DIGITÁLIS MAGAZIN Pontállások Versenynaptárak
2024. november 2. szombat
Retro

24 éve volt az utolsó őrült pilótakeringő

Nem szerencsés szezon közben csapatot váltani, az utóbbi időben nem is volt igazán jellemző. Huszonnégy évvel ezelőtt, Ayrton Senna halálának évében viszont nagyon felbolydult a méhkas.

Bár a Belga Nagydíj előtt szinte mindenki biztosra vette, hogy Lance Stroll nem csak 2019-től kerül az édesapja által felvásárolt (Racing Point) Force India istállóhoz, hanem már akár Monzától, vagy Szingapúrtól bekövetkezhet a váltás (ami láncreakciót indíthatott volna el). Ez végül nem történt meg és az utóbbi napokban elhangzott nyilatkozatok arra engednek következtetni, hogy Ocon kihúzhatja év végéig a "Stroll-csapatban" és a Williamsnél sem történik változás a szezonzáróig.

Mostanában sokkal ritkábban látunk olyat, hogy egy istálló év közben váltogatja pilótáit, ahogy az sem gyakori, hogy egy pilóta egyazon szezonban több különböző istállónál is volán mögé üljön Formula-1-es versenyen. Azért időnként láthattunk példákat rá, gondoljunk Max Verstappen és Danyiil Kvjat helycseréjére 2016-ban a Toro Rosso és a Red Bull között, vagy éppen tavaly, amikor Jolyon Palmer kapta meg az elbocsátó szép üzenetet, helyére Carlos Sainz érkezett a gyári Renault-hoz, miközben a Red Bull fiókcsapata teljesen más párossal zárta az évadot, mint amelyikkel elkezdte.

Több pilótát is találunk a Formula-1 történetében, akik nemhogy kettő, de három csapatnál is megfordultak egyetlen szezon alatt. Utoljára 1994-ben történt ilyen, akkor Johnny Herbert három különböző autót is vezethetett. A Lotus-Mugen Hondánál kezdte a szezont, ám Monza után a csapat csődeljárás alá került (év végén el is tűnt a mezőnyből), a tehetséges brit pilóta azonban nem maradt sokáig körön kívül, a Ligier leszerződtette a Jerezben rendezett Európa Nagydíjra. Itt annyira jól teljesített (stabilan verte az állandó pilótát, Olivier Panist), hogy a Benetton az év utolsó két nagydíját megelőzően le is csapott Herbertre, akit végül meg is tartott 1995-re is.

Senna, Alesi, Schumacher - egyikük sem vett részt 1994 összes futamán


Íme azon versenyzők listája, akik a Formula-1 1950 óta íródó történelmében egyazon évben három különböző csapatnál is versenyeztek. Világbajnokokat is találunk a Gpblog felsorolásában.

Jo Bonnier 1968
Cooper, McLaren, Honda

Olivier Gendebien 1961 
Emeryson, Ferrari, Lotus

Dan Gurney 1968 
Eagle, Brabham, McLaren

Mike Hawthorn 1956 
Maserati, BRM, Vanvall

Johnny Herbert 1994 
Lotus, Ligier, Benetton

Jacky Ickx 1973 
Ferrari, McLaren, Williams (Iso-Marlboro)

Jean-Pierre Jarier 1977 
Penske, Shadow, Ligier

Geoff Lee's 1980 
Shadow, Ensign, Williams

Robert Moreno 1991 
Benetton, Jordan, Minardi

Stirling Moss 1952 
HWM, ERA, Connaught

Nelson Piquet 1978 
Ensign, McLaren, Brabham

Keke Rosberg 1978 
Theodore, ATS, Wolf

Roy Salvadori 1957 
BRM, Vanwall, Cooper

Harry Schell 1955 
Maserati, Ferrari, Vanwall

Maurice Trintignant 1958 
Cooper, Maserati, BRM

Maurice Trintignant 1963 
Lola, Lotus, BRM

John Watson 1975
Surtees, Lotus, Penske

1994 más téren is csúcstartó az elmúlt évtizedeket tekintve. Ebben az évben három pilóta is (legalább egyfutamos) eltiltásban részesült (Eddie Irvine 3, Mika Hakkinen 1, Michael Schumacher 2 versenyt volt kénytelen kihagyni), de sajnálatos halálesetek és súlyos sérülések miatt a mezőny tagjai szinte folyamatosan cserélődtek.

A Brazil Nagydíj rajtjához képest folyamatosan változott a mezőny 1994-ben

Akkor még csak tizenhat futamból állt a világbajnokság, mégis 46 pilóta (!) váltotta egymást abban az évben, a tizennégyből mindössze négy olyan istállót találunk, ahol mind a tizenhat versenyen ugyanaz a pilótapáros állt rendelkezésre (Tyrrell, Footwork, Minardi, Pacific).

Martin Brundle, a Sky szakértője, egykori Formula-1-es pilóta rámutatott, hogy ugyan 1989-ben eggyel több, tehát 47 benevezett pilótát láthattunk a száguldó cirkuszban, ám akkor temérdek csapat létezett, összesen 39 versenyzői ülés volt az 1994-es huszonnyolchoz képest.

1997-ben még a Sauber-Ferrarinál volt meglehetősen nagy mozgás. Bár Johnny Herbert helye betonbiztos volt, három pilótát is köszönthetett abban az évben csapattársaként. Az évadot az évek után visszatérő Nicola Larinivel kezdte a svájci istálló, ám elégedetlenek voltak teljesítményével, így az év közepén Gianni Morbidelli váltotta őt. Az olasz azonban karját törte egy tesztelés során, így Norberto Fontana ugrott be helyette. Morbidelli visszatért, ám a suzukai versenyhétvégén ismét megsérült a karja, így az évadzárón megint Fontana érkezett a helyére. Az argentin pilóta Villeneuve feltartása miatt vált híressé, de a Formula-1-ben végül nem volt maradása.

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal: