Már pénteken gyülekezni kezdtek a baljós fellegek a Formula-1 felett az 1994-es San Marinó-i Nagydíj hétvégéjén. Rubens Barrichello súlyos balesetet szenvedett a pénteki edzésen, s bár a későbbi többszörös futamgyőztes brazil azonnal elvesztette az eszméletét az óriási lassulástól, végül egy orrtöréssel megúszta a félelmetes bukást. A másnapi időmérőn az osztrák Roland Ratzenbergernek már nem volt ilyen szerencséje: a Simtek újonc pilótája a letört első szárny miatt 300 km/h feletti tempónál csapódott a betonfalba, s az ekkor elszenvedett koponyaalapi törésbe azonnal belehalt.
Ratzenberger 1982 óta az első versenyző volt, aki Formula-1-es nagydíjhétvégén vesztette életét, ám mindezt elhomályosította az, ami egy nappal később történt Imolában.
A mezőny érthető módon komor hangulatban készülődött a szezon harmadik versenyére. A pole-pozícióból „szokás szerint” Ayrton Senna várhatta a piros lámpák kialvását: nagy kérdés volt, hogy az előző két forduló balszerencséje után vajon vissza tud-e vágni az erre a szezonra a McLarentől az előző években verhetetlennek bizonyuló Williamshez szerződő brazil az idényt két győzelemmel kezdő Michael Schumachernek.
A háromszoros világbajnokot mindenkinél jobban megviselte honfitársa pénteki balesete és Ratzenberger szombati halála: Dr. Sid Watkins későbbi visszaemlékezéséből kiderül, hogy megpróbálta lebeszélni az indulásról Sennát, aki azonban végül a versenyzés mellett döntött.
A start aztán szintén majdnem tragédiába torkollott. Pedro Lamy szaladt bele hátulról JJ Lehto lefulladó Benettonjába, a hatalmas ütközéstől szétrepülő roncsok pedig több nézőt is megsebesítettek. A biztonsági autót természetesen azonnal pályára küldték – egyes elméletek szerint ez is közrejátszhatott a néhány körrel később bekövetkező tragédiában.
A safety car három kör elteltével kijött a bokszba, így folytatódhatott a verseny. Ekkor továbbra is Senna vezetett, nyomában pedig Schumacher loholt: ők ketten pillanatok alatt leszakították magukról az üldözőket. A hatodik kör elején aztán Senna váratlanul kiegyenesítette a Tamburello-kanyart, és egyenesen a betonfalnak ütközött. A becsapódás nem tűnt akkorának, mint Ratzenberger előző napi balesete, ráadásul a felvételeken látni lehetett, ahogy a brazil legendás sárga sisakja megmozdul, ez alapján sokan optimistábbak voltak, mint a szombati incidenst követően.
A versenyt természetesen leállították, Sennához pedig azonnal megérkezett az orvosi segítség. Nem sokkal később mentőhelikopterrel egy bolognai kórházba szállították: ekkor már sejteni lehetett, hogy nagyobb a baj, mint elsőre hinni lehetett. A háromszoros világbajnok halálhírét azonban csak órákkal később, egészen pontosan 18 óra 40 perckor jelentették be.
A tragikus baleset körülményeit a mai napig nem sikerült teljes mértékben megfejteni. Egyes vélekedések szerint a Williams abroncsai túlságosan visszahűltek a biztonsági autó mögött autózva, ezért csúszott ki a pilóta a Tamburellóban. Mások úgy vélik, az autó kormányoszlopa nem a becsapódás következtében tört el, hanem voltaképpen az váltotta ki az incidenst: emiatt később egyébként a Williamsnek bíróságra is járnia kellett. Az általánosan elfogadott vélemények szerint a kormányoszlop csak az ütközés után tört el, Senna halálát pedig a leszakadó felfüggesztés-rúd okozta, amely épp megtalálta a sisak és a rostély közötti néhány milliméteres rést, és a legenda arcába fúródott.
A mezőny többi tagját csak később, az eredményhirdetés után értesítették a brazil pilóta állapotának súlyosságáról. A versenyt egyébként lefutották: Schumacher magabiztosan zsebelte be harmadik sikerét, megelőzve Nicola Larini Ferrariját és Mika Hakkinen McLarenjét. A futam hátralévő része sem volt egyébként balesetmentes: a Minardit vezető Michele Alboreto autójáról a finishez közeledve a bokszban lerepült az egyik rosszul rögzített kerék, amely három szerelőt megsebesített. Egyes elméletekkel ellentétben természetesen nem volt pezsgőzés a dobogón Ratzenberger halála miatt: mint később kiderült, Senna egy osztrák zászlót lengetve akart megemlékezni szombaton elhunyt társáról.
A mindössze 34 évesen, 41 futamgyőzelmet, 65 rajtelsőséget és három világbajnoki címet szerző pilóta halála alapjaiban változtatta meg a Formula-1-et. A brazil ikon tragikus elvesztése felhívta a sportág vezetőinek figyelmét arra, hogy a biztonságért folytatott küzdelem sosem ér véget, így több komoly intézkedést bevezettek a következő időszakban, amelynek eredményeképp bő húsz évig elkerülte a halál a száguldó cirkuszt…
