét, csapatával együtt.
A tesztekhez képest a legnagyobb meglepetést a Williams visszaesése jelentette: bár a Forma-1 harmadik legsikeresebb alakulata azóta is megismételhetetlen sikert ért el Barcelonában, ezen kívül néhány pontszerzésre futotta tőlük, így csak a 8. helyen zártak a konstruktőrök versenyében.
2013
Az előző évhez hasonlóan a 2013-as szezon is egy jerezi és két barcelonai teszttel kezdődött, a címvédő Red Bull azonban sehol sem akarta igazán kimutatni a foga fehérét. Annyi biztosnak tűnt, hogy a Mercedesnek sikerült magasabb sebességbe kapcsolnia nem csak köridők, de a csapat struktúrája terén is (Michael Schumacher és Norbert Haug helyére Lewis Hamilton és Niki Lauda érkezett, valamint Paddy Lowe és Toto Wolff is csatlakozott a gárdához). A Lotus szintén bejelentkezett a bajnoki címért, a Ferrariról és a McLarenről azonban nem lehetett megállapítani, hogy hol áll.
Noha a szezont Kimi Raikkönen nyitotta meglepetésszerű győzelemmel, Fernando Alonso pedig két győzelmet is begyűjtött az első öt futam során, hamar kiderült, hogy ez a szezon a Red Bullról és a Mercedesről fog szólni. Az Ezüstnyilak három győzelmet is szereztek, de titkos barcelonai gumiteszt ide vagy oda, eleinte a Pirellik menedzselésében, később pedig időmérős és versenytempó tekintetében is alulmaradtak a Milton Keynes-iekkel szemben. Fernando Alonso remek képességeit mutatja, hogy még így is második helyen tudott zárni a két Mercedes és Mark Webber előtt, Sebastian Vettelt azonban nem érinthette: a heppenheimi az utolsó kilenc verseny során nem talált legyőzőre.
A várakozásoknak megfelelően a Lotus egész potens szezont zárt, 14 dobogós helyezéssel (ez több volt, mint a Mercedesé vagy a Ferrarié), a McLaren azonban olyan lejtőre került, melyből azóta sem tudott kikecmeregni: csaknem ötször kevesebb pontot gyűjtöttek, mint a negyedik bajnoki címét szerző Red Bull.
2014
A szezont az elmúlt évek legnagyobb szabályváltozása előzte meg, hiszen a gyártók V6-os turbókra cserélték a nyolchengeres szívómotorokat, a Mercedes pedig már két évvel korábban elkezdte fejleszteni a sajátját. A csapat tudatosan készült a szezonra, nem csak technikai fronton, de a menedzsmentben is, így minden adott volt a hatalomátvételhez. Már csak azért is, mert a V6-os éra kezdete kíméletlen csapást mért a Red Bullra: a Renault rettentően sérülékenynek bizonyult, a csapat a vert mezőnyben kullogott a tél folyamán.
Ennek fényében meglepő, hogy bár elveszítették No1 státuszukat a szezont domináló Mercedesszel szemben, három győzelmet is szereztek a szezonban, és második helyig jutottak a konstruktőrök között. A második legjobbnak tűnő motort a Ferrari hozta elő a gyárból, a mezőny talán legütősebb párosával kiegészülve, ugyanis Kimi Raikkönen érkezett Fernando Alonso mellé. A szezon azonban óriási csalódást jelentett számukra az ígéretes tesztek után: mindössze két dobogós hellyel kellett megelégedniük, és először zártak győzelem nélkül évet 1993 óta.
Egy nagy feltámadásnak szemtanúja lehetett a nagyérdemű 2014-ben: a Williams már a teszteken is az élen ólálkodott, majd átvette a tovább szenvedő és a Hondára váltás előtt átmeneti évet futó McLaren helyét a legjobb Mercedes-motoros csapatként, és harmadik helyen zárták a konstruktőri versengést.
Hiába a mezőny papíron második legerősebb motorja, ha egy csapat pénzügyi gondokkal küszködik: a Sauber nulla pontot szerzett a Ferrari technikai segítségével. A vörösök erőforrásait az autóiba először beszerelő Marussia viszont két pontot is begyűjtött a néhai Jules Bianchi révén, elsőként a 2010-ben bemutatkozó új csapatok közül.
