Nem feltétlenül kell sikertelennek lennie egy újonc gárdának, sőt, többen is dobogóig, sőt futamgyőzelemig vitték. 1990-ben azonban egy olyan kísérlettel találkozhattunk, ami már az első pillanattól látszott, hogy reménytelen. A Life nevű, egy pilótát foglalkoztató formáció éppen totális sikertelensége és reménytelensége miatt vált híressé.
Amikor egyáltalán elindult az autó, akkor is az esélytelenek boldog nyugalmával körözhetett a péntek délelőtti előkvalifikációkon (zömében) Bruno Giacomelli, ugyanis az aerodinamikailag és motorikusan is pocsék versenyautó körönként legalább húsz-huszonöt másodperccel volt lassabb bárki másnál, így nem fenyegette az a veszély, hogy egyáltalán az időmérő edzésre bejut. Ez természetesen nem is sikerült, tizennégyből nulla a mérleg, majd a csapat eltűnt a Formula-1 környékéről is.
A Lamborghini annyira bízott saját erejében, hogy 1991-ben saját istállót indított (miközben a Ligier-t is ellátta motorokkal), de csúnya vége lett. A versenyautó lassú és megbízhatatlan volt, mindössze néhány versenyre sikerült egyáltalán kvalifikálnia magát Nicola Larininek és Eric van de Poele-nak, a pontszerzés sem jött össze, legjobb eredmény a debütáló versenyen elért hetedik hely az olasz pilótától. Gyorsan kifulladt a próbálkozás, év végén lehúzta a rolót a csapat és a Lambo maradt inkább a motorszállításnál (további két szezonon át).
Az Andrea Moda csapatról már hosszabban is értekeztünk korábban. 1992-es indulásuk és bukásuk törvényszerű volt, nagy szerencse, hogy az időnként a pilótája életével játszó gárda ámokfutása miatt végül nem sérült meg senki. Nagy reményekkel érkezett a száguldó cirkuszba a Pacific istálló 1994-ben, főleg a Reynard alapokon nyugvó, továbbfejlesztett karosszériában bíztak. Ez is lassúnak bizonyult és az Ilmor, majd az egy évvel későbbi Ford-erőforrás sem húzta ki a csapatot a csávából. A futamok kevesebb, mint felére sikerült kvalifikálni, 1995 végén pedig elfogyott a pénz és a Pacific el is tűnt a mezőnyből.
A Simtek az egyik legszerencsétlenebb csillagzatú csapatként maradt emlékezetes, szintén 1994-ben debütált az imént említett Pacific-Ilmorral együtt. Fennállása harmadik versenyhétvégéjén halálos balesetet szenvedett egyik pilótája, Roland Ratzenberger, az emlékezetes imolai hétvégén. Alig egy hónappal később, a helyére érkezett Andrea Montermini ütközött hatalmasat Barcelonában és sérült meg súlyosan. A pontszerzéshez egyszer sem álltak közel, bár a másik újonc istállót stabilan legyőzték. 1995-ben már a Monacói Nagydíj után pénzügyi nehézségek miatt kénytelenek voltak bezárni a boltot.
Ekkor már a mezőnyben volt a Forti-Ford is, amely minden idők egyik leglassabb autójaként virított, rendre teljesen utolsóként. A legjobban talán az a tény érzékelteti a sárga autók tempóját, hogy még a Minardi is átlagosan 4-5 másodpercet vert körönként a Fortikra. Bár Ausztráliában közel került a pontszerzéshez, ez csak a temérdek kieső miatt volt lehetséges. 1996-ban végül ugyanarra a sorsra jutott, mint a Simtek, év közben kényszerült kiszállni a sorozatból pénzhiány miatt.
Valójában a 2010-ben érkezett csapatok sem vitték sokra (legtovább a Virgin-Manor jutott), közülük a leggyengébbnek az első pillanattól a HRT (Hispania) bizonyult, pénzügyileg sosem volt igazán stabil a gárda, de három teljes szezonra így is elegendőnek bizonyult. 2012 végén pontszerzés nélkül távoztak.
Összetett a probléma, de leginkább az egekbe emelkedő költségek miatt 2010 után kizárólag a Haas érkezett új csapatként a Formula-1-be. A Liberty Media azon dolgozik, hogy újra vonzóvá tegye a száguldó cirkuszt más gyártók és új csapatok számára is.
