Steward
Balogh Tamás
AJÁNDÉK DIGITÁLIS MAGAZIN Pontállások Versenynaptárak Pilóták Csapatok
2020. május 30. szombat
Retro

Retro – 10 pillanat az örök 2-es számútól

Aligha találhatunk jobb példát az F1 történetében második számú pilótákra Rubens Barrichellónál: zsinórban öt konstruktőri címben működött közre, amikor kellett félreállt, amikor lehetett, győzött.

Ma ünnepli születésnapját az 1972. május 23-án született Rubens Barrichello, akinek pályafutását F1-es karrierje 10 emlékezetes pillanatával idézzük fel:

1993 Európa Nagydíj: Parádé az esőben

A brazil újonc mindössze harmadik versenyét futotta a Jordan istállóval, amikor a mentorának és példaképének, Ayrton Sennának köszönhetően legendává vált doningtoni Európa Nagydíj kis híján meghozta számára is a dicsőséget. Hasonlóan nagy rajtot vett a vizes pályán, mint honfitársa, a 12. helyről indulva az 1. kör végén már a negyedik volt, sőt egy ideig a második pozícióban is haladt Senna mögött. A 76 körös verseny 71. fordulóját dobogós pozícióban kezdte meg, ám az üzemanyagrendszer problémái megfosztották a nagy sikertől. Végül csak egyszer szerzett pontot a szezonban, méghozzá az utolsóelőtti, japán futamon, ahol ötödik lett.

1994 San Marinó-i Nagydíj: A fekete hétvége

Az első dobogó végül a következő szezon elején, Aidában összejött, sőt két futam után a bajnokság második helyéről várta a folytatást a brazil. Barrichello aztán két hét alatt a mennyből a pokolba jutott: a San Marinó-i Nagydíj pénteki napján életveszélyes balesetet szenvedett, s bár Sid Watkins gyors beavatkozásának köszönhetően teljesen felépült, két nappal később elveszítette a hozzá legközelebb álló autóversenyző-kollégát, Ayrton Sennát…

1994 Belga Nagydíj: Váratlan pole

Barrichello végül csak magát az imolai futamot kellett, hogy kihagyja a baleset miatt, s mivel aidai dobogója mellett összesen ötször zárt a negyedik helyen a szezon során, a bajnokságban a 6. pozíciót szerezte meg a trófeáért küzdő Schumacher és Hill, a két Ferrari, valamint Mika Hakkinen mögött. A legemlékezetesebb azonban egy olyan hétvége volt, amelyen pontot sem szerzett végül: a Belga Nagydíj esős időmérőjén Barrichello pole-t szerzett a Jordan-Harttal, s a dobogóra mindenképp esélye lehetett volna, ám végül kicsúszott és kiesett…

1997 Monacói Nagydíj: Dobogó a semmiből

Bár az 1996-os szezon nem alakult rosszul a Jordannél, Barrichello elfogadta az újonc Stewart csapat hívását. Az első évet megbízhatósági problémák jellemezték, mindössze kétszer látta meg a kockás zászlót a 17 verseny alatt, ám ezek egyike addigi talán legnagyobb futama volt. A kaotikus monacói futamon a középmezőnyből indulva néhány forduló után a második helyen találta magát, s hiába űzte először volt csapata színeiben Ralf Schumacher, majd Fisichella, később pedig Eddie Irvine, senki nem talált fogást rajta, s az idő előtt leintett futamon végül ezüstérmes pozícióban zárt.

barrichello-1997-monaco  



1999 Brazil Nagydíj: Ami végül sosem sikerült

Két évvel később Barrichello még mindig a Stewarttal versenyzett, s az 1999-es interlagosi futamon közel került ahhoz, hogy véghez vigye, ami végül sosem sikerült neki: megszerezni a brazil versenyzők első hazai győzelmét Ayrton Senna halála óta. A harmadik helyről rajtoló Barrichello hamar átvette a vezetést Interlagosban, s az első kiállásáig az élen állt – a versenye végül motorhibával ért véget. Összességében remek éve volt, Franciaországban pole-t szerzett, összesen háromszor állt dobogóra, s hetedik lett a bajnokságban: le is csapott rá a Ferrari, akik a távozó Eddie Irvine utódját keresték.

