De Cesaris sebességével sosem volt gond, a megbízhatóságával annál inkább. Néhány jó eredménye mellé ugyanis rettentően sok karambolt is számlálhat. Híres autótörőként vonult be a Formula-1 történelmébe. Pályafutását 1980-ban, az Alfa Romeo istállónál kezdte beugróként, majd a következő évben a McLarenhez szerződött. Ebben nem kevés szerepe volt, hogy az olasz versenyző és a csapat főtámogatója is a Marlboro volt abban az időszakban. De Cesaris balszerencséjére nem sok öröme volt ebben az egy szezonban, ugyanis a McLaren ebben az időszakban gyengén teljesített.
Két újabb évre az Alfa Romeohoz tért vissza, főleg 1983-ban zárt sikeres évadot. Előbbi évben egy harmadik, majd rá egy évre két második helyet szerzett, 15 pontjával az előkelő nyolcadik helyen zárta az összetettet. Általában igaz volt pályafutása első felére, hogy vagy pontszerző helyen ér célba, vagy kiesik a versenyből. Többnyire azért az utóbbi valósult meg (első három teljes szezonjában 26 kiesést számlálhatott, miközben csak hatszor szerzett pontot). Egyszer sem maradt két évnél tovább egy istállónál, így a ’84-’85-ös évadokat az akkor már leszálló ágban levő Ligiernél töltötte. Itt már valamivel jobb arányban ért célba (10x), ebből három alkalommal volt pontszerző.
A Minardinál töltött 1986-os szezon katasztrofálisra sikeredett, egyetlen egyszer látta csak meg a kockás zászlót, nyolcadik helyezése azonban pontot nem ért. Ez volt az egyik olyan teljes évada, amikor nem jött össze a pontszerzés. 1987-ben újra felállhatott a dobogóra Belgiumban, ám ez az évad sem de Cesarisról szólt, mindössze kétszer sikerült célba érnie. Igaz, itt már nagyobb részt volt ludas az elképesztően megbízhatatlan Brabham-BMW.
Újabb sikertelen kirándulás egy újonc csapathoz, az akkor alakult Rialhoz ’88-ban. De Cesaris vezetése kezdett valamelyest letisztulni, egyre kevesebb karambol részese lett, pechére azonban kevés igazán működőképes autó volt ekkoriban alatta. A Rialnál is egy bravúros negyedik hely lett a mérlege, ha nem ért célba, annak is egyre nagyobb százaléka technikai hibákra vezethető vissza.
A biztatóan induló, de végül később egyre lejjebb csúszó Dallara istállóhoz szerződött két évre. 1989-ben megszerezte pályafutása utolsó dobogós helyezését az esős montreali futamon. A versenyek felén, nyolcszor látta meg a kockás zászlót, ez volt az első ilyen bravúrja karrierje során. 1990-ben pechére az autó teljesítménye látványosan visszaesett és még a megbízhatósággal is gondok akadtak. Nem sikerült a pontszerzés és a célba érés is mindössze kétszer. itt úgy tűnt, véget is ér Andrea De Cesaris F1-es pályafutása.
Az újonnan alakult Jordan csapatba szinte be kellett vásárolnia magát több millió dollárért. Eddie Jordan csapatfőnök ezt a döntését biztosan nem bánta meg később. De Cesaris egyre jobban megbarátkozott a kocsival és a szezon közepén zsinórban öt versenyből négyszer pontot szerzett, összesen kilencet, amivel pályafutása egyik legjobb eredményeként az összetettben is kilencedikként zárt. Ráadásul Belgiumban drámai körülmények között, alig két körrel a leintés előtt esett ki technikai malőr miatt a második helyről úgy, hogy a vezető Sennát támadta a győzelemért. Ismét a futamok felén ért célba, a kiesései közül is csak három történt saját hibájából.
Még egy nagy dobása volt De Cesarisnak, ugyanis a Tyrrell csapat felfigyelt az olasz pilóta magabiztossá vált vezetésére és két szezonra leszerződtette. (Igaz, a szponzori pénzek továbbra sem maradtak el.) De Cesaris pechére az új Ilmor erőforrás még gyerekcipőben járt, sokszor meghibásodott, de még így is négy alkalommal haladt át pontszerzőként a célvonalon, összesen kilenc egységet szerezve. Ez volt az utolsó, jól sikerült teljes szezonja De Cesarisnak.
1993-ban az új Yamaha erőforrás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, lassú volt a Tyrrell és megbízhatatlan is, de Cesaris egyetlen egyszer zárt az első tízben, pontot nem sikerült szereznie. Utolsó évében már csak beugró volt, előbb a Jordannél (egy 4. hely), majd a Saubernél (egy 6. hely) volt helyettes. Utolsó futamát Jerezben futotta, majd örökre felhagyott a Formula 1-gyel.
Az üzleti életben nagyobb sikerek övezték de Cesarist, igazi tőzsdecápa lett belőle, óriási vagyont halmozott fel. Élete azonban sajnos tragikusan hamar véget ért, 2014-ben egy motorbalesetben életét vesztette. 208 futamából egyet sem tudott megnyerni, igaz, kétszer (1982-ben és 1991-ben) meglehetősen közel volt hozzá. Ennek ellenére üde színfoltja volt a ’80-as, ’90-es évek F1-ének, bár az is igaz, hogy róla általában a karambolok és autótörések jutnak elsőként a rajongók eszébe.
