Steward
Balogh Tamás
DIGITÁLIS MAGAZIN Pontállások Versenynaptárak JOHNNYBET
2022. július 2. szombat
Retro

Retro – Lauda és a Ferrari utolérhetetlen

Mindössze első évét teljesítette az olasz csapat színeiben, de Niki Lauda számtalanszor megvillantotta képességeit, amelyek később három bajnoki címet értek neki. A Holland Nagydíjon a Ferrari más ligában autózott.

Az 1974-es szezonról legtöbbeknek Emerson Fittipaldi jut eszébe, aki a McLaren történetének első világbajnoki címét szerezte. Ahogy később annyiszor, a csapat legnagyobb ellenfele a Ferrari volt, a svájci Clay Regazzoni az utolsó futamra pontegyenlőségben érkezett Fittipaldival. A szezon nagy részében azonban nem ő, hanem csapattársa, Niki Lauda volt a vörösök eredményesebb pilótája. A később háromszoros világbajnokká váló Lauda első évben szerepelt a Scuderia színeiben – ahova Regazzoni ajánlásával került be –, és már negyedik versenyén, Spanyolországban megszerezte első futamgyőzelmét.

Újabb négy futam múlva, Zandvoortban fölényesen állt a pole-pozícióba, 0,6 másodpercet adva a második helyezett Regazzoninak. Laudának az időmérőn abban a szezonban egyébként sem volt párja, a 15 versenyből 9-en ő szerezte meg a pole-pozíciót. A Holland Nagydíjon azonban a Ferrari tempója is egyedülálló volt, a harmadik helyen végző Fittipaldi már 1,2 másodpercet kapott az osztráktól. Mike Hailwood szintén McLarennel negyedik lett: érdekesség, hogy ebben a szezonban Fittipaldi és a csapat harmadik tagja, Denny Hulme a Marlboro újonnan érkező szponzori színeiben versenyzett, míg Hailwood a korábbi főtámogató, a Yardley festésével.



A június 23-i startnál Lauda sikeresen megőrizte vezetését, miközben a kilencszeres motoros világbajnok, Hailwood a második helyre ugrott fel. James Hunt, aki a hatodik rajtkockába kvalifikált a Hesketh autójával, gyengén indult. Nagy igyekezetében, hogy felzárkózzon, eltalálta a fekete Shadow-ban első versenyét teljesítő Tom Pryce-t. Hans-Joachim Stuck egy különálló baleset áldozata volt az első körben.

Lauda az élen erődemonstrációt tartott, senki sem tudott a közelébe kerülni, a második körben pedig Regazzoni visszavette a második pozíciót, ugyancsak hamar lerázva magáról a Ford-motoros autók armadáját. A McLarenek harmadik helyért folyó csatájába leginkább Patrick Depailler tudott bezavarni a Tyrrell-lel, a futam végére azonban üzemanyaga és abroncsai elfogytak, így leszakadt két ellenfelétől. A pályafutása második győzelmét megszerző Laudát végül 8 másodperc választotta el Regazzonitól, a harmadik helyezett Fittipaldi már fél percre következett. A brazil továbbra is vezette a világbajnokságot, de immár csak egyetlen ponttal Lauda előtt. Regazzoni további két egység hátrányban állt.

Hailwood negyedik helyen ért célba Scheckter és Depailler előtt – az a korszakban ritka helyzet állt fent, hogy az első öt helyezett az indulási sorrendben ért be, ráadásul a pontszerzők között két Ferrari, két McLaren és két Tyrrell végzett. Erős versenyt teljesített John Watson is nem gyári Brabhamjével, de szárnyának egy alkatrésze félig leszakadt, és a verseny hátralevő részében a hátsó légterelőn fityegett, így épphogy lemaradt a pontszerzésről. A 8. helyezett Ronnie Peterson szintén erős futamot teljesített, miután a nagydíj előtt tesztelés közben nagy balesetet szenvedett, amely során az eszméletét is elveszítette. Először pontért harcolt, végül azonban két kör hátrányba esett vissza a Lotus problémái és egy kényszerű kerékcsere miatt.

Az Ensign ausztrál versenyzőjét, Vern Schuppant diszkvalifikálták egy olyan okból, amely manapság aligha fordulhatna elő: egyik gumija felrobbant, azonban nem tudott eljutni csapata garázsáig, a bokszutca előtt állt meg. Az Ensign itt cserélte le kerekét, amit szabályellenesnek nyilvánítottak.

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal: