Az autósport történelmében valahányszor a versenyautók sebessége veszélyesen megemelkedett, mindig valamilyen szabályváltoztatással igyekeztek a nemzetközi szövetségnél korlátok közé szorítani a tempót. Ez ideig-óráig általában sikerül is, de néhány év múlva a technikai fejlődésnek köszönhetően mindig újra és újra szintet lépnek a pilóták.
2016-ban Valtteri Bottas új sebességrekordot állított fel a Formula-1-ben, az egyik szabadedzésen, Bakuban 378 kilométer/órás sebességgel repesztett. Hogyan alakultak ezek az értékek egy bő évtizeddel korábban? 2004-ben a Williams-BMW-vel Antonio Pizzonia, Monzában 369,9-cel ment, egy évre rá Kimi Raikkönen a McLaren-Mercedesszel ezt 370,1 km/órára javította.
Ennél is gyorsabban száguldott Juan Pablo Montoya egy monzai tesztelésen, 372,6-t mért a műszer. Tizenhárom évvel ezelőtt erősen foglalkoztatta az akkori BAR-Honda istálló szakembereit, hogy egy többé-kevésbé normális (tehát semmi extra eszközzel ellátott) Formula-1-es autó képes lehet-e túlszárnyalni a 400 kilométeres sebességet óránként?
A szavakat végül tettek követték, egy 007-es karosszériát használtak fel, amivel Jenson Button és Takuma Sato a 2005-ös szezonban versenyzett a száguldó cirkuszban és amivel Button Németországban és Belgiumban is harmadik helyen végzett. Az akkori BAR-tesztpilóta, Alan van der Merwe (aki egyébként évek óta az orvosi autót vezeti az F1-ben) vállalta a feladatot a 400-as projektben.
„Az első reakcióm? Hogy ez nem lehetséges. Ők azonban azt mondták, mindössze kicsivel több motorerőre lenne szükségünk. De azért ez nem ilyen egyszerű. A hagyományos speed-pilóták kinevettek minket, amikor megérkeztünk az Egyesült Államokba. Ők ugyanis hozzászoktak, hogy nagy és nehéz autókkal kísérleteznek, óriási lóerővel, mi pedig megérkeztünk, a hozzájuk képest filigrán autónkkal” – nyilatkozta van der Merwe.
„Kissé átépítettünk az autót, hogy magas sebességnél egészen nagy stabilitással rendelkezzen. A bonneville-i sós síkság különleges élmény, mindenhol csak a hatalmas fehér felszín, semmilyen támpontunk nincs. A pálya olyan 200 méter széles lehet és jó 17 kilométer hosszú. Csak azt tudom, hogy nagyon gyors vagyok, mert a motor magas fordulaton pörög, a sisak pedig ide-oda dobálózik” – idézte fel a versenyző az élményeket.
„Öt mérföldre volt szükségünk, hogy a csúcssebességet elérjük, de ahhoz, hogy hivatalos legyen egy rekord, kétszer kell megtenni az utat, egyszer oda, egyszer visszafelé, hogy a szélhatások kiegyenlítődjenek. Elértük a 400,454 km/órás tempót, de visszafelé nem tudtuk megismételni, akkor csak 397,36 sikerült, így az eredeti célunkat nem értük el” – tette hozzá van der Merwe.
A Mojawe sivatagban egy teszt során van der Merwe 413,2 kilométeres óránkénti sebességgel repesztett, de ott is csak az egyik irányban teljesítette a távot. Így a hivatalos rekord 397,36. Két éven át dolgoztak a projekten és egyszeri alkalomnak szánták. A Formula-1-ben pedig egy ideig még nem számíthatunk csúcsdöntésre, mivel bonyolultabb aerodinamika és szélesebb gumik lassítják a csúcssebességet. 2017-ben a leggyorsabb Sebastian Vettel volt Mexikóban, 362.4 kilométer/órával.
