A négyszeres világbajnok, Alain Prost csaknem egy évtizeden keresztül mondhatta magát a legsikeresebb Formula-1-es versenyzőnek, visszavonulása idején 51-nél tartott a futamgyőzelmek számában. Mikor azonban Michael Schumacher a Ferrarival elkezdte halmozni a sikereket, elkerülhetetlennek látszott, hogy őrségváltás történjen az élen. A még mindig csak 32 éves Schumacher – aki ezt követően sokáig szintén toronymagasan vezette az örökranglistát – a 2001-es Belga Nagydíjon ugrott az élre, miután az előző állomáson, a magyar versenyen 51. győzelmével negyedik bajnoki címét is bebiztosította.
Michael Schumachernek könnyű dolga volt a szeptember 2-i versenyen, amelyet háromszor kellett újraindítani. Bár a Ferrari friss világbajnoka az esős időmérőn csak a harmadik helyre kvalifikált a két Williams-BMW elé, legfőbb riválisai még a tényleges rajt kezdete előtt kihullottak előle. Az első rajtot csúsztatták, mivel Heinz-Harald Frentzen autója lefulladt, a második formációs kör kezdetén pedig Juan Pablo Montoya ragadt a pole-pozícióban, így mindkettejüket a rajtrács végére sorolták.
A futam aztán elindult, Schumacher vezetett, de a negyedik körben óriási baleset történt Eddie Irvine és a gumifalba fúródó Luciano Burti között (erre később visszatérünk). Az eset komolysága miatt piros zászló került elő, a távot pedig 36 körre csökkentették, semmisnek nyilvánítva a verseny megtett hányadát. Ralf Schumacher hátsó szárnyán állított a Williams, de kifutottak az időből, és a szerelőknek úgy kellett elhagyniuk a rajtrácsot, hogy az autó még mindig az emelőn állt – rendkívül esetlen látványt nyújtott magasban levő kerekeivel. Ez azt jelentette, hogy neki is a mezőny végéről kellett indulnia.
Az első sor kiesésével a tényleges pole-pozíciót Michael Schumacher foglalta el, aki könnyű győzelmet aratott Spában, megszerezve 52. futamgyőzelmét, mellyel Prostot megelőzve a ranglista élére ugrott. Ráadásul ugyanezen a versenyen 769-re növelte pontjai számát, átugorva a 768,5 egységével addigi rekorder franciát.
David Coulthard második lett a McLarennel, elképesztő, hogy legjobb köre 1,8 másodperccel elmaradt Schumacher leggyorsabbjától. Giancarlo Fisichella harmadikként végzett egy extrém taktikával, amely a rövidítésnek köszönhetően működött is: nem cseréltette le első gumijait a kiállásoknál, ezzel is időt spórolva meg. Ez volt a Benetton csapat történetének utolsó dobogója, amely a következő szezonban Renault-vá alakult. A Hakkinen mögött ötödikként beérő Barrichellónak is kalandos versenye volt: eltalált egy bokszutcai táblát, ami elállította első szárnyát. A Williamsnek nem sikerült pontot szereznie, Ralf Schumacher a hetedik helyre jött fel, de a pályafutása utolsó pontját megszerző Jean Alesit nem tudta előzni, Montoya menetközben kiesett.
Mindezen érdekességek mellett a futam leginkább Burti és Irvine ütközése miatt emlékezetes, akik a gyors Blanchimont kanyarban akadtak össze. A brazil pilóta Irvine mellé ért, és úgy gondolta, a Jaguar-versenyző helyet hagy neki. Az északír viszont nem hitte volna, hogy Burti megpróbálkozik az előzéssel, a két autó összeütközött, Burti pedig első szárnyát elveszítve nyílegyenesen a gumifalba ütközött.
A képeken is látszott, hogy brutális becsapódás volt, a komoly problémát pedig az okozta, hogy a Prost a gumik sorfala alá kúszott, és nagy erővel ütközött a mögötte húzódó betonnak, ráadásul az abroncsok megütötték a versenyző fejét. Burti arca zúzódott, és agyrázkódást is szenvedett, de megúszta igazán komoly fejsérülés nélkül. Mindazonáltal sem az év későbbi részében, sem később nem versenyzett már a Formula-1-ben: később azonban a Ferrarinál volt tesztpilóta, hosszú évek óta pedig a brazil túraautó-bajnokság oszlopos tagja.
