A McLaren-Honda együttműködés egyik legfőbb problémája az óriási elvárásokban rejlett, ugyanis a rajongók és a szakemberek is a Senna-Prost-időszak szövetségének sikerességét vizionálták. Ennek nem tudott megfelelni a japán motorszállító, így három évnyi szenvedés után véget ér a házasság és 2018-ban külön utakon folytatják. Egyetlen dobogós helyezés sem jött össze a wokingiaknak 2015 óta, sőt, igazából reális esélyük sem volt erre, a pontszerzés is sikernek számított.
A Porsche sokkal arcpirítóbb visszatérést hozott össze néhány év kihagyás után még a kilencvenes években. A rövid, 1983-as bemutatkozást követően a német erőforrás 1984-re ért be igazán és ugyan nyers erőben lemaradásban volt, például a BMW 900 lóerős motorjához képest mindössze 750 lóerőre volt képes, az üzemanyag-takarékossága miatt legyőzhetetlennek bizonyult, ez párosult egy akkoriban jónak számító megbízhatósággal.
1984-től három éven át folyamatosan a McLaren-TAG Porsche formáció nyerte az egyéni világbajnoki címet Niki Lauda és Alain Prost révén, az első két évben a konstruktőrit is. 1987 már kevésbé sikerült fényesre, igaz, ekkor a wokingi csapat már inkább a jövő évre figyelt, hogy összeállhasson a Hondával (ami ugye szintén sikeres együttműködést hozott).
Három év kihagyás után érezte úgy a Porsche, hogy megérett az idő a visszatérésre. Nagy csinnadrattával érkeztek újra a Formula-1-be a Footwork-Arrows istálló partnereként, de nagyon rondán elbuktak. Egy V12-es erőforrást terveztek a német mérnökök, az eredmény azonban katasztrofális lett. A motor a konkurenciához képest rendkívül súlyos volt, legalább 200 lóerős lemaradásban volt és még a megbízhatósága is pocséknak bizonyult.
Michele Alboreto, a „legsikeresebb” pilótává vált a csapaton belül azzal, hogy a hat kísérletből négyszer egyáltalán a rajtrácsra eljuttatta a borzalmasan lassú autót, Alex Caffinak egyszer sem, a sérülése miatt beugró Stefan Johanssonnak egyszer sikerült ez a bravúr. Ám a kockás zászlót egyik esetben sem látták meg, ugyanis a versenyautó többnyire a versenyek felét sem bírta ki, ha egyáltalán túljutott a kvalifikáción.
Összesen hat versenyhétvégén használták a teljesen félresikerült Porsche-motort, majd a német gyártó önként távozott a hátsó ajtón és nem is láttuk őket az elmúlt 26 évben. A Francia Nagydíjtól a nem túl acélos, de valamivel jobb V8-as Ford motorra váltott a Footwork átmeneti megoldásként, de a jobb eredményekre 1992-ig várni kellett.
Ezt a történetet látva a Honda visszatérése nem is volt olyan borzalmas, de természetesen ez relatív, a McLaren ugyanis hatalmasat bukott a három évnyi szenvedéssel mind presztízs, mind anyagi téren. A Porsche 2021-ben visszatérni készül, pontosan 30 évvel a félresikerült próbálkozását követően. Remélhetőleg, ezúttal felkészültebben és nagyobb sikerrel, mint 1991-ben.
