1990 óta rengeteg újonnan alapított Formula-1-es istálló próbálkozott a száguldó cirkuszban, azonban meglehetősen vegyes sikerrel. Megvizsgáljuk, melyik kísérlet meddig jutott, voltak ugyanis olyanok, akik nagyon gyorsan kifogytak a pénzből, vagy évekig tartó agónia végén dobták be a törölközőt. Ugyanakkor akadtak olyanok is, ahol már a bemutatkozás éve is kiválóan sikerült.
A sikeres debütáló szezon egyik legjobb példája az elmúlt harminc évben a Jordan istálló. Az ír bankár, Eddie Jordan nagyszerű csapatot rakott össze az F3000-ben, majd gondolt egy merészet és szintet lépve 1991-ben a Formula-1-be lépett fel.
Andrea de Cesaris és Bertrand Gachot révén tizenhárom ponttal az előkelő ötödik helyen végzett a tabellán a Jordan, sőt, Belgiumban csak egy technikai hiba fosztotta meg az olaszt a második helytől. Két gyenge szezont követően 1994-től még inkább megindult a szekér és 1998-ban már az első győzelem is meglett. 2005-ig volt a mezőny tagja a Jordan.
Két évvel később érkezett a Sauber (a Mercedes háttértámogatásával) és azonnal egy ötödik hellyel indított a debütáló futamon. Összességében 12 egységet begyűjtve a hetedik helyet kaparintotta meg a svájci alakulat, amely stabilan a legjobb tízen belül harcolt a pontokért JJ. Lehtóval és Karl Wendlingerrel. 1995-ben az első dobogó, 2008-ban pedig (BMW néven) az első győzelem ideje érkezett el. Tavaly sereghajtóként, idén nagyobb reményekkel, de jelenleg is a mezőny tagja a Sauber, remélhetőleg még sokáig az is marad.
1997-ben a Stewart-Ford érkezett újoncként az amerikai gyár erős támogatásával. Bár Rubens Barrichello révén a monacói esőben egy csodálatos második helyet szerzett a fehér autó, ezt leszámítva totális bukás volt az első két év, az autók a versenyek kétharmadát be sem fejezték, általában motorhiba miatt (Silverstone-ban Barrichello alatt a hétvége során három motor is elfüstölt). 1999-ben sikerült a nagy áttörés, három harmadik és egy első hely (utóbbi Johnny Herbert révén), összetettben pedig a negyedik pozíció. Ezután felvásárolta az istállót a Jaguar.
2002-ben érkezett a Toyota a mezőnybe, közel másfél éves előkészületet és tesztsorozatot követően. Bár árnyalja a képet, hogy számtalan kieső volt, de mégis sikerült az álomszerű kezdés, a japán gyártó ugyanis rögtön első futamán pontot szerzett, majd a harmadikon ismét. Ezzel viszont le is zárták az éves termést. Nem sikerült berobbanni a csapatnak, viszont további kilenc alkalommal zártak az első tízben, ez azonban akkoriban még nem ért pontot.
A kezdeti gyengélkedés után 2005-től eljött a dobogós helyek ideje, de a 2009 végi kivonulásig a futamgyőzelem csak nem jött össze, pedig többször is közel kerültek hozzá.
Utolsó, sikeres próbálkozó a 2016-ban induló Haas, de itt sem egészen önerőből működik a projekt, hanem a Ferrari hathatós (főként technikai) támogatásával. Stabil középcsapattá vált már az első évben az amerikai gárda, inkább az egyenletes teljesítmény hiányzik egyelőre a Haastól. Romain Grosjean és Kevin Magnussen viszonylag jó százalékban szállította a pontokat tavaly, de egyelőre ugrásszerű javulásra nemigen számíthatunk tőlünk. Még említést érdemel a három, 2010-es újonc közül legtovább jutó Virgin-Marussia-Manor, 2014-ben, Jules Bianchi révén két, két évvel később Pascal Wehrlein vezetésével egy ponttal zárt, de végül nem úszta meg a csődöt és tavaly már nem indulhatott el a gárda a szezonban.
