1999. május 16-án, a szezon negyedik állomásaként került sor a Monacói Nagydíjra. Akárcsak az előző idény, úgy az addigi három verseny is a Ferrarik és a McLarenek harcát hozta, ám 1998-cal ellentétben ezúttal az olaszok látszottak erősebbnek: Michael Schumacher és Eddie Irvine is nyertek már egy-egy futamot, s a pontversenyben is ők vezettek 16, illetve 12 egységgel a címvédő Mika Hakkinen előtt.
A monacói kvalifikáción azonban ismét a finn pillanati következtek: a világbajnok már a negyedik rajtelsőségét szerezte az évad során, azaz egyelőre veretlennek bizonyult az időmérőkön! A vörös fenyegetés persze ott volt a nyomában: Schumacher csupán 64 ezreddel maradt el legendás riválisától, míg a második sort csapattársaik bérelték ki David Coulthard, Irvine sorrendben.
A verseny aztán már a startnál eldőlt: Schumacher jobban jött el a második kockából, így azonnal átvette a vezetést Hakkinentől. Eggyel hátrébb is a Ferrari kapta el jobban a rajt pillanatát, így Irvine feljött harmadiknak mögéjük.
Ez a sorrend csaknem a verseny feléig változatlan maradt, amikor Coulthard autója váratlanul lassulni kezdett, amely miatt aztán fel is kellett adnia a további küzdelmet. A McLaren drámáját pedig tovább tetézte, hogy néhány körrel később Hakkinen csúszott meg egy olajfolton a Mirabeua kanyarban, amelyet Toranosuke Takagi folyatott el, miután elfüstölt a motorja. Mire a finn visszatért a pályára, Irvine elment mellette, így csak a harmadik helyre tudott visszajönni.
A sorrend végül már nem is változott a leintésig: Schumacher félperces előnnyel nyert Irvine előtt, ezzel pedig a Ferrari megszerezte fennállása első kettős győzelmét a Monacói Nagydíjon! A pontosság kedvéért hozzá kell tenni, hogy ez csak a Formula-1-es időkre és a Ferrarira mint konstruktőrre igaz, hiszen 1934-ben a csapat már szerzett egy első és egy második helyet, ám akkor még Alfa Romeókkal versenyeztek.
F1 - Monaco GP 1999 - Race - Part 1 by Sukhoi-su37
Schumacher ezzel az eredménnyel nyolcpontosra hizlalta összetettbeli előnyét csapattársával szemben, míg a dobogós Hakkinen lemaradása már tizenkét egység volt az akkor még csak kétszeres világbajnok német mögött. A Ferrari fölénye még nagyobb volt a konstruktőri tabellán: 44 ponttal álltak, míg a McLaren csak hússzal – később ezt a vb-címet be is húzták a maranellóiak.
Ami pedig a további sorrendet illeti Monacóban: a negyedik helyre Heinz-Harald Frentzen futott be a Jordannel, aki később szintén sokáig életben tudta tartani reményeit a végső sikerre, az utolsó két pontszerző pozíciót pedig a Benettonok foglalták el Giancarlo Fisichella, Alexander Wurz sorrendben. A hercegség versenye egyébként ezúttal sem hazudtolta meg magát: mindössze kilencen értek célba a 22 indulóból.
F1 - Monaco GP 1999 - Race - Part 2 by Sukhoi-su37