2000 Német Nagydíj: Senna óta az első

Az első ferraris szezon pedig meg is hozta az első futamgyőzelmet, mely egy nagyon merész taktika eredménye volt a Hockenheimringen – tegyük hozzá, a szerencse is mellé szegődött, hiszen csapattársa kiesett, a domináns McLarenek stratégiáját pedig keresztülhúzta a pályára rohanó őrült miatt beküldött safety car. Így végül a 18. helyről induló Barrichello megszerezte Brazília első futamgyőzelmét Senna óta, majd könnyekben tört ki a dobogó tetején…

barrichello-2000-win

2002 Osztrák Nagydíj: Mindent a bajnoki címért

Csak épp nem Barrichello bajnoki címéért… Két év telt el a hockenheimi siker óta, melyet a brazil azóta sem tudott megismételni, ám 2002-ben Ausztriában úgy tűnt, hogy ismét győzhet, ráadásul ezúttal „önerőből”, a szerencse közreműködése nélkül. A Ferrari azonban az előző évhez hasonlóan (akkor második helyen állt) arra kérte a magabiztosan vezető brazilt, hogy adja át a helyét Michael Schumachernek – a többi, ahogy mondani szokás, történelem…

2005 Kínai Nagydíj: Véget ér az álom

Barrichello kilenc futamgyőzelemmel, számtalan dobogóval és két világbajnoki ezüstéremmel a háta mögött érkezett meg utolsó ferraris futamára, a 2005-ös Kínai Nagydíjra. A Scuderia körülbelül egy évtizede nem mutatott olyan gyenge formát, mint abban az évben, így tulajdonképpen az is bravúrnak nevezhető, hogy a brazil egyáltalán négy dobogót össze tudott lapátolni abban az évben. A búcsú a maranellóiaktól elég méltatlanra sikeredett, a brazil a 12. helyen, utolsó előtti célba érőként fejezte be a versenyt, hogy a következő évet már a Hondánál kezdje meg.

2009 Európa Nagydíj: A legjobbkor jött győzelem

A japánokkal töltött három évről jobb nem is beszélni: bár 2008-ban egy egészen szenzációs dobogót hozott össze Silverstone-ban, az előző esztendőben karrierje során először és utoljára 0 ponttal zárt, s csak a 20. lett az összetettben – Speed, Davidson, Yamamoto, Albers, valamint az 1-1 futamra beugró Nakajima és Winkelhock: mindössze őket tudta megelőzni a bajnokságban. A csapat és a pilóta azonban kitartottak egymás mellett, s ennek a Brawnná változást követően a két utolsó futamgyőzelem lett a jutalma. A valenciai különösen fontos volt, hiszen ez volt az első futam azt követően, hogy az épp Barrichello autójáról lepattanó rugó életveszélyes sérüléseket okozott honfitársának, Felipe Massának. Bár egy pillanatra a bajnoki cím reménye is felvillant, a brazil végül csak harmadikként zárt az összetettben csapattársa, Button és Sebastian Vettel mögött.

barrichello-2009-win 

2011 Brazil Nagydíj: Búcsúdal helyett

Ezt követően viszont leáldozott a brazil csillaga: a Williamshez szerződve be kellett érnie egy tizedik hellyel a 2010-es szezon végén, utolsó évében pedig már csak két ízben tudott pontot szerezni. Ráadásul hiába volt épp a Brazil Nagydíj az utolsó futama, nem kapott Felipe Massához hasonló búcsút, hiszen Barrichello ekkor még hitt a folytatásban – a sors furcsa iróniája, hogy az öt évvel későbbb látványos külsőségek közepette elbúcsúztatott Massa pedig már nem, de végül mégis megkapta, épp a Williamsnél.

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal:
Olvastad már?